Tatjána és Léna - A Valrynida-saga, 1. rész

15. fejezet - Fent és lent

A hat fős légi osztag egyenesen Tatjánáék felé repült, majd egy darabig szabályos alakzatban körözött a jövevények körül. Kartenland leánya annyit mondott társának: - Rossz előérzetem van.

Egy pár kör után az osztag parancsnoka (egy magas, vékony férfi kék kabátban) megállította a köteléket és kivonta kardját. – Agifarard Katonai Tanácsa nevében letartóztatom Sagarinel Enalist és Tatjána Uhldingot. Kérem, kövessenek a kapitányságra – mondta, közben az osztag maradék öt tagja körkörös kíséretbe állt, hogy az újdonsült foglyok ne tudjanak megszökni. Az egyesült Sharandrag fejeit csóválta vicsorogva. Egyik részétől sem állt távol a több ellenfél elleni harc, de Sagarinel tudta, hogy Tatjána még nem sajátította el a repülő lény használatát ahhoz, hogy harcra hívják a kíséretüket.

- A csudába! Azt hittem, diadalmasan vihetlek be téged Gifába, erre letartóztatnak – mondta belül Sagarinel.
- Miért történik ez? – kérdezte Tatjána.
- Usil bosszúja, amiért elszöktünk. Olyan radikális tud lenni, amikor mérges! Ezt mondjuk pont nem szeretem benne, ha egybekelünk, megoldjuk.
- De hogy tudott megelőzni minket?
- Úgy néz ki, hogy miután leléptünk, rögvest jelentett minket a csőpostán.
- Miféle csőpostán?
- Még a házzal együtt épült a vonal. Közvetlen összeköttetésben van a postahivatallal, ha valaki nekünk akar üzenni, csak így teheti meg biztonságosan.
- Értem. Mi lesz a következő lépés?
- Meglátjuk, de aggódom, hogy emiatt nem láthatjuk a templomot.

Agifarard nyüzsgő nagyvárosának főterére szálltak le, a járókelők szétrebbentek előttük. A leszállást követően először a lányoknak kellett levenniük magukról a Sharandragot, csak az elkobzás után oldották le a kísérők a sajátjaikat. Amint ezzel megvoltak, kattant a bilincs Tatjána és Sagarinel karján, aztán mindkét láncba két vezetőszemet akasztottak, hogy ne tudjanak a foglyok elszökni. – Lépés indul! – mondta a parancsnok, majd tíz perc erőltetett menet után megérkeztek a rendőrkapitányság hatalmas épületéhez.

Rögvest lement a csapat a fogdába, ahol Tatjánát és Sagarinelt külön cellába terelték. Miután rájuk zárták a rácsos ajtót, ismertették a vádakat. – Sagarinel Enalis ellen eljárás indult bántalmazás, felbujtás, idegen behatoló bújtatása és kötelességszegés miatt. Tatjána Uhlding ellen kémkedés, bántalmazás és katonai tulajdon ellopása miatt. További intézkedésig fogva tartjuk magukat. A tárgyalásról idejében tájékoztatjuk, addig ha valami gondjuk van, szóljanak az őrnek.

Miután hangos dörrenéssel becsukódott a fogda ajtaja, Sagarinel rögtön átszólt társának a szomszéd cellába. – Hé, Tatta, ne haragudj, fogalmam se volt róla, hogy – de a mondat végére se tudott érni, mert az őr elkiáltotta magát: - A raboknak kuss a nevük itt!

Tatjána elterült a cella lócáján és azon gondolkodott, mi lesz a folytatás. Tudta, hogy jogosan van fogva tartva, de ha ez az ő kontinensén történt volna, legalább hamar hazaküldték volna fogolycsere keretében. Viszont Kartenlandnak nem volt kiadatási egyezménye Gardenbourggal, így teljes egészében a helyi igazságszolgáltatásra lett utalva. A másik oldalon azonban ott volt a kötelessége, amit nem tehetett félre: le kellett jutnia Délre, hogy jelenthessen mindent, amit látott.

Unalmában rátette a kezét a falra, ami viszont furcsa módon mintha vibrált volna. Arrébb tette a kezét, de kis idő múlva ott is ugyanazt érezte. Nem tudta mire vélni, szóval inkább visszatette a kezét maga mellé.

Azt nem tudhatta, hogy a fal túloldalán Sagarinel keze volt, aki így akart volna kapcsolatot teremteni társával. Ezt a technikát Sharjandra hívei alapvetően gyónásra használták, de csak akkor működött, ha mindkét fél elmondja a szerepének megfelelő imát. Sagarinel ismerte a sajátját, de egy pillanatra elfelejtette, hogy Tatjána még nem egészen Valrynida, így nem tudhatta a pap szavait.