Te és Én (Bokuto x Reader)

11.

-[Név]... [Név]... Ideje felkelni. -hallottam meg egy lágy hangot. Szemeimet laposan nyitogatni kezdtem, majd oldalra fordultam. Keiji mosolygott rám.
-Nem akarok. -nyöszörögtem, majd közelebb bújtam hozzá.
-Tudom. De sajnos muszáj... -mondta halkan és megpuszilta a fejem.
-Mikorra kell menni? -sóhajtottam.
-Nyolcra. Még van időnk. Anya azt mondta, hogy bevisz minket kocsival. -nyújtózott ki.
-Tudtál aludni? -kérdezte.
-Nem sokat. Alig két órát. -ráztam meg lemondóan a fejem. -Elmegyek átöltözni. -ropogtattam meg végtagjaimat, majd felálltam az ágyról. Ám térdeim hirtelen összecsuklottak.  A fejem zsongott és gyengének éreztem magam.
-[Név]! -ugrott oda hozzám azonnal Akaashi. -Jól vagy? -nézett rám aggódva, miközben segített felállni.
-Igen. Igen, persze... Csak... Egy kicsit megszédültem. -nevettem el magam. A fekete hajú oldalra nézett. Arcáról semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni.
-Mi a baj, Keiji? -simogattam meg a karját. Nem válaszolt azonnal.
-Csak aggódom érted... Mi van, ha nem vagyok melletted és lelépsz az útról?! -nézett rám hirtelen kétségbeesetten. Szemeim elkerekedtek. Magamhoz öleltem legjobb barátomat.
-Ne aggódj. Nem lesz semmi baj. Mindig itt vagy mellettem. Tudom, hogy vigyázol rám. Nincs mitől félni. És... Köszönöm. -suttogtam a nyakába. A fiú érezhetően ellazult.
-Szerintem mostmár tényleg elmegyek átöltözni. -nevettem fel, majd ismét a fürdő felé vettem az irányt. Mikor beléptem a helyiségbe, magamra zártam az ajtót és a mosdókagylónak támaszkodtam. Elég nyúzott volt az ábrázatom. Hatalmas karikák a szemem alatt, arcom kicsit beesett volt. Sóhajtottam, majd elvégeztem a reggeli teendőket. Egyáltalán nem öltöztem túl, egy egyszerű melegítőt vettem fel és Keiji pulcsiját.

-Anya csinált reggelit. Tojásrántottát. Legalább pr-
-Tudom. Megpróbálom. -szakítottam félbe mosolyogva a fekete hajút.
-Én is rendbe szedem magam. -bólintott, majd ő is betért a fürdőbe. Gyorsan lesiettem a lépcsőn. Akaashi anyukája a konyhaasztalnál ült és kávét szürcsölgetett.
-Jó reggelt! -köszöntem halkan.
-Jó reggelt. Hogy vagy? -mosolygott rám a nő.
-Hát, lehetnék jobban. -nevettem fel.
-Egyél nyugodtan tojást, de tudok csinálni mást is, ha esetleg ez nem lenne jó. -tolt elém egy tányér rántottát.
-Dehogy-dehogy, ez tökéletes, köszönöm. -vettem kezembe a villám, majd nyeltem egyet. Megígértem Akaashinak. Csak egy falatot. Felszúrtam egy kisebb darabot, majd a számba vettem. Alig láthatóan rágni kezdtem. Szemeimet lehunytam és elkezdtem magamba tömni az ételt. Szerencsére Akaashi anyukája nekem háttal sürgölődött a konyhában, így nem látta, hogy a könnyeim is kicsordultak. Mikor már csak egy kevés volt a tányéron, letettem a villát.
-Köszönöm, nagyon finom volt. -mondtam halkan, majd meg sem várva a választ felszaladtam az emeltre. Túl sokat ettem...  Hasamat fogva ültem le Keiji ágyára.
-[Név]-chan? -hallottam meg a fiú hangján. Meggyötört tekintettel néztem rá. Már éppen válaszolni akartam, de azonnal szám elé kaptam a kezem. Felálltam és a fürdőbe rohantam. Ott lerogytam a vécé elé és kiadtam magamból az egész reggelit. Részletekben. Akaashi egy másodperc alatt mögöttem termett és hátrafogta a hajamat. Lassan, körkörös mozdulatokkal simogatta a hátam.

Fáradtan dőltem a fekete hajú lábának.
-Jobban vagy? -kérdezte, miközben bevizezett egy törölközőt, majd óvatosan áttörölte vele az arcomat. Aprót bólintottam és remegve felálltam.
Akaashi nem mondott semmit, csak megfogta a kezem. Nem is értem, hogy hogy visel még el. Elmosolyodtam.
-Min mosolyogsz? -simogatta meg csuklómat.
-Azon, hogy milyen szerencsés vagyok. -tűrtem fülem mögé egy hajtincsem. A fiú felvonta a szemöldökét.
-Keiji... Köszönöm... Köszönöm azt amit értem teszel. -néztem mélyen a szemébe.
-Érted bármit. -mondta halkan és gyengéden magához ölelt.
-Gyerekek, negyed óra és indulunk. -kiáltott fel Akaashi anyukája.
-Menjünk le, te még nem is reggeliztél. -léptem ki a fürdőből.
-Nem vagyok éhes. -rázta meg a fejét.
-Ooh, bocsi. -nevettem fel zavartan.
-Ugyan, nem amiatt. -legyintett.
-Csak egy picit? -mutattam ujjaimmal a picit. Elmosolyodott, majd összeborzolta a hajam.
-Csak egy picit. -kacsintott és lementünk a konyhába.