Lehull a lepel

534 37 12
                                    

~a nyúlüreg~

Alix csak arra lett figyelmes, hogy a fekete köd oszlani kezd. Végre láthatta az igazságot.

○○○○○

James Mimi hamva előtt ült, el sem hitte a történteket. Megölte a lányt, akit szeretett. Csak ült ott és bámulta a fekete port. Egy óra telt el, mire a férfi eszmélni kezdett. Könnyei folyni kezdtek, zokogott.
Tikki, mikor kiszállt a fülbevalóból, nem ismert Jamesre. Vad vágy égett a szemében, hogy bántsa, elpusztítsa azt, aki kedves számára. A kis kwami hozzá sem mert szólni. Szeme narancssárgán csillogott nem a jól megszokott zöld szempár nézett fel rá. Csak ezek után változott meg a tekintete. Újra a megszokott tekintet fogadta, de az egy pillanat alatt megtört és kétségbeesett szomorúsagot szomorúság költözött belé.
Fu Mester két órával a történtek után érkezett. Mikor megtörtént a szörnyűség, Wayyz hirtelen erőtlenül hullt ölébe.
- Mi történt drága barátom?- kapott aggódva a kwami után.
- Valami rossz történt. Nagyon rossz!
- Kivel, vagy hol?
- Plagg bajban van!
- Mimi, James!
- Azonnal oda kell mennünk!- hangzott komoly félsz a teknős hangjából.
- Túl kockázatos! Nem használhatom a ló talizmánt! Egyiket sem! A doboz nálam van, de nem lehet! Túl kockázatos! Innen, ha szerencsénk van másfél óra alatt odaérhetünk! Keressünk egy kocsit!
A Mester olyan gyorsan odaért, amennyire az akkori viszonyok és berendezések engedték. Fekete Kandúrt egy halom, fekete por fölött találta. Szeme vörös volt a sírástól, de akkor már egy könny sem látszódott szemeiben. Csak maga elé bámulva ült.
- James, itt meg mi történt? Wayyz azt mondta Plagg bajban van.
- Plagg?- kérdezett vissza, azonban hangján hallani lehetett, hogy fel sem fogja a történteket. Ekkor azonban hirtelen visszaváltozott, Plagg pedig erőtlenül hullott a Mester kezébe. Tikki egyből odarepült.
- Mi történt?- kérdezte Fu a kis katicát akkor.
- Vigyük először Jamest hozzád!- hangzott a gyász hangjában.
- És mi lesz Mimivel? Hol van?- kérdezte a Mester, de amint rápillantott a kis kwamira, már tudta a választ.- Gyere James!- vett erőt magán.- Igyunk egy teát!
- Nem!- kiáltott a férfi.
- Ha itt maradsz, és feladod, ki áll bosszút Mimin?
Jamesre ez látszólag hatott, mert felállt es monotonon elindult.

○○○○○

Nyuszix úgy gondolta eleget látott. Egy dologra volt még kíváncsi. Hogyan, és mikor törölték James Charles emlékeit? Így belepörgetett az eseményekbe.

○○○○○
~Fu Mester háza~

James és Fu teákiat szűrcsölték. Tikki már mindent elmesélt, mégis félrehívta Plaggal együtt a Mestert.
- Plaggal aggódunk! Erre nem lesz képes! - Nélküle biztos nem!- erősítette meg a kis macska is.
- Mit tehetnénk hát barátaim?- kérdezte az idős férfi.
- Csak egy dolgot!
- Az igen kockázatos! Ha hibázunk?
- Nem fogunk!- hangzott komolyan Plagg.
- Ezt nem fogja kibírni! Akármilyen erős is! Nem lesz nehéz! Nem a tényr fogjuk megváltoztatni, hogy Mimi meghalt! Hanem, hogy nem ő maga végzett vele.
- Legyen hát!- adta be a derekát, és a kwamik egyéb társaikkal együtt megkezdték a varázslatot.

○○○○○
~Párizs utcái~

James Charles lesokkolódva állt az akumatizált előtt. A kwamik varázslata lehullott róla, az őrzött titok semmissé vált.
- Mimi!- motyogta maga elé.
- Bizony kedves Fekete Kandúr! Te végeztél vele!
- Nem!- válaszolt félhangosan.
- Hogy mit mondtál?
James már mindenre emlékezett. Emlékezett ara a pillanatra, amikor kómásan felébredt és realizálta, hogy mit is tett, emlékezett a pillanatra, akimor hozzáért a macskajajjal, és arra is, amikor elkapta és leteperte. De emlékezett arra is, amit a Kígyó láttatott vele pontosan azelőtt, mielőtt kergetni kezdte kedvesét. Mimi elkínzott teste élettelenül hevert a földön, mikor hazaért, és a látta, hogy ellenségük végzett vele. Csak nem vette észre, hogy ez mindössze illúzió, és ezután vette üldözőbe Mimit, akiről azt hitte, hogy a Kígyó. Fülében csengtek Fu Mester szavai is, amik erősítették: "Ha itt maradsz és feladod, ki áll bosszút Mimin?"
- Én végeztem vele, de te vettél rá! Ezt most megkeserülöd!- indult az akumatizált felé, azonban nem számított a hirtelen támadasra ellenfelétől. Szerencséje volt, hogy Katicabogár reflexei jók voltak, aki az utolsó pillanatban rántotta el a férfit, ellendülve messze a csatától.
- Nem küzdhet!- tette le egy kis utcában.- Nincs szuperereje, és mi, akiknek van is csak nagyon nehezen bírjuk.
- Tudo.....- kezdte csüggedten, majd odanyúlt a lány nyakához, és lehúzta kosztümjének garbóját.
A seb akkor már a nyakáig ért. Szerencséjére a jelmeze eltakarta, de széltében a nyakán pókhálószerűen feketedett el bőre.
- Ez súlyos!- állapította meg James.
- Nem hagyhatom ott a barátaim!
- Meghalhat!
- Nem hagyom ott őket! Sem őket, sem Párizst!
- Kérem Marinette, csak ígérje meg, hogy óvatos lesz!
- Megígérem!- ölelte meg az idős férfit.
- És bosszúlja meg Mimit!
- Megteszem!- válaszolt elszántan, majd visszasietett barátaihoz.
Mindössze pár percig volt távol, de a csata már javában zajlott. Társai támadásai szinte ugy pattantak le a Kígyóról, mint labda a falról.
- Kicsi, naiv hősök, én már akkor küzdöttem, mikor ti még nem is éltetek. Nem győzhettek le!
- Azért egy próbát tehetünk!- szólt be szokásához híven gúnyorosan Fekete Macska.
- Támogatom!- lendült támadásba a visszaérkező Katica.
- Van valamilyen terved is?- kérdezte Rena.
- Próbápjuk meg legyőzni! Te menj, és helyezd biztonságba civileket! Ha végeztél siess vissza, szükségünk lesz rád! Páncélos te távolról támadj! Arra nem tud annyira figyelni, ha mi innen lekötjük!- mondta a lehető leghallkabban.- Cicuskám, ideje felkérni egy táncra a Kígyót!
- Reméltem, hogy az első táncot tőled kapom, de egye fene! Majd a további nyolc életemben úgy lesz! Hogy van a derekad?- kérdezte két csapás között.
Marinette csak akkor vette észre, jogy oldala egy ideje nem fáj. Jobban mondva sem a dereka, sem a mellkasa, sem a válla vagy nyaka. Ám ez nem jelentett semmit. Érezte, jogy a seb percről percre növekszik, nem vokt ideje pihenni, főképp nem pánikolni. A legvégsőkig ott akart lenni.
- Őőő tök jól! A seb szerencsére nem lett nagyobb! Szóval ja!- füllentett borzalmasan, de az éppen küzdő társának ez így sem tűnt fel.
- Azért vigyázz!
A hősök nem használták fel képességeiket. Nem tudták, hogy mi lehet ellenfelük gyengepo tja, így nem kockáztathatták meg, hogy esetlegesen ott, mindenki előtt változzanak vissza. Ki kellett volna valahogy zökkentsék az akumatizáltat magabiztos és állandó támadás sorozatából, azonban túl ügyes volt ahhoz, hogy ezt elérjék.
- Nem tudjuk örökké feltartani!- ugrott hátra egy pillanatra Pámcélos.
- Nem mehet ez így tovább!- értett egyet Katicabogár is.
- Akkor törjük meg!- mondta Rena Rough.- Délibáb!- kiáltotta, mire a valóság hullámozni kezdett a Kígyó szemei előtt.
Egy pillanatig úgy tűnt, hogy az illúzió ténylegesen zavarja az akumatizáltat, ám mielőtt a hősök támadásba lendülhettek volna, a csúszómászó felnevetett.
- Túlságosan sokáig hasznátam, és túlságosan jól kiismertem ennek a talizmánnak az erejét mintsem, hogy ezzel el tudjatok kábítani! Sajnálom gyerekek, de ez nem vált be!- hasított szét a varázsködön, eltalálva ezzel a meglepődött Alyat.
- Ne!- kiáltottak társai, majd egyből melléugrottak.
- Teknőspajzs!- kiáltott Nino. Habár kétségbeesettségében döntött szupererejének felhasznalása mellett, Marinette is be kellett vallja, hogy az volt az egyetlen logikus döntés. Így a négy hős a fiú páncéljának biztonságában talalta magát, azonban ez nem tartott hosszú ideig.
- Nagyon gyorsan ki kell találjunk valamit!- tápászkodott fel Rena.
Marinette agya száguldozott. Alya és Nino ékszerei merültek, így egyetlen dolog maradt csupán, amit tehetett.
- Az micsoda?- kérdezte Nino Mari arcára mutatva, mielőtt a lány az ég felé dobhatta volna yoyoját.
Észre sem vette, de a seb lassan, de biztosan haladt felfele. Akkor már arcát is elérte.
- Ne!- nyögte Adrien.
- Semmi bajom!- próbálta eltakarni feleslegesen hajával a felkúszott karcolást.
- Miért nem szóltál?!- kérdezte már már kiabálva barátja.
- Így sem bírunk vele!- mutatott a Kígyó felé.
- Lám lám!- jelent meg egy lila pillangó azakumatizált arca előtt.- Katicabogá sérült!- állapította meg Halálfej.- Hamarosan lehullik a védőpajzs! Akkor támadd meg őket! Akkor megkaphatos amire vágysz! Végezhetsz régi ellenségeddel is! Légy türelmes, már csak pár perc!
- Ahogy mondod!- mosolyodott el gonoszan.
- Ne örüljetek ennyire!- hallottak meg a páncél mögül egy ismerős hangot.

Annalulu🐞

A pusztítás erejeWhere stories live. Discover now