Sanfiction I. - A turné

12. Fejezet

Reggel egy fura zajra riadtam fel, valaki bent járt a szobában, de nem tudtam utána indulni, mert egyik oldalról San nehezedett rám, a másikról Seoghwa. Most értettem meg, hogy miért ők szoktak egy ágyon osztozni, ha dupla ágyas szobákat kapnak. Mind a ketten imádnak ölelkezve aludni, egymás plüss mackói, most viszont én lettem a plüss mackójuk, ami nem lenne probléma, de ki kell jutnom, hogy megtudjam ki járt bent.

Mivel Sant nehéz lett volna felébreszteni, így Seot kezdtem el óvatosan az alatta lévő kezemmel bökdösni, lényegében mind a kettőnek a feje a mellkasomon pihent, a kezem meg alattuk, fogalmam sincs, hogy sikerült ebbe a pozícióba keveredni. Azt meg végképp nem értettem, hogy miért nem zsibbad mindenem, na nem mintha hiányozna, csak furcsáltam.

– Seo, Seonghwa, hahó – hangom hallatán helyezkedni kezdett. – Hahó, Seonghwa, jó reggelt. - hangom hallattán, csak még inkább hozzám bújt, így már épp feladtam, hogy megtudjam ki jött be hajnalok hajnalán, amikor Yeosang szólalt meg a másik ágyról.

– Baj van? – kérdezte álmos hangon.

– Valaki bent volt, hallottam amikor becsukta az ajtót – mondtam a kicsi a rakás közepéről.

– Intézem – jött a megnyugtató válasz Yeotól és hallottam, hogy már mászik is ki az ágyból. Látni nem sokat láttam, mert úgy nehezdetek rám a srácok, hogy alig tudtam megmozdulni.

Yeosang halk léptekkel ment ki az ajtón, hogy utána járjon ki volt az aki bejött. Nagyon ideges voltam és reméltem, hogy csak a többiek közül valaki akarta megnézni, hogy ébren vagyunk-e már. Hosszú percek teltek el, mire Yeosang visszatért. Óvatosan csukta be maga mögött az ajtót, hogy ne csapjon zajt.

– A többiek alszanak még, úgyhogy körbe jártam a lakosztályt. – vezette fel a rossz hírt. – Arthur visszajött.

– Akkor ő volt – sóhajtottam egy hatalmasat, már amennyire a két rám nehezedő férfi test engedte.

– Felkeltem a többieket is – mondta, majd először Hongjoongot lökdöste fel, hogy intézze Sant és Seot, ő meg átment a másik szobába, hogy felkeltse a többieket.

Legalább 10 perc volt mire sikerült mindenkit egy szobába csődíteni, de San és Seo még mindig fél álomba voltak. Ahogy ültem az ágyon úgy volt San az ölembe dőlve, Seonghwa meg a vállamnak dőlve küzdött az ébren maradással.

– Mi olyan fontos, amiért már most kelni kellett? – kérdezte álmosan Wooyoung.

– Arthur bent járt nálunk hajnalban – mondta Yeosang –, nem tudjuk mit csinált bent, mert Auróra már csak arra kelt fel, hogy megy kifelé és csukja be maga mögött az ajtót. Amikor kimentem, hogy megnézzem tényleg ő volt-e, akkor a szobában bizalmasan telefonált valakivel. Nem hallottam túl sokat, csak annyit, hogy "nem jött be a terv" – tett hozzá.

– Szóval tényleg, te vagy a célpontja – mondta ki a nyilvánvalót Hongjoong.

– Mit csináljunk most? – kérdezte San aggodalmasan.

– A mai nap ne is nagyon nézzetek egymásra, kerüljétek el egymást, és ne is maradjatok sehol kettesben – mondta Yeosang.

– Seonghwa és Jungho – fordult feléjük –, amennyire lehet, ma legyetek Auróra körül – tette hozzá Honjoong

– Miért lennének ők körülötte? – kérdezte San kicsit idegesen.

– Azért, hogy megzavarjuk. Ha látja, hogy mindenkivel jó a viszonya, akkor az elbizonytalanítja, plusz tudnak rá vigyázni

– Ácsi! – horkantam fel. – Nagylány vagyok már, tudok vigyázni magamra. - mondtam durcásan .

– Auróra, ha csak fele olyan jó vagy abban, hogy vigyázz magadra, mint amennyire nem tudtad eltitkolni, hogy mit érzel San iránt, akkor van okunk aggódni – vágta oda epésen, de szükségem volt ezekre a szavakra, mert néha kicsit túl magabiztos vagyok és makacs. – Úgy kell tenned, mintha mindenki ugyanannyira érdekelne. Mintha senki nem lenne különleges számodra, csak kicsit túl kedves vagy a csapatodhoz a személyiségedből adódóan – mondta Hongjoong. – Érted mire gondolok?