Mr. Jeon

7. rész

Jungkook pov:

Idegesen vágtam a szemben lévő falhoz a még pár pillanattal ezelőtt kezemben tartott fekete mappát. Kurvára leszartam, hogy a benne lévő lapokat össze kell szednem majd, de a jelenleg bennem tomboló ideg nem ismer határokat. Másfél kibaszott hete próbálok valamit megtudni Taeminről, vagy a hollétéről, de folyamatosan rá kell jönnöm, hogy a bujkálásban mindig tehetséges volt, ami tökéleten megmutatkozik most is. Valamit megint tervez, nem fog megállni addig, amíg valaki meg nem állítja és egészen biztos vagyok abban, hogy ennek a valakinek nekem kell lennem, már csak azért is, mert elárult minket és elvette a legfontosabb személyt az életemből. Arról szintén fogalmam sincs, hogy Taehyung hogy kerül a képbe neki, mit akarhat vele, de egyáltalán nem bizalom gerjesztő, amit tett vele. Taehyung... Ő a második legnagyobb problémám jelenleg, hisz én se tudom hova pakolni őt. Az első találkozásunk óta érzem, hogy egyáltalán nincs rendben valami, mert érezte ő is, amit azt hittem csak én éreztem. Egy kicsi hátsószándékom van vele kapcsolatban, mert kíváncsi is vagyok, hogy mi a története, de így talán Taemint is hamarabb megtalálom. Már kezdtem feladni a megtalálását apa halála után, de a Taehyung csuklóján hagyott folt egyértelműen az ő műve, hiszen mindig is így jelölte meg az áldozatait.
Morogva álltam fel a székemből, s vettem az irányt egyenesen az erkély felé, hogy a friss levegő legalább valamennyire lenyugtasson. A korláthoz érve lazán rádőltem, s zsebeimben kezdtem kutatni cigaretta és gyújtó után, amit kis idő után sikeresen meg is találtam. Megkönnyebbülve néztem a dobozra, ugyanis ilyen időszakokban szeretek rágyújtani, mert ez az egyetlen, ami le tud csillapítani. Számba véve a rudacskát, szinte megváltásként vártam, hogy a  tüzecske is megjelenjen előttem, hogy életre tudjam kelteni a kis barátomat, ám mikor előbujt, hatalmasra, szinte tábortűz nagyságúra nőtt, ami miatt kiejtettem a kezemből az öngyújtómat. Kuncogást hallottam magam mögött, amire azonnal, villámokat szóró tekintettel fordultam meg. Egyenesen a látóterembe került NamJoon barátom, akihez izomból nekivágtam a számban lévő pálcikát. Tettemet egy jókedvű nevetéssel díjazta, mire én csak visszafordultam eredeti irányomba, s a tájat figyeltem  fújtatva. Mellém érve átkarolta vállamat, amit próbáltam lerázni, de látszólag csak jobban szórakoztatta magát rajtam. Csak, hogy tetőzze a dolgokat, beleborzolt a hajamra is, amit a nevénél is jobban kéne tudnia, hogy utálok.

- Biztos vagy te ebben? – kérdezte semmi érzelemmel a hangjában, szintén a tájat figyelve.

- Melyik részében? – néztem rá értetlenül, mert nem igazán értettem hova akar kilyukadni.

- A bál, elsősorban. Nem hiszem, hogy bele kéne dobnod egyből a mély vízbe. Mi van, ha megölik? Mindenhogy nézve gyönyörű, magára fogja vonni a figyelmeket. Ki akarod tenni ekkora kockázatnak? Egyáltalán mennyit sikerült felfognia? – leráztam magamról a karját, s felegyenesedve összefontam a karjaimat magam előtt, így néztem rá.

- Éppen eleget. Különbséget tud tenni a fajok között, ami már valami. Nem gondolnám, hogy mint egy izgatott kiskutya, mindenkihez oda fog menni csodálkozni. Ma este a feladata nem lesz más, mint mit sem sejtve, csalit játszani, amire reményeim Taemin ráharap. Nem lenne olyan hülye, hogy kihagyjon egy ilyen eseményt, hiába nem lehet a nyomára bukkanni. Nem mellesleg, remek alkalom lesz arra, hogy megismerje a Yohwákat. – rántottam vállat. – Kettő egyszerre.

- Egyetlen egy csalid sem úszta meg soha épp bőrrel. – kapta rám tekintetét mérgesen. – Meg akarod öletni, vagy mi? Használod az eszed egyáltalán? Számos veszély leselkedhet rá a mai estén.

- Ezért leszel ott és szemmel tartod a dolgokat. Ha bármi balul sülne el, a kedvenc és legjobb boszorkánymesteremként ott a helyed. – borzoltam össze mosolyogva a haját, de ellökte a kezem, így elfordultam tőle. – Miért véded ennyire? Miatta? – nem néztem rá, nem mondtam nevet, de nem is kellett, mert éreztem, ahogy megfeszült.