A Kígyó Története

21. Fejezet

Nos. Visszatértem.

Nem is tudom, hol kezdjem. Sok minden összejött az utóbbi időben. Semmi szabadidőm nincsen, ihletem sem volt, se kedvem írni, ezért tartott ennyi ideig, hogy frissüljön a könyv. 

De.

Most itt vagyok. Jelenleg érzem, hogy újra szeretnék írni, szeretném folytatni ezt, meg a Múlt Árnyékát is. Az elkövetkezendő héten biztos, hogy lesznek fejezetek, őszi szünetem van, és végre van időm levegőt venni. Nem tudom, hogy novembertől mi lesz, hogy lesz. A legjobb lenne, ha ismét bezárnának a sulik, és így azért lenne időm létezni is, és talán nem kilenckor végeznék a tanulással.

Szóval nem tudom, hogy hogyan fogom megoldani a dolgot. Majd még meglátjuk. Addig is viszont, remélem van itt még valaki, akit érdekel ez a könyv. Ha igen, akkor jó olvasást. :)

Már a hajnali egyet is elütötte az óra, amikor Amy még mindig egyedül ücsörgött a klubhelyiségben. Szinte teljes sötétség honolt a helyiségben, lévén, hogy a tó alatt helyezkedett el, így a vízből csak nagyon kicsi fény szűrődött be. A kandallóban már a lángok is rég kialudtak.

A lány a reggel kapott levelet forgatta vékony ujjai között. Azóta sem nyitotta ki, pedig valamilyen szinten érdekelte, hogy mit írhat az ismeretlen. Másrészről meg nagyon kimerítette az állandó emlékeztetés, hogy veszélyben van. Gyengébb pillanataiban teljesen megfeledkezik mind a levelekről, mind a halálfalókról, de olyankor, amikor egyedül gubbasztott az ágyán, vagy a sötét klubhelyiségben, az összes gondolata rázúdult, mintha egy vödör jeges vízzel öntötték volna le. 

A hatalmas üvegablakon bámult kifelé, és figyelte, ahogy a szinte koromsötét vízben néha-néha elúszkál valamilyen lény. Általában egy-egy kákalag szokott az ablakok környékére tévedni, és az öklével veri azt.  Máskor az óriáspolip úszik el komótosan.

Végül kettő után tíz perccel indult el fel a hálókörletébe. A levelet meg nem nyitotta ki, mivel tudta, hogy akkor nem aludna rendesen. 

§

Mint ahogy azt sejtette, másnap reggel majd' meghalt, amikor felkelt. Alig volt ereje levánszorogni a nagyterembe, ahol már csak páran voltak. Regulusékat sem találta sehol, de nem is lepődött meg a dolgon, mivel két perc volt az óra kezdéséig. A vesztesek nyugalmával indult el vissza a pince felé, tudva, hogy ismét el fog késni. Ilyenkor azért áldotta az eget, hogy Lumpsluck már szinte rajongott ért.

Végül csak öt percet késett, és éppen arra érkezett meg, hogy a drága professzoruk kiosztotta az egyik griffendéles csajt. Csöndben elsettenkedett a helyére, és áldotta Merlint, hogy Lumpi nem vette észre. 

- Szép mentés volt. - suttogta Brian. 

Amy villantott egy vigyort, majd kinyitotta a könyvét, ahogy azt a professzor utasította. 

Legközelebb ebédnél akadt újra a kezébe a levél, amikor megtalálta a zsebében.

- Erről el is feledkeztem. - dobta undorodva az asztalra.

- Az a tegnapi levél? - kérdezte érdeklődve Regulus.

- Az. - dünnyögte Amy - Még mindig nem olvastam el.

- És elolvasod?

- Miért érzem úgy, hogy csak azért akarod, hogy elolvassam, mert téged érdekel? - kérdezte somolyogva a lány.

Regulus elvigyorodott, majd bólintott párat. Amy csak sóhajtott, és szépen lassan kibontotta a levelet. Már éppen nyitotta volna ki a pergamencetlit, amikor valaki levágódott mellé. Izomból azt hitte, hogy Cherish az, mivel neki voltak hasonló megmozdulásai, de meglepetten látta, hogy nem az elsős lány ül mellette. Hanem nem más, mint Abigail Hornsby, a platinaszőke csitri.