Szeretlek, mondtam már?

1. évad 12. rész

Az előző rész tartalmából:

" - Te is fogsz énekelni?
- Szerintem ez hülye kérdés volt - utaltam arra, hogy nem szeretek mások előtt énekelni és ezt ő is jól tudja. „

...

" Csengetés előtt hirtelen Marci pattant le mellém.
- Akkor utolsó próba ma?
- Utolsó próba ma és sulin kívül nem keressük a másikat - biccentettem.
- Okés - egyezett bele a fiú. „

...

" Egész órán a tanár úr története körül jártak a gondolataim. A tanár úr lánya bulémiás volt? Ráadásul szerelmes volt Nati apukájába? Ki kell derítenem, hogy ki lehet a tanár úr lánya és ha sikerülne kibékíteni őket, akkor talán a tanár úrnak is jobb kedve lenne és nem lenne nap, mint nap egyre jobban elmerülve a melankólia futóhomokjába, ami fokozatosan nyeli el az embereket, akik bele lépnek. „

...

" Annyira elmélyülten zenéltem és énekeltem, hogy csak egy puffanásra lettem figyelmes. Riadtan ütöttem félre a billentyűt és az ajtó felé kaptam a fejemet. - Mi a... „

•~•~•~•

Október 12. (Hétfő)

- Ez meg mi a franc volt?!
- Semmi! Vegyük úgy, hogy nem láttál és nem hallottál semmit! - kértem könyörögve, mire értetlenül nézett rám. - Te meg miről beszélsz?
- Nem, te miről beszélsz? - kérdeztem, mert nem értettem már semmit.
- Anyával beszéltem, amikor hirtelen lerakott. De lehet, hogy csak lemerült - legyintett. - De te mire gondoltál ezzel a nem láttam vagy hallottam semmit dologgal?
- Ja, csak elrontottam és arra... mondtam - válaszoltam.
- Ahaaa - bólintott Marci. Volt egy olyan érzésem, hogy nem hitte el.
- Gyerekek kész a vacsora - szólt apa, mire mindketten lementünk a konyhába. Anya kitett magáért, mert eddig ez volt a legfinomabb spagetti, amit valaha csinált. Vacsora közben feljöttek a sablonos kérdések, vagyis "milyen a suli", vannak-e barátaink, milyenek a jegyeinek és a jól kijöttök-e egymással. Az utóbbi kérdést anya tette fel. - Persze - vágtunk rá egyszerre Marcival. Anya pedig elmosolyodott. - Szombaton lesz a bemutató a színházban, remélem ott lesztek.
- Ez kérdés volt? Ki nem hagynám! - vigyorogtam ugyanis ez lesz az első olyan darab, amiben anya és Misi együtt szerepelnek. És izgatottan várom, hogy a bátyámat is a színpadon láthassam. Marci is bólintott, mert az ő apukája is szerepelni fog benne. Tehát evidens, hogy a két jónevű színész gyerekei ott legyenek az előadáson. Vacsora után Marci megköszönte a vendéglátást, apa pedig hazavitte. Addig én anyának segítettem elpakolni és mosogatni. - Izgulsz a holnapi előadás miatt? - kérdezte anya miközben elvett egy tányért a kezemből.
- Kicsit. De ameddig nem kell énekelnem, addig nincs semmi baj.
- Ugye tudod, hogy énekórán felelni is kell? Nem csak a dolgozatokra kapod a jegyet.
- Tudom, de ismersz engem. Nem tudok énekelni.
- Pedig nem úgy veszem észre - nézett rám sokat sejtően, mire zavaromban kissé elpirultam. Vajon hányszor hallhatták a zuhany alatt nyújtott magán koncertemet? Miután végeztünk a mosogatással elmentem letusolni, aztán lefeküdtem aludni.

Október 13. (Kedd)

Reggel fáradtan kapcsoltam ki az ébresztőmet. Ásítva másztak ki a meleg ágyamból és lassan a szekrényhez csoszogtam, hogy kivegyem a mai ruhámat. Gyorsan felöltöztem, a hajamat kifésültem és befontam, majd a táskámmal a vállamon mentem le a konyhába reggelizni. Apa épp a kávéját kortyolgatta, miközben a telefonján nézett valamit. - Jó reggelt, apu!
- Neked is jó reggelt, kicsim - mosolygott rám apa. - Ma van a nagy nap!
- Jajj, apa! Ez csak egy ének órai feladat - forgattam meg a szemeimet mosolyogva. - De akkor is! Az egész osztály előtt zenélni?
- Volt már rá példa, hogy gitároztam vagy zongoráztam a többiek előtt - vettem ki a hűtőből a szendvics hozzávalóit. - Ezt eddig nem is mesélted! - csodálkozott apa.
- Mert nem kérdezted - kuncogtam, majd beleharaptam a reggelimbe.
- Siess aztán beviszlek a suliba.
- Elég ha kiraksz a suli előtt - vigyorogtam rá. - Kislányom! - nyögött fel apa nevetve. - Ne fárasszál már kora reggel kérlek - kérte, mire nevetve mondtam egy "oké"t. Miután megettem a szendvicsemet, apa elvitt a suliba. - Legyen szép napod és sok sikert! - adott egy puszit a fejemre apa. - Rendben, szia! - szálltam ki a kocsiból és odamentem a többiekhez.
- Sziasztok - köszöntem mosolyogva a srácoknak. - Szia, Rebeka! - ölelt meg Nati. - Mizu, csaje? - kérdezte Roli.
- Semmi különös. Veletek?
- Semmi extra. Akkor délután meki?
- Benne vagyok - feleltem, aztán eszembe jutott a múltkori mozis eset.
- De ugye nem jött közbe senkinek semmi?
- Nem - felelte Gréti. - Akkor jó - mosolyogtam. Habár nem, mintha akkora baj lett volna, akkor kettesben lenni Dáviddal, de azért na. Mi csak barátok vagyunk. Még beszélgettünk egy kicsit utána mindenki ment a saját órájára. Az angol terem felé menet már a folyosó végéről lehetett hallani az osztályom hangját. Jó kis napom lesz, az biztos - gondoltam magamban.