Zuhanás (Bakugou x fiú!OC) [Befejezett]

𝟷𝟷. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

Megérkeztünk egy tengerpart közelében fekvő nyaralóba, ami kis faházakat és egy külön épületben lévő nagy étkezdét foglalt magában.

A kis faházak meg voltak számozva 1-től 10-ig. Ezek egy négy ágyas szobát és egy kis fürdőt tartalmaztak.

A csoport most Aizawa-sensei elé volt gyűlve és azt hallgattuk melyik faházba kerülünk és kikkel.

"7-es faház: Miho," olvasta Aizawa a kezében tartott lapról, mire felkaptam a fejemet "Todoroki, Deku és Bakugou."

Vegyes érzések törtek elő bennem a szobatársaim neveinek hallatán.

Odamentem, hogy átvegyem a kulcsunkat, majd ezután elindultam a faházunkhoz. A többiek jöttek utánnam.

Amikor megtaláltuk a 7-es faházat és kinyitottam az ajtót és beléptem rajta egy kis előszobában tálaltam magam. Volt előttünk, szemben egy ajtó és egy baloldalt.

Odamentem a szemben lévőhöz és benyitottam. "Ez a fürdő." Mondtam a többieknek, ahogy mögém álltak, hogy betekintést nyerjenek ők is.

"Megteszi." Mondta Todoroki és én egyetértettem. Tiszta és kis mérete ellenére jó kialakítású.

Bakugou odament a másik ajtóhoz és bement rajta, mi meg követtük.

A szobában két emeletes ágy volt és két kisebb ruhás szekrény.

"Enyém az egyik fenti ágy!" Jelentettem ki, ahogy felmásztam az egyikre.

"Mi vagy te, valami óvodás?" Kiabált rám Bakugou.

Deku odament az alattam lévő ágyhoz. "Akkor én ezt választom."

Bakugou erre az eddiginél dühösebben fordult oda Dekuhoz. "Nem! Én alszok alatta!!"

Egy gúnyos mosollyal néztem le rá. Élveztem, hogy most én vagyok a magasabb. "Akkor most ki is az óvodás?"

"Pofa be különben felmegyek és ledoblak onnan!"

"Gyere csak! Ez a hely nekem még csak nem is számít magasnak!"

Bakugou erre megindult felém, hogy beváltsa az ígéretét. Ahogy felmászott hozzám én az ágy másik végébe húzódtam. "Várj már! Azt hittem csak viccelsz!"

"Úgy nézek ki, mint aki viccel?!" Ragadott meg, mire én belekapaszkodtam az ágy korlátjába.

Amíg ő próbált lerángatni róla Todoroki és Deku elosztották egymás közt a másik ágyat.

· · • • • ✤ • • • · ·

Én és Deku mentünk el ágyneműkért. Deku még mindig csodálatos volt. Vajon tudja, hogy az?

Vajon emlékszik, hogy mi már találkoztunk?

Amióta a UA-be járok időnként eszembe jut, hogy meg kellene kérdeznem tőle. De nem merem. Mivan, ha nem emlékszik? Igaz, ez egyáltalán nem változtatna a tényen, hogy mennyire felnézek rá, hogy mennyire emlékeztet arra az emberre.