Zuhanás (Bakugou x fiú!OC) [Befejezett]

𝟷𝟻. 𝙵𝚎𝚓𝚎𝚣𝚎𝚝

· · • • • Jelen • • • · ·

Kinyitottam a szemem és a fény egyből el is vakított. Amikor végre sikerült megszoknom a nap világos fénysugarait egy fehér plafonnal tálaltam szemben magam. Olyan furcsa, mert nem emlékszem, hogy egyáltalán elaludtam volna.

"Felébredt!" Hallottam a bátyám hangját valahonnan a közelből.

Oh... Ez a jelenet már nagyon is ismerős volt nekem. Tudom már hol vagyok. Egy kórházi szobában.

De miért is?

Ahogy feltettem magamnak ezt a kérdést be is ugrott. Minden egyes pillanat.

Leszúrt! Az a fasz elrabolt és leszúrt!

Mérgemben fel akartam pattani az ágyból, de két erős kéz mondhatni agresszívan visszalökött.

Amikor felnéztem a tulajdonosára Bakugou arcát láttam. "Ide figyelj pulcsis gyökér! Én halál biztos, hogy nem engedlek innen felkelni, amíg jobban nem vagy, mert semmi kedvem újra a hátamon cipelni!" Kiabált rám.

Hagytam magam. Nem próbáltam újra felkelni, mert túlságosan fájt és, bár nem akarom bevallani, de most az egyszer igaza volt.

Bólintottam neki egyet, mire levette rólam a kezeit.

Ichirora néztem. "Sajnálom." Kértem tőle bocsánatot, amiért újra aggódnia kellett értem, amiért ismét egy ilyen nyomasztó szituációba került miattam.

A bátyám egy halvány mosollyal tudatta velem, hogy elfogadta a bocsánatkérésem.

Ellentétben Bakugouval, aku dühösen rámförmedt. "Sajnálhatod is!"

"Chh... Pofa be!" Kiabáltam neki vissza.

"Igen? Pofa be?" Kérdezte, ahogy megfogta az ágyam melletti éjjeliszekrényről a vizes kancsót, ami természetesen tele volt vízzel és az egészet az arcomba öntötte.

"Mi a franc?!" Kiáltottam fel, ahogy nagy fájdalmak közepette hirtelen felültem az ágyon.

Bakugou megragadta a pólómat, hogy mégjobban nyomatékosítsa a mondandóját. "Eszedbe ne jusson mégegyszer elkaszálni megint holmi idegenekkel! Megértetted? Esküszöm, ha mégegyszer ezt csinálod én magam fogok utánnad menni és megkéselni!"

Nem tudtam mi ez a reakció a részéről. Ugyanolyan bunkó és agresszívan beszélt az előbb velem, mint régen, de valahogy mégis máshogy.

Azt hiszem a mostani dühe, aggodalomból jött elő.

Ránéztem Ichirora, hogy mondjon vagy csináljon valamit.

Ő viszont úgy reagálta le az egészet, ahogy a legkevésbé se számítottam volna rá.

Elkezdett szakadni a röhögéstől.

"Te... Te most komolyan pofán öntötted az öcsémet?!" Kérdezte és egyben mondta is miközben a nevetés okozta könnyekkel küszködött. "Istenem! Pont telibe az arcába!"