Part 8

138 15 4
                                    

"Majd visszatért egy korbáccsal..MI?!"

-Te mit tervezel azzal az izével a kezedben?- néztem furán

-Yoongi, baby ne aggódj! Ez csak egy korbács.- vigyorgott perverzen.

-CSAK? CSAK EGY KORBÁCS? Hogy te azzal nem nyúlsz hozzám az is biztos!- mondtam hüledezve.

-ÓÓH! Nem én fogom csinálni. Te.-vigyorgott.

-Én? Bántani téged? Felejtsd el!- néztem a szemébe komoly arccal.

-Ezzel nem bántasz, ez csak egy hülye fétis. Naaaa légysziii.- mondta hízelegve.

-Ehjj jó, de csak ha- fejeztem volna be mondatom, mire egy kb 10 éves gyerek befutott a szobába, miközben azt ordibálta, hogy: Báátyuus! Báátyuuus!!! 

A szívem konkrétan leállt, mivel mindketten meztelenül voltunk Hobival, és a kezébe egy forgáccsal másra nem nagyon lehet gondolni... DE MIT KERES ITT EGY 10 ÉVES?

-Anyuuu!!! Bátyus és egy fiú meztelenül vannak és bátyus bántalmazza őt!!- kiabált a fiú.

-TE MEG MIT KERESEL ITT? NEM HALLOTTÁL MÉG A KOPOGÁSRÓL?- üvöltött Hobi a kisfiúra. Gyorsan kizavarta, majd elmesélte miközben felöltöztünk, hogy ő az unokaöccse aki minden hónapban meglátogatja őt. Kimentünk a folyosóra Hobival paradicsomvörös fejjel, majd szembe jött velünk egy nő.

-Hobiii! Rég találkoztunk! És ő? Az új játékszered?

-Játékszer? Neem, ő a barátom.- vigyorgott Hobi.

-Miii az lehetetlen! Neked normális barátod van? Nem tudom elhinni!

-Várj mi? Lemaradtam- néztem meglepett arccal.- Játékszer? És egyébként ő meg ki?

-Ohh tényleg, ti nem is ismeritek egymást. Yoon, ő itt Dawon, a nővérem. A kis krapek aki meg befutott hozzánk, miközben a dolgot csináltuk, pedig a fia. De mivel nagy rajongóm vagy, azthittem ismered.

-Óhhh te vagy Dawon! Sziaaa, jóhogy megismerhetlek!- köszöntem vigyorogva.

-Yoongi, igaz? Hoseok mesélt rólad pár dolgot már, jó hogy látlak.- köszönt vissza.

-Ohhh igeen? Mesélt?- néztem rá Hobira frusztrált fejjel.

-Igeeen, egy kicsit talán eljárt a szám...

-Kicsiit? Videóhíváson 4 órán át beszéltél róla!

-Dawon kussolsz!- nézett rá nővérére Hobi.

Elnevettem magam, majd elkezdtünk sétálni a nappali felé. Végigbeszélgettük utána az egész napot Dawonnal. Ismerkedtünk, nevettünk, sőt, még ciki kiskori emlékeket is hallottam Hobiról! Ez az eddigi legjobb napom volt mióta együtt vagyunk. A kisfiú, sötétedés fele futott be az udvarról.

-Bátyus!! Valaki kint fekszik, piros mindene és azt mondja "Yoongit keresi"!!

-Tessék? Juwon, ez nem a legjobb idő arra hogy játszadozzunk. Hagyd békén Yoon-t, és menyj ki vissza játszani.

-De komolyan mondom! Gyere ki!!- kezdett könnyezni a szeme. Tudtam hogy komolyan gondolja. Kifutottam az udvarra, majd látom hogy Namjoon véresen fekszik a földön. A szívem szinte leállt mikor megláttam.

-NAM? NAM! NAMJOON! JÓL VAGY?- ordítottam miközben futottam oda hozzá.

-Yoon-gi.. Vigyázz.. Ér-ted... Jött...

-HÍVJÁTOK MENTŐKET!! MOST AZONNAL!!- ordibáltam sírva.- Ki van itt értem Joonie?.. 

-Ő... - mondta, majd azt hittem meghalt, de szerencsére csak elájult...

Végre kiértek a mentők, majd elhurcolták Nam-ot. Még mindig a földre voltam rogyva, mivel Nam-ot konkrétan pólyás korom óta ismerem.. Nem szeretném őt is elveszteni.. De még mindig nem tudom kire gondolt.. Jimin börtönben van.. Lehetetlen hogy ő.. De akkor meg ki más lenne képes ilyen barbárságra? Esküszöm az életemre.. Megtalálom azt a barmot és kivégzem! A saját kezemmel! Hobi és a nővére odajöttek hozzám, hogy megvigasztaljanak, de a történtek után nem reagáltam szinte semmire. Hobi átölelt hátulról, majd minden elsötétült... Egy igen világos szobában ébredtem.. Mintha egy korház szobája lett volna.. Balra néztem, majd láttam egy állványt amire egy zacskó volt kötve benne, valami átlátszó izével. Az állvány mellett ült Hobi, aki már elaludt. Mellettem volt egy ilyen éjjeliszekrény, amin szerencsére rajtavolt a telefonom. Megnéztem az időt.

/20:16/

Még nincs olyan késő, szóval megpróbáltam visszaaludni, de láttam hogy Hobi felébredt, szóval hanyagoltam. 

-Felébredtél?- kérdezte kómásan.

-Aham, mióta vagyok itt?

-2-3 napja kb... Kezdtem aggódni, hogy valami bajod van, de a doktorok mondták hogy nincs valami sok étel a szervezetetben, és nem alszol valószínűleg valami sokat. Kérlek jobban vigyázz magadra...

-Namjoon? Hogy van? Jobban van?

-Hát.. Én nem szeretném elmondani.. Majd ha kiengednek meglátogathatjuk.. 

-És most miért nem? Látni akarom!

-Figyelj, pihenj, talán holnap már kiengednek. Aztán megnézhetjük.. Talán..

A jövőnk- Sope ff.Where stories live. Discover now