𝐯𝐚𝐜𝐚𝐭𝐢𝐨𝐧 𝐭𝐨 𝐭𝐡𝐞 𝐚𝐟𝐭𝐞𝐫𝐥𝐢𝐟𝐞; 𝐲𝐨𝐨𝐧𝐦𝐢𝐧!! 𝐲𝐚𝐨𝐢

6.

Életemben először úgy éreztem, szeretve vagyok. Ez az édes srác, aki iránt mindennél erősebb kötődést érzek, bár az okát nem tudom, mégis úgy látom, ennek az álmomnak kivételesen semmi valóság alapja nem volt.

A kezét megmarkolva húztam le az étkezőbe, ahol minden szem felénk szegeződött. Feszengve éreztem magamat, ennek ellenére összekulcsoltam ujjaimat Jiminével.

- Na de gyerekek! - nevetett anya, letéve a villát a kezéből. - Miért viselkedtek úgy, mint egy friss házaspár, akiknek a szívükben lángol a tüzes szerelem.

Apa a fejét rázta kuncogva. Láttam rajtuk, hogy egyáltalán nem zavarja őket az, hogy nem egy lány, hanem egy helyes fiú kezét fogom. Jó helyre születtem, tökéletes családi körrel. A barátok meg szükségtelenek, hisz számomra ők az igaz barátok.

A szabad székekre ülve kezdtük el majszolni a kikészített ételt. Mennyei volt az ízek összessége, de valamiért én teljesen másnak szerettem volna érezni az ízét. 

Azt az angyali mámort, amit csak egyetlen egy dolog tartalmaz, aminek íze szédítő, bár még sosem érezhettem. Az érintés, melyet csak álmaiban tapasztalhattam, a csók és a személy, mi számomra elérhetetlen, szinte másik sziget, közte mindössze a kongó üresség. Azok a varázslatosan csábító ajkak, kívánságaim legelsője.

Ezek az ajkak a mellettem ülő szépségen találhatóak csakis meg. Pár napja ismerjük egymást, még a saját érzéseimben sem vagyok biztos, de egy dolgot biztosra tudok, - legalábbis úgy gondolom - hogy erős kötelék van köztünk ősidők óta. Mintha a fenti lények őt szánták volna nekem. Ő lenne az én másik darabom talán?

Kissé elbambultam a nagy gondolkozásom közepette, ezt a többiek is szóvá tették.

-Yoongs, mi a baj? - fogta meg gyengéden a kezemet a mellettem ülő fiú. Szinte éreztem, hogy ha nem kontrollálom magamat, meg fogom csókolni, de éppen elegendőt aludtam, a kipihentségem győzőtt.

-Ne aggódj kicsi rízstorta, csak elgondolkodtam valami teljesen értelmetlen és lényegtelen dolgon. - mosolyogtam rá nyugtatóan, mire sóhajtva elmosolyodott, a fejét rázva folytatta az étel fogyasztását.

A szüleim az asztalon hagyták a koszos tányérokat, majd egy kis idő után a partra indultak, pontosabban arra a részlegre, amit a helyiek Wellnessnek neveznek. Anya már rég szeretett volna egy japán masszást, örülök, hogy végre lehetősége van kipróbálni ezt is. Nagy álma vált valóra, bár apa inkább megmártózott egyet, mondván : Engem ne fogdozzon egy idegen nőci vagy csávó, szívesebben rokkanok meg.

Jiminnel kuncogva sétáltunk a szinte már megszokott fához, szerencsére egy ember sem volt ott, hogy esetlegesen zavarjon minket bármiben is.

A derekánál emeltem fel a vastag ágra, majd feltolva magamat ültem le mellé.

-Vajon ki olyan idióta, hogy elvisz egy létrát egy fától? - ráncoltam a homlokomat, miközben a kezemből szedegettem ki a szálkákat.

-Biztos olyan ember, akinek szüksége van egy létrára. - nevetett Jimin. Lassan a combomra döntötte a fejét és szólásra nyitotta a száját. - Kicsit furcsán viselkedsz reggel óta. Talán nem ittál kávét?

-Miért, esetleg láttál kávét inni? - értetlenkedtem, utalván arra hogy végig velem volt és én bizony semmiféle koffein tartalmú italt nem ittam, sőt, még cigi közelébe sem mentem. Mindezt csakis miatta. - De nyugi, nem azt hiányolom. - nevettem, majd kissé félénken simogatni kezdtem a haját. 

A szemét becsukva élvezte a helyzetet, még az eddigieknél is jobban bújt a combjaim közé.

Éreztem a szuszogását magamon, tudtam hogy alszik. Az elején szinte semmi pulzusa, sem hőmérséklete nem volt. A bőre szinte hófehér volt, simán azt hittem róla, hogy szellem.

Most ha ránézek, semmi mást nem látok, csakis magát a fényt, a tökéletesség megtestesült változatát és azt az embert, aki kopár életembe színt varázsolt.