Park Jimin egy eléggé félénk fiú. Nem rendelkezik sok baráttal, és ha új közösség tagja lesz, mindig nagyon stresszes. Ez történik akkor is, amikor bekerül a vonós zenekarba, ahol megismer egy igazán különleges személyt, ki segít neki legyőzni a szo...
Kicsivel később, miután elaludtam Yoongi ölében ülve a konyhában, fel is ébredtem arra, hogy a fiú az anyámmal beszélget. Fejemet Yoongi vállába fúrtam, karjaimat nyaka köré tekertem. -Ébren vagy? – kérdezte tőlem a fiú, mire némán bólogattam párat. -Mennyi az idő? – kérdeztem a reggeli rekedt hangomon. -Nyolc óra – válaszolta. -Még lehetek egy kicsit lusta? – kérdeztem, ő pedig ezen elnevette magát. -Nem, azonnal menj, öltözz fel, és fuss a háztömb körül 10 kört – mondta, mire én elmosolyodtam.
Még fél óráig voltunk a konyhában. Körülbelül öt perc után én is becsatlakoztam az anyámmal való beszélgetésbe, majd miután megittam egy kávét, már teljesen éber voltam.
-Umm... Vegyél ki bármilyen ruhát a szekrényemből, hátha találsz az ízlésednek megfelelőt – mondtam Yoonginak, miközben kinyitottam a ruhásszekrényemet a szobámban, és kivettem magamnak azt a fehér farmert és kötött felsőt, amit a koncerten is akartam viselni. Semmi kedvem nem volt már nap közben átöltözni, teljesen el akartam készülni már reggel, hogy biztosan el ne késsünk.
Már átvettem a nadrágom a fehér farmeremre. Éppen levettem a pizsama felsőmet, és már kezembe vettem a fehér kötött pulcsim, de észrevettem, hogy Yoongi mosolyogva néz végig rajtam. -Miért nézel? – kérdeztem, mire ő csak még jobban elmosolyodott. -Csak megcsodáltam a pasim felsőtestét. Nem szabad? – vonta fel a szemöldökét, még mindig pimasz mosollyal ajkain. Ezen teljesen elvörösödtem, de persze leginkább a „pasim" szón. A pasijának hívott. Van ennél szebb dolog a világon? Már ettől az egyetlen szótól is menten elhalálozok.
A fiú odalépett hozzám, ő is levette a pólóját, és nekilökött a falnak. Karjait mosolyogva fonta derekam köré, én pedig tekintetemet végigvezettem enyhén kidolgozott felsőtestén. Egyik kezem óvatosan mellkasára helyeztem, és ujjaimat lefelé kezdtem húzni, végig a kissé kockás hasán. -Hm... A te tested szebb – húzta el a száját, mire én újra teljesen elpirultam.
Ajkait enyémekre tapasztotta, én pedig karjaimat tarkója köré fontam, és egyik kezem ujjait felvezettem tarkóján a tincsei közé. Ő jobb kezét elvette derekamról, és nadrágom korcánál simított végig, majd keze megállt farmerem gombjánál, és kigombolta azt. Az egész testem beleborzongott ebbe, és megfordult a fejemben, hogy itt talán meg kéne állni, de eszem ágában sem volt tönkretenni a pillanatot. Másnak viszont igen...
-Jimin! – hallottam meg Jihyun hangját, a következő pillanatban pedig nyílt az ajtó. Azonnal szétugrottunk Yoongival, és ijedten néztünk az öcsémre. – Bo-Bocsánat – dadogta az öcsém, majd inkább belépett a szobámba, és becsukta maga mögött az ajtót. Én csak némán megráztam a fejem, jelezve, hogy semmi baj. – Csak segítséget akartam kérni – magyarázta, mire én értetlenül néztem rá. -Miben? – kérdeztem, ő pedig felém mutatta telefonját, amin egy lánnyal folytatott beszélgetés volt megnyitva.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Mit csináljak? – kérdezte tőlem kétségbeesetten Jihyun. -Akarsz vele találkozni? – kérdeztem vissza, mire ő csak vörös arccal bólintott. -Akkor írd vissza neki, hogy rendben – mondtam logikusan. -De ma van a koncertetek – mondta kétségbeesetten az öcsém. -Az csak este hatkor lesz. Találkozzatok kettőkor, és legyetek együtt ötig, utána hazajössz, és sietsz a koncertre – tanácsoltam, miközben felkaptam magamra a felsőm.
-De biztos, hogy elmenjek? – kérdezte, és továbbra is teljesen kétségbe volt esve. -Jihyun, ne bénázz már! – szidta le Yoongi – aki már szintén fel volt öltözve. – Ő csak egy lány. Eddig a fiúk hívták el a lányokat randira, erre nem elég, hogy mostmár a lányok hívják a fiúkat, a fiúk félnek is elfogadni a randira kérést? Csak írd vissza neki, amit Jimin mondott, kapj magadra egy inget, vegyél magadhoz egy csokit, és hívd el egy kávézóba, vagy tudom is én – magyarázta, mi pedig sokkoltan néztünk rá. -Megnyugodtál? – nevettem el magam, amikor felocsúdtam a döbbenetből. Láttam már Yoonginak hasonló kirohanását, amikor Jungkook piszkált engem a második zenekari próbámon, de nem gondoltam, hogy a következőt az öcsémnek fogja címezni, amiért az hasonlóan béna, mint én, és nem mer elmenni egy randira. -Én nyugodt vagyok – vonta meg a vállát.
-Oké, akkor visszaírom neki, hogy „Rendben, kettőtől ötig ráérek" – nézett a telefonjára Jihyun, és írni kezdett. – Köszönöm, mindkettőtöknek! – mosolygott ránk, majd kifelé indult a szobából, de én még utána szóltam egy utolsó jó tanáccsal. -Ja, és Jihyun! – szóltam, mire ő visszafordult. – Ne az Xboxozásról beszélj neki – vigyorodtam el. Erre ő csak megforgatta szemeit, majd még egy kis ideig nézett rám, végül szóra nyitotta a száját. -Egyébként szép a hickey-d - kacsintott rám, majd becsukta maga mögött az ajtót.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Aki esetleg nem tudná: a hickey a szívásfolt angol neve, csak én általában hickeynek hívom, úgy jobban hangzik 😂😂
