Nem tudom az éjszaka közepén vagy már reggel volt, de esetleg még este, de arra ébredtem hogy Shawn nincs mellettem.
- Shawn? - kérdeztem aggódva. Biztos lehet valami baj, ilyenkor mellettem szokott feküdni. Ahogy leléptem a padlóra felszisszentettem fájós lábam miatt, de nem érdekelt minél előbb meg szerettem volna találni barátomat.
Mindenhova benéztem, konyha, fürdőszoba, erkély, mígnem a nappaliban megtaláltam összekuporodva a kanapén, miközben remegett és folytak a könnyei. Pánikroham.
- Shawn! - alig akart ez a hang is kijönni a torkomból, szinte csak lehettem magam elé. Felnézett és ahogy meglátott magához húzott és szorított.
Kicsit kiszabadultam öleléséből, megfogtam a kezét és próbáltam segíteni a légzésén. Hoztam egy pohár vizet amit megitattam vele majd egy vizes konyharuhát raktam a tarkójához. Visszaültem mellé, megfogtam a kezét és próbáltam le nyugtatni közelségemmel.
Egy öt perc telhetett el kb mikorra elmúlt a reszketés, már nem sírt és nem láttam a pánikot a szemében.
- Minden oké? - kérdeztem. Ilyenkor általában annyi erőnk sincs hogy válaszoljunk így bólogatott. - Gyere menjünk a szobába.
- Inkább, maradjunk itt. - húzott vissza maga mellé, de mivel beütöttem pont a fájós lábamat, felszisszentettem. - bocsánat édesem. - csak simán rámosolyogtam annyira cuki volt. - Gyere ide szerelmem. - húzott ölébe. Eldőltünk a kanapén, ami úgy nézett ki, hogy én feküdtem Shawnon, ő pedig a hátán. Kezét a fenekemre vezette, majd egy kicsit belemarkolt így elérte hogy feljebb kússzak testén, így már hallottam ahogy dobog a szíve.
- Hallod ezt? - nézett rám. Valószínű hogy értetlenül ránéztem ezért elnevette magát. - Csakis érted dobog.
- Istenem Shawn elolvadok. - simultam rá még jobban. Keze még mindig fenekemen volt és úgy látszott hogy nem is akarja elvenni, de nem is bántam. - Shawn, aludjunk légyszíves. Tudom hogy fáradt vagy. Inkább kapcsoljuk be a tévét és nézzünk valamit rajta. Én is beteg vagyok nekem is kell a pihenés.
Bólintott egyet, de a többire már nem emlékszem mert vissza is aludtam.
•••
Pár óra múlva arra keltem hogy valaki néz. De nem bámul csak néz, nem volt olyan zavaró.- Emma - szólítgatott Shawn - Édesem, Cicám, Bogaram, Mindenem. - kuncogott fel. Úgy tettem mintha nem is reagálnék rá, kiváncsi voltam hogy mit csinál. Lehajolt és elkezdte harapdálni a fülcimpámat. Erre már felsóhajtottam, de még mindig nem mozdultam meg. - Édesem, kezdek nagyon elzsibbadni.
Rögtön leszálltam róla, és hagytam hogy felálljon a kanapéról és nyújtózkodjon egyet. Engem visszaültetett az ülőalkalmatosságra.
- De...
- Nem, Emma! Nem fogom hagyni hogy a fájós lábaddal mászkálj.
- De nézd, miközben veled aludtam meggyógyult. - álltam rá. Igaz még egy kicsit fáj, de nem tudta volna senki sem megmondani.
- Nem baj, de beteg is vagy. - nézett bele a szemembe. - Mit kérsz reggelire?
- Hm, mondjuk rántottát? - kérdeztem félve. Tudom hogy nem valami konyhatündér, de azt tudom hogy ezt istenien tudja csinálni.
- Egy tojásrántotta rendel. - adott puszit az arcomra.
Ezután bekapcsoltam a tévét és elterültem az ágyon, majd betakaróztam. Éppen valami buta sorozat ment a tévébe mikor megláttam Shawnt félmeztelenül a konyhában tevékenykedni. Istenem az a hát. Teljesen kész vagyok tőle. És az a formás láb... Najo, temessetek el. Hogy lehet ennyire helyes, szexi és édes egyben?
YOU ARE READING
Mindennél SM ff
Fanfiction-Em! Kicsim-szólt anya.-Nem csak te leszel a fotózáson. -Még ki?-kérdeztem meglepődve. -Majd meglátod!-mondta és kacsintott. Ekkor beléptem és megláttam Őt. Emma Stone-t és Shawn Mendest a sors mindíg egybe sodorja. Fa vajon mi lesz ennek a követ...