Mindennél SM ff

2. évad 5. rész

Miután kiengedtek a kórházból hazamentem anyáékhoz, akik úgy kezeltek mint egy ötévest. Dor szinte egész nap a szobámban van, filmet nézünk és kivesézünk minden témát ami csak szoba kerül. Így történt egy szerdai napon is, amikor megtudta hogy Karenékkel töltjük az ünnepeket.

- És, Shawn is ott lesz? - nagyra nyílt szemekkel érdeklődött.

- Igen, ő is ott lesz. - mondtam sóhajtva - sajnos.

- Hé, figyelj, tudom hogy mostanában nem vagy a toppon amit meg is értek. De ha ti egymásnak vagytok teremtve akkor úgyis össze sodor még az élet. Márpedig ti összetartoztok úgyhogy minden rendbe fog jönni. - ölelt át - Fel a fejjel hercegnő, leesik a koronád! - vigyorgott. Ettől nekem is egy kicsit jobb kedvem lett és boldogan öleltem vissza.

- Igazából van egy dolog amit nem tudsz. - motyogtam és a fülem mögé tűrtem egy hajtincset. Óriásira nyílt szemekkel nézett rám, azt hittem már hogy valami van az arcomon, úgy nézett. - Amikor bent voltam a kórházban, többször is bejött hozzám - nyeltem - és, nagyon nagyon durván kiakadtam. Azt mondtam neki hogy hiányzik, és hogy.. szóval tudod. - rágcsáltam ajkaimat - Azt mondta én is hiányzom neki majd megcsókolt, és egész éjszaka ott maradt velem.

- Ti.. TE JÓ ISTEN! Ezt nem hiszem el! - először nem tudtam hogy miről beszél, de amikor rájöttem szinte köpni nyelni nem tudtam.

- Dor, Jézusom dehogyis. - nevettem fel - Nem feküdtünk le egy kórházban. Azért annyira nem mentünk el.

- Tehát volt valami?

- Igen, csak annyi hogy szinte az egész éjszakát végéig csókolóztuk aztán reggel bejelentette hogy el kell mennie turnézni.

- Mekkora paraszt! De hogy tehet ilyet?

- Ez az élete - ingattam a fejemet - hozzá kell szokni.

Őszintén, kicsit jobban éreztem magamat hogy ezeket a dolgokat valakinek elmondtam, akiben bízok, és közel áll hozzám. De ahogy eszembe jutott hogy el kell mondanom neki hogy nem sokáig élek Torontóban, összefacsarodott a szívem. Nem akarom őket itt hagyni. Így is alig látom őket, akkor majd még kevesebbszer fogom.

- Van még egy dolog. El fogok költözni.

- Tessék? - vágott bele a mondatba.

- El fogok költözni. Ezt anyáék még nem tudják, egyedül te meg Shawn tudja.

- De miért? Akkor, még ritkábban fogunk látni? De miért kell ezt csinálod velünk Emma?

- Azért, mert itt egyszerűen nem bírok meglenni, túlságosan kötődök ahhoz az emberhez aki alig tartózkodik ebben a városban, és mégis minden rá emlékeztet.

- És hova fogsz menni?

- New York - sóhajtottam - Tudom elég messze van, de nehogy azt hidd hogy te majd nem fogsz hozzám jönni. Meg persze én is fogok hozzátok.

- De egyébként milyen jó lesz már. Ha nyári szünet lesz akkor az egészet nálad tölthetem majd. - vigyorodott el.

- Látod, mindennek nézd a pozitív oldalát.

- És ezt pont te mondod! - nézett rám olyan, "ezt te sem mondod komolyan" nézéssel.

•••

Már délután négy óra van és az ágyamban döglődök szokás szerint, mikor Ashley hív.

- Szia. - ráncoltam össze a szemöldökömet, bár ezt ő úgysem láthatja.