A lélek átka (Befejezett)

🌙Tizenharmadik🌙

Vladimir pov.
Igor leültetett egy furcsa székre, ami ágy méretű volt és azt mondta, hogy maradjak ott. Ő és Roger kimentek a konyhába és valamit beszéltek, de Roger előtte egy takarót adott a kezembe. Nem sokat hallottam mert a másik szobába mentek és suttogva beszéltem. Eligazítottam a piros anyagot és elfeküdtem a széles széken.
– Jó éjt, Roger! – mondtam hangosan.
– J... Jó éjt, Vladimir! — dugta be a fejér Roger, majd vissza is húzta. Lefeküdtem és hamar el is nyomott az álom.

Igor pov.
Leültettem Vladimirt, majd Rogerrel kimentünk a konyhába.
– Mit csináljak most vele? – kérdeztem sóhajtva.
– Tartsd itt! Nem hiszem, hogy nagy bajod lenne belőle. – vonta meg a vállát barátom.
– Nem maradhatna nálad? Téged legalább nem zavar! – morogtam.
– Igor, nekem lakótarsam van, bazdmeg! –forgatta meg a szemét.
– Jó éjt, Roger! – hallatszott kintről. Roger gyorsan kihajolt az ajtón, s válaszolt: 
– J... Jó ejt, Vladimir! – mondta, majd vissza hajolt.
– Szerintem hasznald ki, hogy van egy iszonyatosan aranyos és kedves fiú a házadban és rajtad kívül senkit se ismer! – mondta mosolyogva, mire úgy néztem rá mintha a tekintetemnel meg tudnám folytani.
– Ezt ne! – sziszegtem.
– Igor! Nem halhatsz meg egyedül!
– De igen! Mert ha egyedül halok meg, akkor a mennyben ő várni fog rám! – mondtam és leültem a padlóra.
– Igor! Szerintem Lou azt akarná, hogy boldog legyél. – ahogy kimondta a nevét a torkom marni kezdett és a könnyeim utat törtek maguknak.
– Nem. Megesküdtem. Senki más csak ő! Megígértem. – szipogtam.
– Igor! – sóhajtott fel Roger.
– Kérlek! Ne próbálj meg lebeszélni. – motyogtam. Kiment a szobából és hallottam, hogy a házból is kiment. Hamarosan én is összeszedtem magam a földröl és kimentem. Vladimir már aludt így felmentem a szobámba.

Éjszaka volt és az altatónak hála már mélyen aludtam, amikor valaki rázogatni kezdte a vállamat egészen addig amíg fel nem ébredtem. Vladimir volt az.
– Mivan már? – morogtam kómásan. A szemei pirosak voltak és duzzadtak.
– Mi a baj? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Alhatok veled? – kérdezte félve, mire kipattantam az ágyból és döbbenten meredtem rá.
– Mivan?! – kérdeztem kissé hangosabban.
– Nagyon félek egyedül. Folyton megremeg a föld ha az a nagy valami elmegy a ház mellett. – motyogta.
– Az csak egy vonat. – mondtam.
– Az mi? – kérdezte kíváncsian.
– Inkább bújj be! – tettem gyorsan szabaddá magam mellett a helyet, mire bebújt az ágyba és szerencsémre azonnal el is aludt.