Külön osztályokban

Hogy legyek Katica?

-De egy dologra nem gondoltam, ami az utóbbi pár hétben nem volt- erre csak felvonta szemöldökét- Katica, hogy legyek.

-Marinette nézd megoldjuk- jött oda hozzám Tikki.

-És majd én falazok még mindig úgy, hogy "gyöngék az idegegeid így lepihentél,,. Csak ne felejts el engem- és fogta meg a kezemet barátném.

-Eszem ágában sincs- öleltem át, és a dolgaimat össze szedve Natalival, és felkísért az ú szobámba.

A lakrészbe belépve a lélegzetem is elállt. A helyiség 3X nagyobb volt, mint amin osztoztunk Alyával osztoztunk. Volt benne egy nagy francia ágy, szépen megvetve. Az ablak előtt a hatalmas íróasztal tele papírral és  színessel, mellette egy bábu amire a ruhát lehet tenni. Volt egy külön kis sarkában a varrós részleg, amire le tudtam helyezni a singert. Natali ott is hagyott engem, hogy be rendezkedjek. A hatalmas gardróbomba beakasztottam az egyetlen ruhámat, mert rajtam még mindig  a cselédöltözetem volt. Épp elmélkedtem, amikor kettő kopogást hallottam.

-Szabad-erre Ninó és Luka kettő tekercs anyaggal és egy dobozzal lépett be.

-A monsieur arra kéri önt, hogy ezt vegye át, és utánna jelnjen meg a dolgozóba- és letették a dolgokat.

-Ninó- vissza fordult felém- Ha még egyszer felsőbb rendűként kezdesz kezelni én örökre megharagszom rád- és Luka felé fordultam- Ez rád is vonatkozik- és egy lágy mosollyal távoztak tőlem.

A dobozt felnyitva az általam tervezett ruha kandikált ki. Igen monsieur Agreste tegnap elkérte az ötleteimet, és az egyiket fel is használta. A kék ruhácskába bele bújva a tükörhöz léptem. Pontos mása a rajznak. Én a tükörben nézegettem magam, és újra zörgették az ajtóm.

-Lehet.

-Marinette, apám reméli kész vagy- és Adrien volt mögöttem. Amint a szemébe néztem elállt a légezte.

-Ne nézzen így, mert menten elpirulok. Mehetünk- sürgettem.

-Jól áll neked ez a ruha.

-Köszönöm, ez egy eredeti Marinette darab- kuncogtam bele.

-Ezt te tervezted?

-Igen, miért ilyen különös?

-Nem csak apám, általában meghallgat mindenkinek a tanácsát, de a saját ötletire átszabja.

-Pedig ez élethű mása a rajzomnak.

-Mademoiselle, monsieur- lépett oda hozzánk Dubois. - A kegyed ruhája valami elragadó- és kinyitotta előttem az ajtót, evvel az íróasztalhoz invitált.- Szóval kis ismertető a vállalatról. Ez az egész olyan mint egy nagy család, itt mindenki mindenkivel jóban van. Itt van pár fotográfia a cég tagjairól, majd magáról is fog készülni. A cég mindenkit meghallgat, és ha olyan megfogadja, Tudja Gabriel nem szokott sok embert felvenni, csak az igazán tehetségeseket, és kegyed annak bizonyul. Általában havi feladatokat kapnak az emberek, és úgy osztják be az idejüket, ahogy akarják. Emelett mindenki megjelenik a társasági eseményeken, és itt mindenkinek meg van a maga helye. Kegyed, mert egyenlőre az én beosztottam, így mellettem és Clairet mellet fog ülni. Clairet igen kellemes társaság, de makacs ember. Ne hozza fel előtte a magán életét, mert akkor arról fogja kérdezni. Legyen diszkrét, és kiegyensúlyozott. Ne mondjon el semmit a következő kollekcióval kapcsolatosan senkinek semmit- erre bólintottam- Étkezni a vállalat tagjaival fog, ahova majd elvezetem kegyedet. Itt is a mi társaságunkba lesz. Egyébkérdés?

-Nincs-feleltem.

-Rendben, akkor az ehavi program-és elém nyújtotta az írást, de  ő is felolvasta- Gabriel egy kis kollekciót akar látni, minden tervezőjétől, és ebből ő fog majd válogatni. Az évi divat a hátul turnűrös uszályos szoknya, és a hosszított kapátok jönnek be. A női kalapok is tele lesznek virágokkal, masnikkal, szalagokkal. Ennyi. Kérem menjen vissza a szobájába, és kezdjen dolgozni- evvel felálltam, és kiléptem a szobából.

Olyan három fele kaptam az értesítőt, hogy ma rendezvény lesz amire persze én is hivatalos vagyok, így hatra legyek Dubois irodája előtt. Fél ötkor újra összefésültem a hajam, és vissza vedlettem a kék ruhámba. Délelőtt tanulmányoztam a fotográfiákat, így egy kis fogalmam, lesz az emberekkel kapcsolatosan. Hatkor tényleg elkezdődött az egész. A vacsoránál kellemes beszélgetés zajlott. Evés után a bálterembe mentünk, és a zenészek megszólaltak. Én nem tudtam semmit tenni, ezért Alíához léptem, és egy pezsgőt vettem le a tálcáról. Beszélni akartam hozzám, amikor Adrien lépett oda hozzánk.

-Egy táncra?- kérdezte. Adrien ritkán kért fel embereket, és ezt is csak az utóbbi fél évben kezdte el.

-Sajnos nem tudok táncolni.

-Ez csak keringő- mosolygott rám- Hagyd, hogy vezesselek, és akkor nem lesz baj.

Az érintetlen poharat vissza tettem, és kezemet a férfi vállár tettem. Ezek után a fülembe súgott.

-Akivel apám beszélget ugye Dubois a jobb keze és Rouchefoucard a balkeze. Rouchefoucard kedves ember, de tény, hogy verseng Duboissal. Ha ő alatta akarsz maradni, ne nagyon beszélgess vele- és vezetett tovább- Aki a polgármesterrel beszél az Sanchez egy távolabbi kis cég tulajdonos, akit apám felvásásrolt. Ők a fontosabb tényezők. A többiek nem nagyon szólnak bele a dolgokba , ők csak teljesítik a parancsot. A tervezők általában nehezen kapnak szabad kezet, de ha neked megvarratta ezt a ruhát teljesen pontosan, akkor valószínűleg, te azt fogsz kapni- és vége lett a táncnak.

-Köszönöm monsieur-mosolyogtam rá.

-Marinette-erre vissza fordultam- Holnap négyre gyere ide vissza, tartok neked táncórát-mosolygott rám és ezzel tovább álltam.