𝐖𝐞 𝐬𝐡𝐢𝐧𝐞 𝐭𝐨𝐠𝐞𝐭𝐡𝐞𝐫 / 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 /

𝑇𝑤𝑒𝑛𝑡𝑦 - 𝑊ℎ𝑎𝑡'𝑠 𝑤𝑟𝑜𝑛𝑔?

𝐌𝐚𝐝𝐢𝐬𝐨𝐧 𝐒𝐡𝐨𝐥𝐯𝐢𝐧

A vendégszobában az ágyon fekve anyám szavai jártak a fejemben. Sok évre visszamenőleg is csak az égető fájdalmat éreztem a szavai után. Tudtam, hogy nem kéne, hogy számítson, hogy el kéne felejtenem, de képtelen voltam rá.

" Rendesen meg emberesedtél "

" Úgy nézel ki, mint egy kurva "

" Állandóan csak rikácsolsz "

" Bánom, hogy anno gyereket vállaltam "

" Az unokanővéred sokkal szebb nálad, mindenki megkönnyezte őt a szalagavatóján "

" Semmi kedvem nincs részt venni az unalmas ballagásodon "

" Leszarom hova mész "

" Soha nem csinálsz semmit jól "

" Miért nem lehetett több? Miért nem lett jobb? "

" Kurva sokba kerülsz "

" Nem nézel ki jól "

" Nem akarok hozzátok haza jönni "

" Már megint, hogy néz ki a fejed? "

" Annyit úgysem hízol remélem "

" Csak a kilókat gyűjtöd "

" A kis hájas kisgyerekből ez lett "

" Leszarom, hogy fáj valamid "

" Old meg egyedül "

" Nem érdekelsz "

" Rohadtul finnyás vagy "

A szemeimet könnyek lepték el, de nem hagytam őket lecsordulni. Nem hagyhatom, hogy mindig a fájdalom győzzőn. Fájt, hogy a saját anyám ezeket gondolta, illetve gondolja rólam. Éget ez a fájdalom és nem tudok ellen mit tenni. Nem tudom kizárni ezeket. Egyszerűen csak bele égett az agyamba.

Soha nem vágytam másra csak egy normális családra, már azelőtt, hogy kiderült, hogy anyám csalja apát. Olyan családot akartam, akik megosztanak egymással mindent. Azt akartam, hogy szeressen az anyukám. Én csak szerető családot akarta, mint például Landoé. Bemutatkozáskor a szülei olyan kedvesek és közvetlenek volta, hogy nem tudtam mit mondjak meglepettségemben. A húgai is örültek nekem, ami csak még jobban sokkolt. Látszott rajtuk, hogy mindannyian tisztán szeretik egymást. Bőven elég lett volna nekem ennyi ahhoz boldog legyen, de soha nem kaptam meg. Sőt még csak rosszabb is volt. Apukám nagyszüleit alig ismertem. Nem is emlékszem rájuk, mert kiskoromban meghaltak még. Az anyám felőli nagyszüleimmel nem igazán jöttem ki jól. A mamával még egész jó kapcsolatom volt, de az ő férjével az már sokkal bonyolultabb és fájóbb történet.

- Képzeld anya csak áradozott rólad, hogy milyen szép és illedelmes vagy miután feljöttél. - jött be jó kedvűen Lando.

- Nagyon kedves tőle. - motyogtam, miközben mosolyt erőltettem magamra.

- Cisca és Flo meg egyenesen el vannak ájulva tőled. Mind a ketten már programokat tervezgetnek veled. Azt hiszem, ha így folytatják a héten mi nem is fogjuk látni egymást. - dőlt le mellém. Az előző mondataira nem reagáltam csak a fehér plafont néztem.

Én mit tettem, hogy ezt érdemlem? Mit követtem el, hogy semmit nem kapok meg, amit szeretnék? Vajon ez a karma, mert valami elviselhetetlen dolgot tettem, vagy csak úgy ez jár nekem? Ezt érdemlem én? Ez lenne az én sorsom?