Oldalak között

18. rész

Max szemszöge

Végre találtunk egy nyomot! Vagyis nem nyom, hanem rejtekhely! Az a mocsok képes volt egy régi Shield házba vinni Annát. Ami be kell vallani, elég elmés. Hisz ott keresnénk egy Hydrást utoljára.
De végre meg van és a csapattal éppen oda tartunk hogy kimentsük a húgom.

Idő közben Daisy elkezdtett komolyabban képezni. Hisz gondolhatnánk, hogy miután meglesz Anna, visszatérünk a régi életükhöz, de ez eléggé kizárt. Főleg hogy még nem tudjuk biztosra hogy is van Anna ( lelkileg és fizikailag), hisz az a szörny bármit csinálhatott vele 3 hónap alatt.

De a quinjet már mindjárt Idaho-n belül van, kb másfél órára Donnellytől, amitől nem messze van a védett ház.

Remélem nem késtünk el és semmi maradandó kár vagy élmény sem érte a húgom, mert ha igen Daisytől és Culsontól kell a legkevésbé félnie Wardnak!

Ward szemszöge

2 hónap hosszú idő. Annával szinte minden nap edzettem, és nem gyakran mondok ilyet, de le vagyok nyűgözve.
Remekül fejlődött a közelharcban és elkezdtem oktatni különböző fegyverekkel is, és ős tehetség. Egy ilyen embert kár lenne kárba veszni.

Be kell vallanom hogy egész megkedveltem a lányt. Van benne valami. Kicsit olyan, mintha Karat és Skyet keverték volna össze egy kislánnyal, akibe túl sok szarkazmus és makacsság szorult.
És ami meg is lepett egy kicsit, hogy elfogad, ahogy vagyok. pedig meséltem neki a családomról, a Hydrás és a Shieldes dolgaimról egyaránt. Tisztában van vele, hogy sok (jó és rossz) embert megöltem, vagy elárultam, de nem tűnt úgy, hogy igazán felzaklatta volna (vagy csak jól leplezte).

De minden jónak vége lesz egyszer. Malic írt, hogy sűrgősen a központba kell vinnem Annát, hogy végre összecsatlakozzon Rajjal. De nem akarom hogy megtegye. Mert akármit is csinált Raj a többi embertelennel, nekem úgy tűnt valami álom világba csöppenti őket, nem látnak tisztán és vakon engedelmeskednek neki. És nem akarom hogy ezt művelje Annával.

Nem tudom hogy mi ütött belém. Netán Anna művelte volna ezt velem? Eddig azt éreztem, hogy az életem csak lejt, és zuhanok a sötétségbe, és akármit csinálok mindig csak ront a helyzetemen. Őszintén azt sem bántam volna ha meghalok, csak ne kelljen szenvednem az örökké tartó nyomorúságomban.
De amint elkezdtem tanítgatni Annát, ez az érzés fokozatosan halványult. Már újra van egy célom. Az hogy istápoljam őt és segítsem abban, amiben a rendes családja nem tud.
Netán ilyen lenne ha az embernek van egy lánya? ( Bár tudom ő közel sem tekint rám apaként)

Megerősítették, hogy egy Shieldes gép tart a ház felé, tehát megtaláltak. Ez talán annyira nem is nagy probléma. Legalább Anna majd tudja folytatni a Shielden belül is a kutatást azok után, akik az apja halálát okozták.

Kimentem, és a háztól nem messze meg is találtam a lányt. Éppen gyakorolt. Hátra sem fordult, úgy szólt hozzám.

– Tudod azt az egyet nem értem, hogy ugyan bármelyik elemet tudom irányítani, nem tudom a semmiből létrehozni. Kivéve a tüzet. Azt a semmiből is élő tudom varázsolni.

– Erre egy tudós biztos tudna adni valami magyarázatot.- válaszoltam.

– Lehet.– mondta, majd megfordult és egy kis sárkányt formázott tűzből és elkezdte körülöttem 'reptetni'– na, tetszik?– mosolyodott el.

– Nem rossz.– tartottam vissza mosolyom– de nem ezért jöttem. Egy ügynököm írt hogy egy Shieldes gép tart a ház felé.

– Igazán? De az jó, nem? Mármint könnyebben utána tudok járni apám ügyének.

– Igen, de jó lenne ha amikor ideér a mentő csapat, azt hiszik hogy fogoly vagy. És nem azt, hogy össze barátkoztunk.

– Ezzel azt akarod mondani hogy megint bezársz a szobába?–  kérdezte tettetetten keseredve.

– Tudod hogy igen.– ezzel intettem hogy jöjjön.
Mellém futott és úgy sétáltunk a ház felé.

– Amúgy mikor érkeznek?

– Passz– vontam vállat– talán egy óra. Amennyire elszántak. Úgyhogy amint bezártalak indulok is.

– Hova?

– Amilyen messzire tudok jutni.

– Ennyire félsz tőlük?

– Nem. Csak logikusan gondolkodok. Mert ha Skyeból és Culsonból indulok ki, az egész csapatot hozzák magukkal, ami biztos, hogy bővült is pár taggal. És a tényt félretéve, hogy ez legalább annyit jelent hogy 1 a 6 ellen, szinte teljesen biztos vagyok benne hogy először lőnek, aztán kérdeznek.– magyaráztam.

– oké, ez tényleg elég jó érvelés... Nem lenne túl jó ha rostává lőnének...– mondta miután belépett a szobába. Akaratlanul is elmosolyodtam, de gyorsan visszatértem a komoly arcomra.

– Ne felejts el jól alakítani. Különben hamar le fogsz bukni!

– Nyugi, Anyáék sosem gyanakodnának, sőt, teljesen el fogja őket vakítani, hogy végre megtaláltak.

– Nem rájuk céloztam. Hanem Mayre és a többiekre.

– Meg fogom oldani!

– Ugye tudod hogy ez nem játék, igaz? A sztoridnak szikla szilárdnak kell lennie, különben le fogsz bukni!– mondtam komolyan, de félbe szakított.

– Jól impovizálok! Úgyhogy megnyugodhatsz, fel fogom találni magam. De indulj, mert addig dumálunk, hogy a végén ideérnek, mire te elindulnál és akkor egyből lebukunk!– hadarta el ellenkezést nem tűrő hangon.

– Jól van na!– vágtam rá majd rázártam az ajtót.

Gyorsan összepakoltam és elhúztam a csíkot.
Kicsit aggódom hogy Anna hogyan fogja megoldani az ügyét, de talpra esett kislány, és Biztos hogy fel fogja találni magát.
Abban sem kételkedek, hogy útjaink hamarabb fogják keresztezni egymást, mint azt mi tervezzük....