Oldalak között

36. rész

A napokban rám bízták a latin srácot, mert úgy tűnt, mást annyira nem bír. (Bár még magam is csodálkozom, hogy én miért vagyok kivétel)
Kinyitottam az ajtót és a kezemben lévő tálcát leraktam az asztalra.

- Parancsolj!- néztem rá, mire csak halványan elmosolyodott.

- Köszi. - válaszolta egy kis csend múlva. Úgy tűnt nincs beszédes kedvében, így jobbnak láttam elhúzni a csíkot, de miután megfordultam utánam szólt- várj. Nem tudod, hogy meddig szándékoznak még itt tartani?

- Hisz már mondtam. Amíg Alberto Díaz bele nem megy a feltételeinkbe.

-ó... Tehát örökre....

- Igazad volt, tényleg szívós fajta. De csak idő kérdése mikor adja be a derekát.

- Hamarabb fognak a Nap felszínére szállni, minthogy leálljon szervezkedni a Hydrával. Azért annyira még ő sem hatalom éhes, hogy összeálljon holmi náci barmokkal!- hangja csak úgy csöpögött a gúnytól.
Én csak unott fejjel folytattam:

- A Hydrának valóban van egy kis közé a nácikhoz, de az a korszak a második világháborút követően lezárult mikor Amerika Kapitányék elintézték az akkori fejeseket. Kétszer is. Ami azt illeti. A szervezet alapból sokkal régebbi, de most megint új korszak kezdődött el.- magyaráztam, de nem igazán fektetett rám sok figyelmet- mindegy...- sóhajtottam- mivel már tudod a különbséget, elmondom, hogy ha hamarosan nem fog Diaz önként segíteni, majd kicsit rámenősebbek leszünk! És ezt értsd úgy, hogy a cuki kis pofid nem fogja megúszni sértetlenül!

Arca nem igazán tükrözött érzelmeket, de szemeiből kivehető volt hogy ki nem állhat. Megfordultam, de megint utánam szólt:

- Tudod először azt hittem hogy te más vagy.

- Ezt hogy érted?- csak a vállam felett néztem hátra.

- Kevésbé tűntél... Hogy is mondják?- tette mutatóujját arcára, hogy stimulálja a gondolkozást- Asesino gente loco. Mindegy is. Volt valami a szemedben, ami arra utalt, hogy különbözöl az itt lévők többségétől. De úgy tűnik, tévedtem.

Egy percig hallgattam, majd így szóltam:

- Az a te hibád...

Kiérve az egyik boxzsákot céloztam meg. Nem is értem hogy miért húzott fel ez ennyire. elvileg az lenne a cél, hogy az összes érzelmemet el kéne zárnom, de néha nem bírom. Valahogy ki kell adnom magamból, és mivel az erőmet nem használhatom, marad ez.

Sanchez nem hülye. Neki is jó helyzet felismerő képességei vannak. És amikor azt mondta hogy nem különbözök sokban a többi Hydrástol, kicsit fájt, de végülis igaza van. Szépen lassan eggyé válok velük. Ward szavaival élve. Talán a saját utamat kéne járni, és a saját módomon tönkre tenni a Shieldet. (Bár félek, hogy egyedül azért kevés lennék hozzá)

- Mit ártott neked az a zsák?- kérdezte incselkedő hangon mögöttem Nolan.

- Semmit.- fordultam meg.

- Akkor Milo? Netán felbosszantott?

- Kérlek. Hisz imád engem.- vigyorodtam el szarkasztikusan.

- Mint mindenkit.- eresztett el ő is egy fél mosolyt.- de elvileg hamarosan vége. Úgy tűnik felénk áll a mérleg nyelve.

- Ezt örömmel hallom.

Ezek után kínos csönd telepedett le közénk, amit végül a srác tört meg.

- Tudod....- vakarta meg idegesen a tarkóját- még nem beszélhetünk el komolyabban a klubban történteken.

- Miért, mi is történt ott?- ráncoltam a homlokom, aztán leesett- ja, hogy az.