Terv {Drarry}

2

*Draco*

-Apa?-kérdeztem. Hiszen őt... A háború után bezárták az Azkabanba!

-Draco. Mit csináltál te Potterrel?-vont kérdőre.

-Ki...ki szólt?-dadogtam.

-Ronald Weasley. Milyen meglepő, nemde? Még egy patkány is meg tud törni.-mondta önelégült fejjel.

-És mit mondott?-kérdeztem.

-Azt, hogy össze szeretnétek jönni. De hogy tudjátok, hogy ez egy tiltott kapcsolat blablabla.-mutogatott idiótán a kezével.-De a lényeg. Ugye tudod, drága fiam, hogy a Potter fiú megölte a sötét nagyúrt. Végleg elpusztította. Engem pedig lassan ismét elkapnak.

-De... Te nem kaptad meg a dementor csókot?-értetlenkedtem.

-Nem. Van egy új személy. Szeretne ő lenni a következő Voldemort. És megbosszulná a sötét nagyúrt. Megölné Pottert!-lefelé bámultam. Megfogta a jobb vállamat, és elkezdett rázni.-Koncentrálj Fiam! A kezére kell adnunk!

-Szánalmas vagy. Te nevezed magadat apának? Te, aki... Aki fia szerelmét az új sötét nagyúr kezére adnád? Én... Gyűlöllek!-előkaptam a pálcámat, mire ő is.

-Capitulatus!-ordítottam, mire apám kezéből kiröppent a pálca az én kezembe. 

-Nocsak, nocsak.-kezdett el járkálni.-Sokat tanult az ifjú Malfoy.

-Szégyenlem a nevem! És a családomat! És amiket tettek. És azokat is, amiket én tettem! És ez itt...-Húztam fel az ingem ujját, így megmutatva a sötét jegyet, amit már ezeregy módon próbáltam leszedni-Nem jelent semmit! Bízom abban, hogy meg tudok változni! Lehetek még jó!-mondtam, mire könnyek szöktek a szemembe.

-Egy Malfoy sosem lehet jó. Sosem válhat azzá.-rázta a fejét.

-De! Bárki azzá válhat, aki igazán küzd érte!-kicsordultak a könnyeim.  

*Harry*

Kirohantam a folyosóra, és elindultam oda, ahol a két Malfoyt láttam. Draco a pálcáját apjára szegezte, előhúztam a sajátomat és előrohantam.

-Nocsak!-tettetett meglepődést Lucius. Draco mellé álltam. Láttam a karját, rajta a szétkaszabolt sötét jegyet. Meghatódtam, mert ez egy jel volt. Arra, hogy megbánta. Sőt, hogy sosem akarta, csak ebbe született. 

-Mond el fiam! Mond el, Draco!-biztatta.

-Van... Van egy ember, aki... Aki a sötét nagyúr helyébe lép... És megbosszulja... Vol...Voldemortot... Meg akar ölni.-dadogta. Látszott a szemén, hogy sírt. A szabad kezemmel megsimítottam a hátát, mire Luciusnak egy keserű mosoly futott át az arcán.

-Tudja, hogy mi a baja a mi kapcsolatunkkal?-kérdeztem.

-Igen. Igen, tudom. De érdeklődve hallgatom a te variációdat, Potter.-mondta.

-Az, hogy maga sosem volt ilyen boldog. Sosem lesz. Mindenki félt magától, mert önben megbízott Voldemort! Ha bárki ártott önnek, pillanatokon belül halott volt. Ez a maga baja! Hogy sosem volt boldog! Még Narcissa sem vidította fel! Aztán az a szerencsétlen nő szült magának egy gyönyörű kisfiút!-biccentettem Draco felé, mire egy kis mosoly jelent meg a szája szélében.-De önnek ez sem volt elég. Maga szimplán magányos és elkeseredett.

-Hogy merészelsz így beszélni velem!-ordította.

-Miért? Ki maga? Egy elszökött Azkabani fogoly?-kérdeztem.

-Hogy merészelsz...-kezdett közeledni hozzám ökölbe szorított kézzel, mire Draco hozzányomta a pálcáját.

-Gyerekek! Mit...-sétált be a folyosóra McGalagony professzor.-Lucius?

-Minerva!-tettetett nyájasan örömet az idősebb Malfoy.

-Ne Minervázzon itt nekem! Mit akar a gyerekektől?-állt be elénk.

-Az egyikük a fiam! Nincs joga elszakítani tőle!-könyörgött.

-Magának pedig nincs joga velem így beszélni! Most pedig, riasztom az Azkabant.-mondta.

(...) 

*Draco*

Miután apámat visszavitték az Azkabanba, Harryvel köszönés nélkül kettéváltunk és mind a ketten a klubhelyiségünkbe igyekeztünk. Semmit nem aludtam, csak Harryre gondoltam. Arra az aranyos pírra az arcán, ami pillanatok alatt megjelenik, nem is kell igazán idegesnek lennie vagy megerőltetnie magát. A kusza barna hajára, ami a homlokába lóg, eltakarva a sebhelyet. A kedves énjére, akit egyre jobban kezdek kiismerni. Az agresszív énjére, ami nagyon aranyos, mégis megrémiszt olykor. És a csókra. És az érintésére. Rá.

*Harry*

Az ágyamban feküdtem, de nem tudtam elaludni. Megint a tekergők térképét kezdtem böngészni, hamar meg is pillantottam Dracot. Nem mozdult. Gondoltam alszik. Majd egy pillanattal később felpattant és rohanni kezdett. Megállt a Griffendél klubhelyisége előtt. Kimentem.

-Te meg mit akarsz?-vontam kérdőre.

-Veled lenni.-vont vállat. Nem mutattam, de nagyon meghatott.

-És... Honnan tudtad, hogy nézem a térképet?-kérdeztem.

-Hát, valljuk be... Állandóan azon keresgélsz.-kicsit elpirult. Ettől elmosolyodtam, és pár lépést közelebb mentem. Megcsókolt.