10

479 28 0
                                    

*Draco*

Egész éjjel a tusoló kabinban voltunk, egyikünk sem aludt egy szemhunyásnyit sem. Bepótoltuk az eddig elhalasztott éveket. Állandóan megcsókolt, néha én is őt. Egyszer bejött egy fiú, elsős volt. Benyitott a kabinba, de Harryvel elbújtunk a köpenybe. Imádom, ahogy az ajkai az enyémekre tapadnak. Imádom, amikor eközben beletúr a hajamba. Kivéve, amikor hideg a keze. 

-Draco!-kiáltott rám Horatius tanár úr.

-Elnézést professzor, fáradt vagyok. Megismételné?-kértem. Megenyhült a tekintete.

-Harry is fáradt. Mit csináltatok ti ketten?-kérdezte kíváncsian. Tettetett undorral ránéztem Harryre.

-Potter meg én? Semmit, kérem. Semmit.-ráztam a fejem.

*Harry*

Rosszul estek a szavai, meg a tekintete. De tudom, hogy értünk csinálta, így megbocsájtottam.

Óra után Draco eltűnt. Nem láttam többet, egyik órán sem. Aggódtam. Vacsora után a szobámba mentem, egyedül voltam. 

-Harry!-suttogta valaki.-Itt vagyok az ágyad alatt.-lekukkantottam. Valóban, Draco feküdt az ágyam alatt. Benyújtottam a kezemet. Más volt a fogása. Nyirkos, érdes. Gonosz. Felült mellém az ágyra.

-Mi a baj?-kérdezte. Megráztam a fejem. a hangja teljesen más volt. Nem Draco volt, ezt tudtam. Százfűlé főzet... De ki akart Draco bőrébe bújni, és miért? Vajon engem akar? Úgy tettem, mint akinek semmi sejtése arról, hogy ez nem Draco.

-Akkor jó.-hangja inkább nőies volt. Olyan, mint az érintése. Nyirkos és gonosz. A szemébe nézve tudtam, hogy halált akar. Az enyémet. Innen nem volt kérdés, ki az. Volmedort ül előttem, Draco bőrébe bújva. Megcsókolt, amitől hányingerem támadt.

-Draco, miért csókolsz így?-tettettem a hülyét.

-Ne szórakozz. Ugyan így csókoltam eddig is!-tárta szét a karját. 

*Draco*

Kijöttem az órámról. Annyit éreztem, hogy valaki befogja a számat, és már egy másik szobában vagyok. Kitépte egy hajszálamat, beledobta valamibe és megitta. Százfűlé főzet. Jaj ne, Harry! Olyan kába voltam, hogy mozdulni sem tudtam. Lassan kikászálódtam  a szobából. Elsétáltam McGalagonyhoz.

-Malfoy! Merre volt? Mi baja magának?-kérdezte.

-Harry. Harry. Bajban van.-nyögdécseltem.-százfűlé főzet... Az én hajamat rakta bele. Elment Harryhez.

-Miről beszél?

-Menjen Harry szobájába!-mondtam. Kiment. Mentem utána. Benyitottunk, és valóban. A másolatom Harry mellett ült az ágyon.

-Incarcerandus!-kiáltotta a professzor, mire a hasonmásomra kötél szorult. 

-Ki maga?-kérdeztem.

-Mi közöd hozzá, kölyök?-undorodó arcot vágott.  

-Sirius?-dadogta Harry. A férfi bólintott.

-Mivan?-akadtam ki. Sirius felhúzta az alkarjára biccentett. Vagyis... Halálfaló lett. Az újabb féle.

-Te jó ég.-mondta Harry, elfehéredett, és majdnem eldőlt. Odarohantam és elkaptam.

-Miért tette?-kérdeztem.

-Az emberben benne van a túlélési ösztön, barátom.-mosolygott.

-Ne szólítson a barátjának.-mondtam undorodva. Megrémült arcot tettetett. Elmebeteg mosoly vette át ennek az arckifejezésnek a helyét. McGonagall kivitte Siriust, ketten maradtunk. 

-Jól nézel ki.-mondtam zavartam.

*Harry*

-Minden nap ezt viselem.-nevettem.

-Értékeld már, hogy próbálok nem bunkózni!-tárta szét a karját. Odasétáltam és megcsókoltam.

-Tőlem aztán bunkózhatsz is. Úgy is szeretlek.-suttogtam. Elmosolyodott.

-Pontosan kid is neked ez a Sirius?-váltott témát. Elgondolkodtam. Lehuppantunk az ágyra.

-A szüleim barátja, és az én keresztapám.-mondtam.

-Azt kihagytad, hogy keresett bűnöző.-lökött meg gyengéden, 

-Ja.-feleltem.

-Mi a baj?-fordította maga felé az arcom.

-Olyan rossz volt. Rájöttem, hogy nem te vagy az. Éreztem. Mármint... a hangja és az érintése gonosz és sötét volt. A tied inkább kedves, olykor gondterhelt.-magyaráztam.

-De fogalmad sem volt ki az?-kérdezte. Megráztam a fejem.-Fhú...

-És veled mit csinált?-próbáltam magamról terelni a figyelmet.

-Elkábított, bevitt egy szobába, kitépte a hajam. Ekkor jöttem rá, hogy biztosan hozzád megy. Elmentem McGonagallhoz. Nagyon szédültem, erőtlennek éreztem magamat, de tudtam, hogy akár az életed is foroghat rajta. Bevallom, először azt hittem, valaki a családomból, egészen addig, míg meg nem láttam, hogy barna, göndör és hosszú a haja.-mosolyféle jelent meg a szája sarkában. Ron és Hermione rontott be.

-Harry! Most halljuk mi történt! Jól vagy?Jól vagytok?-nézett Dracora is. Egyszerre bólintottunk. A szőke megköszörülte a torkát.

-Azt hiszem, most megyek.-felállt, de még időben elkaptam a karját. Visszarántottam.

-Maradj. Se Ront, se Hermionét nem zavarod, igaz?-néztem rájuk megerősítést várva. 

-Persze.-nevetett Hermione, Ron pedig heves bólogatásba kezdett. Egész délután beszélgettünk, kiderült, hogy Ron és Draco egész jóban vannak. Hermione pedig még jobban közelebb került a szívemhez. Azt hiszem, ennél már nem lehetek boldogabb...

Sziasztok! Elképesztőek vagytok srácok! Imádlak benneteket, köszönöm ezt a rengeteg megtekintést! legyen csodálatos napotok! Puszi

Terv {Drarry}Where stories live. Discover now