Rivaldafényben

Második

Egész nap új munka után kutattam, és több helyre el is küldtem az önéletrajzomat, de nem jött sehonnan visszajelzés. Mikor a telefonom csörgött, akkor vettem csak észre, hogy este nyolc van.

- Szia Gabby – köszöntem, miután felvettem.

- Hol vagy? – vont kérdőre. – Azt beszéltük, este a Westfield előtt találkozunk.

- Tudom, csak elszaladt az idő – csaptam le a laptopom a tetejét, és a szekrényem felé indultam. – De már mindjárt ott leszek.

- Most keresel mégcsak ruhát, mi?

- Túl jól ismersz. Na de sietek, szia – nyomtam ki.

Az első kezembe akadó ruhát vettem fel. Nem volt időm most válogatni. Percek alatt készen is lettem, és siettem le a lépcsőházban. Szembe jött velem a főbérlőm.

- Olivia – állított meg. Nem tudtam sunyiban elosonni előle.

A főbérlőm, Heidi a hatvanas éveiben járt. Sok fiatal bérelt ebben az épületben lakást, és ő szívesen hallgatott bele az életükbe. Nyugdíjba vonult, így már nem is volt több dolga a ház rendbetartásán kívül.

- Tudod, itt mindig időben fizették a lakbért – kezdett bele, és már tudtam, mire akar kilyukadni. – Nem szeretem, ha valaki elmarad vele. És te már a múlt havival is tartozol.

- Igen, tudom – sóhajtottam. – Próbálom összeszedni. De pont ma rúgtak ki, így új munka után kell néznem.

- Bármennyire is téged bírlak a legjobban, mivel nem hozol ide sok embert, és nem hangoskodsz, attól még nem hunyhatok szemet a lakbér felett. Adok egy hetet.

- Egy hetet? – ámultam el. – De addig lehet még munkát se találok.

- Akkor siess. Nem akarom mástól elvenni a lehetőséget, hogy Hollywoodban éljen.

Valahonnan elő kellett kerítenem neki pénzt, és munkát is találnom. Mert ha nem sikerül, akkor az az jelenti, feladtam. Mert ahhoz, hogy ne legyek hajléktalan, vissza kell költöznöm Dallasba. És a szüleimnek akkor igaza lesz abban, hogy nem tudok saját magam megélni egyedül.

- Hát itt vagy végre – vett észre Gabby. Siettem idefele, de a bejáratnál még a biztonsági őrnek elő kellett keresnem a személyimet. Nem hitte el, hogy 21 vagyok. Aztán utána meg nem tudott számolni, és el akart küldeni. El kellett neki magyaráznom részletesen, mert valamit félreszámolt. Végül beengedett, de elment vele 5 perc, és így még többet késtem. – Rendeltem neked – tolt felém egy koktélt.

- Köszönöm – ittam bele, és felültem mellé a bárszékre. – Owen hol van?

- Találkozott valami régi ismerőssel, és elmentek táncolni. Már egy jó ideje egyedül ülök, és félek attól a sráctól – biccentett a pult másik végébe.

Ott ült egy pasi, és folyamatosan Gabby-t figyelte. Nem is próbálta palástolni. Majd amikor feltűnt neki, hogy mi is figyeljük, kacsintott egyet, és visszafordult a mellette ülő lány felé, aki csak beszélt és beszélt.

- Ki az a srác? – tettem szóvá.

- Daniel. Múltkor itt futottunk össze, és haza is mentem vele, de számomra csak egy egyéjszakás volt. Reggel le is léptem, mielőtt felkelt volna.

- Hé, pedig helyes – néztem újra végig az említetten. – Jó srácnak néz ki, és úgy tűnik be is jössz neki.

- Ki jön be kinek? – jelent meg Owen mellette egy lánnyal. Gondolom ő lehet az a régi ismerős. – Ő itt Cheryl – mutatta be nekünk. – És képzeld el Liv, pont megüresedett egy hely ott, ahol dolgozik.

Erre felkaptam a fejem, és kérdőn néztem Cheryl-re.

- Igen – felelt Cheryl. – Vagyis nem megüresedett, inkább csak hirtelen lett. Az előbb láttam, ahogy a biztonsági őrt kiosztottad, így szerintem számodra lett kitalálva az a munka. És a külsőd is tökéletes hozzá.

- Az a munka, hogy be kell szólogatnom bunkó embereknek? Mert abban tökéletes vagyok – mosolyodtam el.

- Nem mondhatom el, de holnap el kéne jönnöd. Elküldöm a címet és az időpontot üzenetben, és akkor találkozhatsz a főnökömmel. Tutira oda lesz érted.

- Látod – szólalt meg Owen – mondtam, hogy találunk neked munkát.

- Ha felvesznek.

- Biztos felvesznek – jelentette ki Cheryl, és ha ő bízott benne, akkor nekem semmi okom nem volt az aggodalomra.

...

Másnap reggel Cheryl átküldte a címet, ahogy ígérte. Tízre kellett odaérnem, és szerencsére nem is volt messze. Egy lemezkiadó céghez vezetett a cím, és amikor beléptem, elámultam. Nagyon magasan volt a mennyezet, és nem volt fal, csak üvegből. Egy lépcső vezetett fel, pont középen.

- Olivia – szólt Cheryl, és ezzel magára vonta a figyelmem. – Szép, mi? De nem itt fogsz dolgozni.

- Mi? – lepődtem meg, de nem válaszolt, hanem elindult. Intett, hogy kövessem.

Bekanyarodtunk egy folyosón, és a legelső ajtón bekopogott. Meg se várva a választ benyitott.

- Ashton – szólalt meg. Az asztalnál ülő férfi éppen írogatott valamit egy mappába az asztalnál. Abbahagytam, és felnézett ránk. – Hoztam neked valakit – folytatta Cheryl. – Ő itt Olivia, és tökéletes az állásra.

- Milyen állásra? – állt fel. Nem volt olyan magas, mint általában a férfiak. Csak egy picit lehetett magasabb nálam, pedig én az alacsony lányok közé tartoztam. Húszas éveiben járhatott, és ahogy egyedül ült ebben a nagy irodában, úgy tűnt, sokra vitte már ilyen fiatalon. – Ja, arra az állásra – jött rá, és rám pillantott. Végig nézett rajtam lassan. – Külsőre jónak tűnik.

Kicsit kínosan éreztem magam. Úgy beszéltek rólam, mintha nem lennék itt. És ahogy a külsőmet vizslatta, mintha minden titkomat meg akarná fejteni.

- És ne tudd meg, hogy elrendezte a biztonsági őrt – mondta Cheryl. – Jól oda tud vágni mindenkinek.

- Szóval nagy a szája. Ez jó. És mennyire vagy meggyőzhető? – intézte felém az első kérdését.

- Hát... - gondolkodtam el. – A szüleim egy éve minden nap felhívnak, és elmondják, hogy itt nem fogom vinni semmire, inkább költözzek haza. Még most is itt vagyok.

Elmosolyodott. Tetszett neki a válaszom.

- És mennyire tudod megvédeni magad? Mármint ha verekedésre kerülni sor.

Kicsit kezdtem kételkedni abban, hogy tényleg akarom-e ezt a munkát.

- Két báttyal nőttem fel, úgyhogy a verekedés mindennapi dolog volt nálam – feleltem magabiztosan.

- És mennyire tudsz hazudni, megjátszani valamit?

- Elég, Ashton – szólt közbe Cheryl. – Mondtam, hogy tökéletes. Nem kell több kérdés.

- Igen, tényleg úgy tűnik – nézett újra rám.

- És mi is lesz a munka? Mármint örülök, hogy túlestem az állásinterjún, de előtte tudni szeretném, hogy mit is fogok igazából csinálni.

Cheryl egy pillantást vetett Ashton-ra, mintha engedélyt kérne, hogy elmondhassa. Ashton bólintott, így Cheryl megszólalt.

- Te leszel James Hunter kamubarátnője.