𝐂𝐇𝐀𝐏𝐓𝐄𝐑 𝐅𝐎𝐔𝐑𝐓𝐄𝐄𝐍

802 54 6
                                    

Taehyung szemszöge

Két hét telt az ominózus óta. Kettő kerek hét és azóta semmit nem tudok se Jungkookról, se pedig Jiminről. Most jön valószínűleg az a kérdés hogy titkon miért nem tartom velük üzenet formájában a kapcsolatot.. Yoongi hyung azt tanácsolta hogy ha nem akarok még jobban összetörni, inkább tiltsam le őket, hiszen ők sem kerestek engem idáig, akkor most sem változna ezen semmi, és én pedig ne fussak utánuk. Végülis ha úgy vesszük akkor igaza van, de azért még is látszik s érződik rajta hogy kurvára hiányzik neki Jimin, a nap minden percében, még ha nem is mutatja ki. Azért mégis csak elég régóta ismerem, és ez idő alatt volt időm rendesen kiismerni, hogy milyen is ő valójában.

- Taehyung hagyj a hülyeségeiddel, rohadtul nem hiányzik Jimin, Jungkook pedig főképp nem! És tudod mit? Nagyon szépen kérlek hogy ne hozd fel őket, és éljünk úgy ahogy mint amielőtt megismertük őket. - ütött az öklével egyet az asztalra gyengéden, majd a cigarettába szívott. Na igen…ha stresszes vagy ha valami miatt szomorú és csalódott, szokott dohányozni, de akkor orrba szájba. Sokszor próbáltam róla lebeszélni hogy ennek nem lesz jó vége, de mindig azzal jön hogy ne szóljak bele, az ő dolga és az ő egészsége. Túl makacs ő ilyen téren, nehéz lebeszélni dolgokról. Olyan mint Jungkook... mindenben őt látom és őt keresem, akaratlanul is.

- Hát oké...csak nehogy az legyen hogy én megmondtam, és tényleg hiányzik neked, de még magadnak se fogod bevallani, mert túlságosan is makacs vagy. Hyung, ismerlek. Ezzel magadat és az érzelmeidet csapod be, nem engem. Azért mert erősnek akarod magad mutatni. - csimpaszkodtam a nyakába, majd a hátát simogattam vígasztalás képpen. Pár perccel ezután már csak azt hallottam hogy elkezdett szipogni, szívem majd megszakadt, hiszen amióta ismerem, talán háromszor ha láttam őt sírni vagy könnyezni.

- Igazad van TaeTae, túlságosan is jól ismersz engem, helyesbítek, kurva jól kiismertél a nyolc év alatt. És sajnos abban is igazad van, hogy rohadtul hiányzik Jimin, de nagyon nagyot csalódtam benne, és nem hinném hogy szóba tudnék vele állni, nem hogy összejönni - állt fel a hyungom, majd görcsösen markolgatta a pólóm, majd végleg elkezdett sírni. Próbáltam nyugtatgatni, hol a hátát simogattam, hol a tincseit cirógattam hiszen ettől általában megnyugszik, de most nem vállt be, és jobban kezdett el sírni.

- Hyung, adjak egy pohár vizet? Addig mosd meg az arcod, az segít megnyugodni. Vagyis sok embernek igen. - töröltem le a könnyeit, majd mélyen a szemeibe néztem. Olyan rossz így látni.

- Légyszíves. - hagyott ott ezzel a szóval, majd elment valószínűleg arcot mosni. Ha jobban belegondolok lehet soha többet nem fogom őket látni, a húzásuk miatt. Szemembe a gondolatra könnyek gyűltek, de amilyen hirtelen jöttek, olyan gyorsan töröltem le őket, hiszen a hyung miatt erősnek akarom magam mutatni, akármilyen nehéz is lesz, az ő érdekében teszem mindezt, ezzel neki is jót téve.

Elővettem a szekrényből a kék bögréjét s hirtelen megpillantottam azt a poharat, amiből Jungkook ivott nemrég. Megráztam a fejemet majd erősebben tettem be a szekrény ajtót. Töltöttem a bögrébe hideg vizet, majd a pultnak támaszkodva vártam a hyungot, aki pár perccel később meg is jelent, s megköszönve a vizet vette el a mancsomból, s húzta le az egészet egybe.

- Picit jobb. - nézett a szemeimbs, majd újra a nyakhajlatomba fúrta a fejét. Sose volt az a bújós fajta, csak akkor ha valami tényleg nagyon megviselte. Megérzéseim szerint egyhamar nem fog ebből az állapotból hamar kilábalni, az egyszer biztos.

- Ezt jó hallani akkor. Akármi is lesz, itt leszek melletted és támogatni foglak…jó? Csak nagyon szépen kérlek hogy ne ess magad alá. Aggódok érted. És ne csinálj semmi hülyeséget kérlek. - sóhajtottam egy nagyot, majd letöröltem az éppen készülő kibuggyanó könncseppjeit.

Bárcsak ez az egész egy kicseszett álom lenne...

~taehyungforrocsokija

𝐏𝐇𝐋𝐄𝐆𝐌 - 𝐭𝐚𝐞𝐤𝐨𝐨𝐤 - [BEFEJEZETT]Where stories live. Discover now