22

1.7K 124 6
                                    

Jack:

-Most akkor akarsz menni suliba vagy nem?

-Igen, de ha haragszol akkor muszáj vagyok maradni.

-Hát mindjárt azért haragszom meg mert azt hiszed hogy haragszom. Csak had öltözzek fel.

-Ha nem haragszol akkor csókolj meg. - abbahagyom az öltözést és odalépek hozzá.

-Már csak azért sem. - mosolygok. Megfogja pólóm nyakát és közelebb húz. Csak tovább mosolygok és átölelem nyakát. - Akkor mész vagy sem?

-Nem olyan fontos mint ez.

-Mint micsoda? - harapom be ajkam.

-Mint te. Mert ha megharagszol képes vagy hónapokig nem beszélni velem és a tegnap este után ezt nem bírnám ki. - lehajtom fejem mellkasára mert érzem ahogy elpirulok.

-Nem haragszom. - engedem el és folytatom az öltözést. - Hülyegyerek. - suttogok.

-Hallottam. - belemarkol fenekembe, ahogy elmegy mellettem és ő is elkezd felöltözni.

Ezután lemegyünk és mondom neki hogy nem kell hazavinnie, úgyhogy sétálok haza. Ott, ahogy mondta, pakolok össze pár ruhát és mielőtt még odamennék a sulihoz eszek valamit. Felkapom a táskám és odamegyek a sulihoz. A cigizős padhoz ülök le és a telefonomat basztatom, amíg Jaeden nem ül le mellém.

-Mizujs? - mosolyog.

-Öhm? Semmi. - rántom meg vállam.

-Tegnap voltam bent Bookernél és.. - beleszív a cigibe, majd arcomba fújja ki a füstöt. - Azt mondta hogy hiányzol neki. Mármint, úgy tényleg. - megint megrántom vállam. Átkarolja vállam és közelebb hajol. - Neked hiányzik?

-Nem. Bántott engem, ahogy te is úgyhogy te sem fogsz hiányozni.

-Azért ez egy kicsit fáj. - kezét elveszi vállamról és felgyorsul légzésem ahogy leteszi combomra.

-Miért mondtad hogy nem bántanál többször hogyha mégis megteszed? - kezeim már remegnek, amit észre is vesz, így elkezdi simogatni combom.

-Ez nem bántás. Pont az ellenkezője. - kacsint. Teljesen lefagyok és csak reménykedek hogy Finn valamikor most szeretne kijönni és észrevenni engem, de ez nem történik meg. Szememben már érzem az első könnyeket, de már tűntetem is el, ahogy legurul arcomon. - Nyugi már, nem akarlak bántani, Jack. - feláll és megfogja kezem. Felránt, mivel nem akartam felállni, és berángat a suliba, miután elnyomta a cigit. A mosdóba vezet be és becsapja az ajtót. - Mint mondtam, tegnap bent voltam Bookernél. Elmondta hogy hiányzol neki, és hogy nem akarja hogy szenvedj.

-E-ez mit jelent? - nézek rá egyre jobban félve.

-Mindegyikünk tudja hogy nem bújkálhatsz Finn mögött örökre. Attól függetlenül hogy hiányzol neki, azt akarja hogy halott legyél. Miattad került börtönbe, én pedig miattad fogok, holnap. Nem érdekel ha kapok még 5 évet, de biztos hogy nem foglak életben hagyni, Jack. - nyelek egyet és sóhajtok egy kisebbet.

-Tönkretettétek az életem, az nem volt elég?

-Hogy lett volna már?

-És utána mit fogsz csinálni? Ha meghalok akkor milesz? Megkönnyebbülsz? Vagy boldog leszel hogy megöltél egy embert? Örülni fogsz neki hogy azon felül hogy az én életemet mégjobban elcseszed, az egész családom életét elcseszed, és még Finnét is?

-Hol érdekel?

-Oké. Akkor csináld. - a zsebébe nyúl és egy kést vesz elő. A nyakamhoz teszi én meg még közelebb hajolok. Keze remegni kezd, ahogy jobban belegondol hogy mit csinál. - Na? - elveszi a kést és elnéz arcomról. - Beszari vagy. Nemtudnál megölni senkit sem. - mosolygok. Megragadja a karom és átvizsgálja a hegeket.

-Te sem tudtad megtenni. - elhúzom karom és visszahúzom rá a pulcsit. Elteszi a kést és felkapja a táskáját. Én is ezt teszem. - Booker viszont akármikor megtenné. - kimegy és bebassza az ajtót.

Egy sóhaj után én is kimegyek, méghozzá a suli parkolóba. Meglátom Finn kocsiját és ő is ott ül benne. A telefonját nyomkodja, majd az enyém csörögni kezd, de leteszem mert már itt vagyok. Bekopogok az ablakon ő meg csak elmosolyodik. Beszállok, majd a táskám hátra dobom.

-Hogy hogy itt voltál?

-Miután összepakoltam a cuccaimat, eljöttem így előbb mehetünk vissza hozzád.

-És most hol voltál? - kezét combomra teszi, így csak elmoslyodok.

-A mosdóban. - ahogy óvatosan simogatja combom, egyre jobban biztonságban érzem magam és lélegzet vételem lelassul. Csakis rá figyelek és szerintem ő is észreveszi hogy hirtelen nagyon lenyugodtam.

-Mit szeretnél csinálni? - csak elmosolyodok és kezem az övére teszem.

-Csak.. - már halkabban mondom. - Csak szeretnék lefeküdni és hozzád bújni. - elindulunk, de kezét nem veszi el combomról, csak tovább simogatja én meg végig őt nézem és várom hogy egy piros lámpánál visszanézzen a szemeimbe. Ezt meg is teszi mikor megállunk és csak elmoslyodik.

-Miaz? - simogatja tovább combom.

-Nagyon szeretlek. És köszönöm hogy itt vagy nekem.

-Mivan veled? Nem szoktál ilyen lenni, minden rendben?

-Igen..

-Mi történt a mosdóban? Volt ott valaki más is?

-Finn, nyugi. Nem volt ott senki..

-Akkor mi történt? Nem szoktál ilyen lenni.

-Akkor milyen szoktam lenni?

-Visszaszólsz és.. Kicsit olyan 'azért sem' de most meg túlságosan.. Nem is tudom hogy milyen vagy de még sosem láttalak ilyennek.

-Bocsánat..

-Ne kérj bocsánatot, nem azért mondom. Csak.. Minden rendben? - megrázom fejem. Zöldre vált a lámpa, így elindul de a következő helyen ahol megtud állni, meg is teszi. - Mi történt?

-Csak nem volt jó napom.

-Jack..

-Komolyan. - aggódva néz rám, de én csak elmosolyodok.

-Nem hiszek neked.

-Igen, tudom..

-A mosdóba összetalálkoztál valakivel, ugye? És ha mondanom kéne valakit akkor Jaeden lenne és azért vagy ilyen mert félsz.

-Kint akartalak megvárni aztán odajött és beszélgettünk egy kicsit. Aztán bevezetett a mosdóba, hogy beszélnünk kell. Tegnap volt bent Bookernél és ő azt mondta neki hogy azt akarja hogy meghaljak. Aztán Jaeden elővett egy kést. Mondtam neki hogy csinálja, mert tudtam hogy nem fogja. Erre ideges lett és úgymond kicsúfolt hogy én sem tudtam megtenni, mutatva a kezemen a hegeket. - szemeibe nézek és halkabban mondom. - Azt mondta hogyha Booker kijön akkor én halott leszek. De Bookernek sok ilyen haverja van, ismerem őket. És tudom hogy Bookerért akármit megtennének. Úgyhogy egy kicsit félek. - elveszi kezét combomról mert gondolom komolyabban akarna beszélni hozzám, de visszateszem oda.

-Jack.. - megint elveszi kezét és csak szemeimet nézi. - Nem tudok már mit mondani. - csak bólintok.

-Tudom. Nem is kell. - felülök rendesen és hátranyúlok a táskámhoz.

-Mit csinálsz? - állítja meg kezem.

-Nem akarok bajt hozni rád..

-Nem engedem hogy elmenj, Jack. Maradsz velem. Nem hagylak egyedül, érted?

-Ezt én szeretném, Finn.

-De én nem engedem. - kezét visszateszi combomra, így is jelezve hogy nem fogja engedni hogy kiszálljak a kocsiból. - Visszateszed azt a gyönyörű seggedet az ülésre, és addig ott tartod amíg meg nem érkezünk hozzánk. Nem fogadok el elutasítást. - újra elindul és ezután már hamar odaérünk hozzájuk.

The Video /Fack/Where stories live. Discover now