Viszlát Lúzerek

20.

- Ki cigizett? - tette le csörömpölve a kanalat anya. Összenéztünk mind a hárman és akkor jöttem rá hogy Jason kabátja még mindig rajtam van. A francba!
- Öhm én voltam - szólalt meg Jason. Azt hittem hogy anya kivágja a házból. A szüleim szigorúan megtiltották hogy dohányozzunk a háznál vagy a házban.
- Akkor most szépen fel... - hunyta be a szemét anya és halkan beszélt. Tudtam hogy nagyon ideges és Jasonnek távoznia kell.
- Nem csak ő volt - szakítottam félbe határozottan, de igazából féltem hogy mit fognak mondani. Erre a kijelentésre odakapták a fejüket a szüleim.
- Csak nem te is? - tette le apa is a kaját.
- De, szóval ha ez miatt el zavarjátok, akkor zavarjatok el engem is - néztem mélyen anya szemébe, akin látszott hogy hihetetlenül nagyot csalódott. De nem tudott érdekelni. El kell hogy fogadjon, így vagy úgy akkor is a lányuk vagyok.
- Akkor menj te is - suttogta anya. Erre a válaszra nem számítottam, de felpattantam és magammal rántottam Jasont is. Kenneth csak csöndben ült és pislogott. Várta hogy őt is elzavarják, de nem tették. Még egyszer visszafordultam az ajtóból és mérges szüleimre néztem.
- Ez csak cigi volt, az izgalmasabb dolgokat mint a drogot és az alkoholt már régen kipróbáltam - mondtam mire sarkon fordultam és meg sem várva a választ becsaptam az ajtót.
- Tök jó, most még téged is kivágtak a saját otthonodból - indultunk el egy kávézó felé a fiúval.
- Nem először fordul elő - vontam meg a vállam.
- Van egy tóparti házunk nem mesze a Bewild hegytől, alszunk ma ott? - kérdezte a fiú mire bólintottam.
- Holnap onnan megyünk suliba akkor - tettem hozzá. Már régen voltam suliban. Régen láttam a lányokat és Nancyéket is. Melissáék is bent voltak elvileg a korházban miután Cynthia hívta a mentőket csak nem voltam magamnál a fájdalom csillapítók miatt.
- Kennethet jól ott hagytuk- eszméletlen fel a fiú.
- Ne is mond.
- Mi van köztetek? - ettől féltem, hogy fel fogaja tenni ezt a kérdést. Nem hazudhattam, hiszen láttott már minket.
- Bonyolult - nem akartam bővebben kifejteni.
A kávézóban nem volt sok ember, épp hogy csak páran üldögéltek. Nem néztem igazán körbe csak miután rendeltünk egy-egy kávét. De nálam nem volt pénz, mindenem otthon maradt a telefonomon kívül.
- Hagyd csak, majd én - nyúlt a tárcáért Jason. Hálásan pillantottam rá majd elvettem a kávémat és leültünk egy hátsó boxba.

Nem figyeltem hogy kik vannak még itt, amíg egyszer csak egy ismerős nevetést hallottam meg. Sarah volt az. Egy alsóbb évessel ült ott, Nancy nem volt vele. Még mindig kis lúzeres hajcsattal és szemüvegben ült ott, bőszárú nadrágban és csíkos pólóban. Mindig is őt bírtam jobban, Nancy túl sokszor hagyott cserben.
- Kit nézel annyira? - nézett rám Jason a kávéját iszogatva. Ő pont háttal volt a magasított ülés el is takarta őt, így senki sem láthatta meg Jasont.
- Sarah az - válaszoltam és észre vett. Gyorsan elfordítottam a fejem, de késő volt.
- Ő az akivel összekaptál az ebédlőben? - nézett rám furcsán.
- Nem, a másik - iszogattam a kávém és hirtelen felindulásból felálltam.
- Mindjárt jövök - köhintettem egyet, mire Jason szeme kikerekedett.
- Hova mész? - sziszegte idegesen. És már ott sem voltam. Sarah épp akkor köszönt el az indulni készülő lánytól. Meglátta hogy felé igyekszem.
- Szia Kathy - mondta és a füle mögé tűrte a haját. Mostanában nem beszéltünk, bár össze sem voltuk veszve nagyon.
- Szia, nincs kedved meginni velünk egy kávét és beszélgetni? - mosolyogtam rá bátorítóan. Vonakodva de bólintott, így hát felállt és követett a hátsó boxba. Meglepődött amikor Jasont is meglátta.
- Hali - köszönt Jason a lánynak. Ahogy észrevettem Sarah megilletődött egy kicsit. Ahhoz van szokva hogy piszkálják az ilyen pasik, nem pedig integetve és mosolyogva köszönnek neki. Mondjuk most kötelező volt mosolyogva integetnie Jasonnek vagy különben bokán rúgtam volna az asztal alatt.
- Szia - ült le Sarah mellém.
- Nancy hogy-hogy nincs veled? - érdeklődtem utána, de leginkább azért hogy megtörjem a kínos csendet.
- Amióta nem vagyunk már egy csapat azóta mi sem tartjuk a kapcsolatot annyira Nancyvel. Eltávolodtunk mind annyian Kat, nem csak te változtál - tárta szét a karját.
- Az élet nem áll meg, megy tovább mintha mi sem történt volna - néztem mereven magam elé.
- Szóval te vaaaagy...? - hunyorgott Jason aki úgy látszik megint el felejtette a nevét.
- Sarah. Sarah Benson - válaszolt udvariasan a lány.
- Oh oké bocs csak mindig azt hiszem te vagy az a másik csaj... az a Nano vagy ki - legyintett Jason.
- Nancy - javítottuk ki egyszerre Sarahval. Kivételesen jól éreztük magunkat.