Viszlát Lúzerek

26.

- Ha anyum megtudná hogy megint itt vagy, kivág mindkettőnket a házból aztán aludhatunk ahol akarunk – ültem le az ágyra.
- Nem bánom – ült le mellém szorosan.
- Én sem – babráltam a kezem.
- Nem bánod ha ma itt alszok? – már nagyjából megszáradt a ruhája és a haja, de még mindig nyirkos volt egy aprónyit.
- Nem, de ha kidobnak miattad akkor megyünk hozzátok – húztam fel szórakozottan a szemöldököm.
- Hát nem igazán, még mindig haragudnak rám a délutáni beszólásom miatt a szüleim – nézett maga elé Jason, a történtekre gondolva. Jason hiába népszerű és jóképű, hiába szereti mindenki látom ahogyan szenved, napról-napra óráról-órára, mint aki haldoklik. Magányos volt ha nem volt rajta az iskola focicsapatának dzsekije. Magányos volt ha nem voltak vele a haverjai. Magányos volt amikor a testvéreire gondolt.
Lassacskán készülődtünk aludni, Jason a földön aludt, adtam neki paplant meg párnát, majd hamar elnyomott az álom.
*Másnap*
Érdekes de eddig a nap tökéletesen telt, nem piszkált senki, nem szóltak hozzám Melissáék, bár nagyon szúrósan néztek rám. Éppen Joshuával sétáltam a folyósón amikor megpillantottam a szórólapokat ami minden egyes szekrénybe be volt csúsztatva. Kivettük a sajátunkat és megnéztük a tartalmát.
- Lúzerek bálja – olvastam le a címet.
- A lényege hogy az iskolaközösség tökéletes legyen, ne legyenek megkülönböztetések, és mindenki elfogadja a másikat olyannak amilyen – olvasta fel Joshua.
- Hát ez igen érdekes – nézegettem még a lapot... egy hét múlva lesz.
- Te eljössz? – nézett rám. El kellet gondolkoznom egy pillanatra mert azt írták hogy kísérővel kell jönni és csakis fekete színű ruhában lehet megjelenni.
- Hát ha felkérnek akkor... - mondtam majd valaki megtámaszkodott mellettem a falnál.
- Jason jézus a szívrohamot hoztad rám – kaptam magamhoz a kezem hirtelen.
- Még mielőtt egy kicsit meghalnál eljönnél velem a sulis bálba, mint népszerű és csinos lány? – a focicsapat dzsekijét viselte, ami kék és fehér színekben úszott. Az elején kicsiben volt rajta a logo, hátul pedig a nevük. Jason a csapatkapitány, így egyértelműen ő a legjobb focis, bár nekem túl durva az amerikai foci de imádom nézni ahogy játszanak.
-Öhm, igen – válaszoltam félénken. Nem tudtam hogy Kennethel hogy állunk, így nem akartam vissza utasítani a fiút. Mi csak barátok vagyunk, miért is ne mehetnénk el a bálba mint két barát?
- Szuper! – vigyorgott, és ekkor a folyosó másik végén hatalmas ováció és taps hallatszott, nem messze tőlünk. A foci csapat tagjai alkottak egy kisebb csoportot, onnan jött a hangzavar.
- Ez az haver! – szólt onnan valaki Jasonnak.
- Megcsináltad tesó!
- Dögös vagy Kathy – fütyültek és tudtam hogy bóknak szánják nem pedig gúnynak.
- Thris azért tudd hol a határ – húzta meg Jason a kezével a képzeletbeli vonalat, mire a fiúk ordítva és ugrálva odajöttek hozzánk majd átkaroltak hármunkat. Ez szokás volt náluk  és egy csapattag elhív valahova egy lányt . Kénytelenek voltunk mi is velük együtt ugrálni. Szegény Joshua esetlenül elveszett a két nagydarab srác között. Elmentek a fiúk, magukkal rángatva Joshuát, mondván bemutatják az edzőnek azzal a tervvel hogy ő is focizni fog a csapatban.
- És mikor megyünk ruhát venni? – nézett rám Jason vissza térve a témára.
- Ruhát venni? Mondd drága bátyám ha egyszer otthon lennél akkor elmehetnénk shoppingolni ha ez minden álmod – jött oda Melissa a kis csapatával és... és Kennethel.
- Bújj már el – oltotta le egy mozdulattal majd végignézett rajta lesajnálóan. Testvéri szeretet.
- Jajj ne legyél már ilyen drámai – nyafogott Melissa.
- Kenneth te mit csinálsz itt? – kérdeztem a fiúhoz intézve a szavaim.
- Hozzád jöttem, mert meg akartam kérdezni hogy eljönnél-e velem a bálba? – nézett a szemembe Kenneth. Na igen, ez az a helyzet amikor nem tudok mit mondani. Valaki itt meg fog sértődni de csúnyán. Kennel azóta vagyok jóba amióta népszerű lettem. Nagyon sokáig jóba voltam vele, és még most is szeretem, sokkal jobban mint kéne. Most mégis Jasonnel megyek a bálba. Emlékszem hogy amikor együtt voltunk azt tervezgettük hogy együtt megyünk majd minden rendezvényre legyen az buli, bál, színház vagy mozi. Ekkor tudtam hogy inkább nemet kellett volna Jasonnek mondanom, mert kirobbantottam a III. Világháborút.
- Kenneth, én Jasonnel megyek a bálba – amint kimondtam, megbántam látva ahogyan a fényűző mosoly lehervad az arcáról és elsötétül a szeme, majd visszakérdez.
- Jasonnel?
- Igen, vele.
Olyasmi történt amire senki sem számított, egy pillanat leforgása alatt.
Mintha csak lelassítva láttam volna az egészet, de mozdulni sem bírtam mert földbe gyökerezett a lábam. Kenneth megindult Jason felé és a kabát gallérjánál fogfa felnyomta a falra.
Jasont sem kell félteni gyorsan kijött a fiúszorításából és egy hatalmasat lökött a fiún. Szabad és épp öklével behúzott egyet a fiúnak.
- Haver neked meg mi bajod van? - nézett értetlenül Jason.Ken nem az a fajta fiú akit egyszer megütnek és rögtön padlóra kerül. Már kisebb fajta tömeg lett körülöttük amikor Ericet pillantottam meg ahogyan átküzdi magát a tömegen hogy szétválassza a két fiút.
- Nektek meg mi a franc bajotok van? – választotta szét a két fiút akik zilálva néztek egymásra úgy mint akik megölik a másikat. Két focis srác szaladt oda hogy lefogja a fiúkat, mondjuk más nem is igazán bírta volna visszatartani őket. Még most sem bírtam felfogni hogy miattam történt ez az egész, miattam verekedtek össze. Mit kellet volna tennem amikor Jason elhívott a bálba? Nemet mondani? És mégis miért ne mentem volna el? Hiszen még senki sem kért fel, nem lett volna okom nem elfogadni a felkérést.
- Haver beléd meg mi ütött? – fogta szorosan Thris Jasont.
- Ő jött nekem – vergődött Jason, az arcát több helyen seb borította amik véreztek, csak úgy mint a keze. Egyszerűen csak álltam és néztem magam elé, és akkor kaptam észbe amikor egy éles női hangot hallottam.
- Itt meg mi folyik? – jött ide egy lány. Még nem láttam, biztosan új ahogyan Joshua is. Vékony volt de tökéletes volt az alakja. Vörös haja szinte néhol pirosas néhol pedig barnás árnyalatú volt, nagyjából a derékig érhetett. Mindenki csak őt nézte meredten, még a két fiú is megálltak hogy megnézzék az „új vörös bombázót".
- Na tipli nincs itt semmi látnivaló – legyintett Melissa idegesen mintha csak el bírná legyezni a nem kívánatos személyt, hiszen tudta hogy majdnem ugyanolyan gyönyörű és népszerű mint ő.