Itt vagy nekem ✔

Alex Lynn

Kedden a suliban széles mosollyal köszönt nekem Jake, amikor elmentem mellette a folyosón. Ami meglepő volt. Igaz, hogy tegnap egész délután együtt voltunk, de én azt hittem, hogy ignorálni fog.

-Hé Zara!- szólt utánam.

Hátra lestem, hogy megnézzem mit szeretne. -Igen?

-Gyere bemutatlak az egyik haveromnak. - mondtam, miközben megfogta a könyökömet és elkezdett húzni egy srác felé.

Kiderült, hogy a fiú nem más, mint Alex Lynn.

Na milyen jó, nem is kell kitaláljam, hogy hogyan tudnék a közelébe férkőzni.

-Alex nézd az én kis matek tanítványomat Zarát. Neki segítek matekból, ahogy már említettem. - mutatott felém Jake.

-Szia! Hé te nem az a csaj vagy aki Bennek nagyon tetszett, csak elbaszta a bulin az esélyeit és végül Aidennel léptél le? - mért végig. Úgy beszélt erről az esetről, mintha valami nagy tini dráma lett volna.

Sóhajtottam egyett.- Öhm... nem tudom mit hallottál de Bennek biztos nem tetszhettem annyira, mert amint belépett a buliba egyből egy csaj bugyiában találta magát. Az Aidenes dologba se képzelj túl sokat, mert mindketten utáljuk egymást.- magyaráztam el neki az egész helyzetet.

-Akkor hogy-hogy együtt léptetek le? - kérdezte közelebb hajólva.

Komolyan, olyan mintha egy pletykás lánytársaságba csöppentem volna.

-Csak hazavitt érthetetlen okból. Ő a jó szívére fogta de én kétlem, hogy egyáltalán lenne neki szíve is.

Erre mind a ketten felnevettek. Most, hogy volt egy kis időm végigmérni a srácot meg kellett álapítanom, hogy egy kicsivel alacsonyabb volt mint Jake, tiszta szőke haj és kék szeme volt.

-Ha ezt ha hallaná szerintem megölne téged.- fejezte be a nevetést Alex.

Eközben becsöngettek.

-Nekem most rohanom kell törire. - mutattam a folyosó végén lévő ajtóra.

-Nekem is törim van, megyek veled.- csatlakozott hozzám Alex.

Jaketől elköszöntünk, majd futottunk is be az órára.

-Elnézést a késésért.- mondtuk egyszerre. Elindultunk a helyünkre. Csakhogy Alex nem tudott leülni a szokásos padjába, mert egy csaj elfoglalta az asztalát. Körülnézett a teremben, majd megállapodott a szeme rajtam és a mellettem üresen álló széken. Gyorsan odajött és leült mellém.

-Ugye nem baj? - kérdezte a helyre mutatva.

-Dehogy is. - legyintettem.

Elővettem a füzetemet és elkezdtem bele jegyzetelni, ő is ugyan ezt tette azzal az egy eltéréssel, hogy ő még egy air podot is kivett a zsebéből, amit aztán bele dugott az egyik fülébe. Kérdőn pillantottam rá, hogy mégis mit csinál.

-Halál unalmas az óra, így vészelem át.- mutatott a fülére.

-Aha értem. - mondtam megvilágosúlva.

-Kipróbálod? - kérdezte felém nyújtva a fülében lévőnek a párját.

-Nem veszi észre a tanár? - néztem Mrs. Brownra, aki éppen a második világháború előzetes okait magyarázta nagy beleéléssel.

-Eddig soha nem vette észre, pedig én jóval előrébb szoktam ülni, mint te.- mondta nagy önbizalommal.

-Na jó meggyőztél.- elvettem tőle az airpodot, majd beletettem a fülembe.