Itt vagy nekem ✔

Karácsonyi +1 fejezet

Én: Aiden olyan jó lenne ha még idén ide érnél!! Jake és Alex kikészít... 🤯🤯

Felnéztem a telefonomból, hogy a két marha mégis mit csinálhat per pillanat. (Elárulom jobb lett volna, ha inkább nem vettem volna róluk tudomást.)

A kettő srác konkrétan vérre menő harcot vívtak azért, hogy melyik csúcsdísz kerüljön fel a karácsonyfa tetejére, amit együtt díszítettünk.

-Zaraaa Alex nem fogja fel, hogy a csillagot kéne feltennünk, mivel az illik az egész dizájnhoz a legjobban!! - panaszkodott Jake, az említett srác felé mutogatva, mint egy 5 éves.

-Ez nem igaz! A csillag túl régimódi! Egy egyszerű ezüst csúccsal lenne tökéletes a fa. - fonta keresztbe a kezét Alex.

Csak nevetnem kellett a kettő lükén. Tényleg olyanok voltak, mint egy ovis csoportból szabadult kisgyerekek. Pedig azért termetre igazán az ellenkezőjét mutatták. Mégiscsak focistákról beszéltünk.

-Én nem szeretnék a vitátokban részt venni! - emeltem fel mindkét kezemet tartózkodóan. - Oldjátok meg a problémát.

Már majdnem kész voltunk a karacsonyfánk díszítésével, a mézeskalács a konyhában sült, isteni illatokat árasztva a helyiségből, a nappaliban pedig a kandallóban ropogós tűz adta meg igazán a hangulatot és a finom meleget.

Apának sajnos karácsonykor is dolgoznia kellett, szóval ő most is éppen az országban repdesett. Anya meg úgy döntött idén apával tart akár hová is szólítja a munkája. Így hát egyedül maradtam volna itthon, ha nem lettek volna a csodálatos barátaim akik kitalálták, hogy velem töltik a karácsonyukat és nem hagynak magamra.

Zaklatókám🤪: Próbálok jönni de a szaros hó eltorlaszolta az összes utat!🙄

Én: Hé a havat ne hibáztasd!😤 Még a végén nem fog miattad több esni aztán nézhetsz mint borjú az új kapura....

Zaklatókám🤪: Ajj! De jó is lenne...

Én: Héé hogy írhatsz ilyet?! 😳 Ha nincs hó akkor nincs hógolyózás, szánkózás, hóember építés, angyalka formázás, eltűnik az egész vibe és csak a latyakos undorító idő marad cserébe. 😞

Zaklatókám🤪: Igazad van baba, de akkor sem neked kell havat lapátolni és nem te állsz 2 órája a hülye dugóban😂😂

Én: Ne nevezz babának és ne panaszkodj! Gyalog már rég ide értél volna én mondtam, hogy sétálj inkább 😌

Zaklatókám🤪: Nők... Mindig nektek kell, hogy igazatok legyen.

Ezen elmosolyodtam, majd úgy döntöttem inkább hagyom főni a levében a srácot, ő okozta magának a bajt, akkor oldja is meg.

-Na akkor melyik csúcsdísz kerül végül fel a fára? - léptem oda a kettő magas srác mellé, akik már ott tartottak, hogy a földön gyepálták egymást.

Mindketten egyszerre álltak meg a verekedésben és néztek fel rám ártatlanul.

-Még nem döntöttük el. - tájékoztatott Alex akinek amúgy éppen Jake ökle az arcának ütközve foglalt helyet. - Pár perc és meg lesz oldva a probléma. - mosolygott rám, miközben gyomor szájon vágta Jaket, aki ettől odébb gurulva a földön köhögni kezdett.

Ebben a pillanatban döntöttem úgy hogy itt az ideje friss levegőt szívni, így inkább kimentem a konyhába, ahol a mézeskalács már majdnem kész volt még úgy 5-6 perc kellett neki.

Kinéztem az ablakon és mosolyognom kellett a gyönyörű hóeséstől, a pelyhek lehettek körülbelül akkorák mint az ujjbegyeim. Mindent beterített a fehérség, a szomszédos házak kéményei gőzerővel adták a tudtunkra, hogy a benne élő emberek melegedni kívánnak. A pultnak támaszkodva csodáltam a tájat. Próbáltam mostanában minden pillanatot megélni, nem szerettem volna semmi felett elsiklani.

Valaki hirtelen hátulról átölelt, majd szorosan magához húzott. Egyből megéreztem a hideget és a havas kabátot, ami miatt felsikítottam, majd próbáltám szabadulni az ölelésből.

-Engedj eeel! - csapkodtam Aiden kezeit, de ezzel csak saját magamnak ártottam, mivel még volt hó Aiden kabátján, az mind rajtam landolt.

-Te vagy a nagy hó barát! Hát akkor viseld is el testközelből. - nevetett fel, majd maga felé fordítva megcsókolt.

Olyan szívdöglesztő volt még így félig átfagyva is. A smaragd szemei csillogtak a boldogságtól. Egy pillanatig csak néztük egymást. Imádtam, hogy egymáshoz sodort minket az élet. Már nélküle el sem tudnám képzelni milyen lenne.

-Gerlepár! Felraktuk a csúcsdíszt szóval készen vagyunk kezdődhet az ajándékozás! - üvöltött Jake a nappaliból.

Egyből feleszméltünk és indultunk is a dolgunkra. Aiden ment levenni a kabátját és a sapkáját, én meg már szedtem is ki a finom ropogós mézeskalácsot a sütőből.

Ameddigre a tálba szedett finomsággal a nappaliba értem, mindenki már a helyén ült. Alex a fotelban Jake a földön, egy párnán, Aiden pedig a kanapén rám várva. Elmosolyodtam a látványtól, majd gyorsan helyetfoglaltam a barátaim és a szerelmem közt.

A háttérben a tűzropogás adta az aláfestést a pillanatnak.

A karácsonyfa tetején végül mégiscsak a csillag virított büszkén. Jake vigyorából ítélve biztos nagyon büszke lehetett most magára.

-Na akkor ajándékozunk vagy mi? - mondta Alex duzzogva, miközben máris tömte magába a mézeskalácsot.

-Igen!! - csaptam össze a tenyeremet izgatottan.

Gondoltunk arra, hogy húzással döntsük el, hogy ki kit akar megajándékozni, de végül maradtunk a jó öreg mindenki mindenkit megajándékoz módszernél. Így mindanyian ki tudjuk élni az ajándékozási vágyunkat. Egyedül a pénztárcánk sírhatott fájdalmában.

Nagyon gyorsan körbe szaladtunk mindenkin. Jake mind a hármunktól matek könyveket kapott, pedig össze se beszéltünk. Gondolhatjátok mennyire örült neki:

-Na jó! Mind a hárman bekaphatjátok! Azért mert kurva jó vagyok matekból és hozzátok képest zseni vagyok, azért lehetett volna mást is adni! - mondta félig besértődve, félig nevetve.

Alex különböző focis cuccokat kapott meg csokit és ilyesmit. Aidennek egy Darth Vader-es plüsst adtam és egy levelet, megkértem rá, hogy azt majd akkor nyissa ki ha egyedül lesz és senki nem fogja zavarni. A többiektől vicces marhaságokat kapott, amin nagyokat nevettünk.

Nekem mind a három srác aranyos és cuki dolgokat vettek. Viszont az ajándékok csomagolása pocsék volt.

Őszintén mégis mire számítottál Zara?! Ők csak fiúk!

Aiden vett nekem egy nyakláncot amin az állt, hogy princess. Csodálatos érzés töltött el amint felvettem.

Ennél szebb karácsonyt el sem tudtam volna képzelni. Aiden ölelésébe bújva hallgattam, ahogy Jake azt meséli, hogyan győzte le Alexet és milyen dicsőségittasan tette fel a csillagot a fára. Mind hárman nevettünk azon ahogy Alex megsértődve hátatfordított a társaságunknak, majd egy perc sem telt el és ő is nevetett már.

Olyan sok minden történt idén velem, amiért hálás lehettem. Egyetlen kívánságom az volt, hogy mindenkinek ilyen csodás és békés karácsonya legyen, mint nekem! Mindenki találja meg az örömet és szeretetet ebben a szép ünnepben!

-Zara? Itt vagy velem? - simított végig ujjaival Aiden az arcomon, magára vonva a figyelmemet.

-Igen, csakis veled. - mondtam, majd megcsókoltam.