7. Ének

534 39 23
                                    

~Eren szemszög~

Szombat reggel van, anyámék pedig valamilyen oknál fogva nincsenek itthon. Ma lesz Connie házibulia, amire sajnálatos módon elegedtek. Nem akarok mennniiii, Levi ments meeeeeeeg!!!!!

Lassan összekapartam magam, és kikászálódtam az ágyból, majd felettem az itthoni csöves fittem, aminek a rózsaszín mamuszom elengedhetetlen tartozéka.
Miután magamra öltöttem ruházatomat, nekiálltam táplálkozni, miközben elküldtem Armin összes létező nagybácsikáját a jó büdös picsába, amiért megint fogadtam vele. Tavaly, a hányós eset után megfogadtam, hogy nem fogadok vele többet. Nem kéne ennyit fogadkoznom.

...

Hat óra van, úgyhogy nem ártana elkezdeni készülődni. Fél hétre van időpontom, de én megtehetem, hogy kések.
Lefürödtem, fogatmostam, és felvettem a kockás ingem, amibe már lassan három éve járok kb mindenhova. Meg befújtam magam parfüm el, csak hogy még véletlenül se legyek büdös. Elraktam a telefonom, és a kulcsom, majd el is indultam, természetesen gyalog, hátha megerőszakolnak. Okos emberek más hibájából tanulnak, Eren a sajátjából se. Szerencsére Connie csak pár utcával lakik messzebb, úgyhogy hátha nem rabolnak el addig. Szerintem a vesémet akarják.
Nagyszerű gondolatmenetem közepette el is érkeztem a kopasz gyerek házához. Élve. Wow.
Természetesen a zene már 2 utcával arrébb hallatszott. Belépve pofán baszott az alkoholszag, és rá kellett jönnöm, hogy kurva sokan vannak. Fasza. Elindultam megkeresni Armint, hátha lerészegedett már. A pultnál ücsörgött, és a boroskóláját iszogatta. Közelebb mentem hozzá, és leültem mellé. Intéztem, jelezve, hogy itt vagyok, ő pedig engem észrevéve elvigyorodott. Kretén.
A kezembe nyomott valami italt, ami remélhetőleg nem mérgező. Beleittam. Innentől a dolgok kezdtek összefolyni az elmémben, és kezdtem azt érezni, hogy elvesztettem a fogadást. Furán érzem magam. A földön ülök, azt hiszem a konyhában. Körülöttem mindenki kiájult, meg lehányt mindent. Köztük Armin is. Ezaz. Próbáltam felállni a földről, de a megszédültem, és visszaestem. Innen haza nem jutok. Valamilyen ötlettől vezérelve elővettem a telefonom, és Levi nevét kerestem ki a névjegyzékből. Mióta van még a száma egyáltalán? Minden mindegy alapon, rányomtam a hívás gombra, és megvártam míg fel nem veszi.

-Jézusom Kölyök, tudod te hány óra!? - szólt bele a telefonba.

-Levi.... Gyere ér-tem - préseltem ki magamból a szavakat nagy nehezen.

-Mivan? Hol a francba vagy? - válaszolta idegesen.

-Itt....Conniéknál

-És az hol van!?

-Hát tudod... Nagy sárga ház... Tele emberekkel.

~Levi szemszög~

Ezt nem hiszem el. Itt ülök a kocsiban, és éppen a "nagy sárga ház" felé tartok a kölyökért. A beszédéből egyértelműen lejött, hogy nincs beszámítható állapotban. Ha kijózanodik elpicsázom. Khm.
Körülbelül negyed óra bolyongás után megtaláltam azt a házat, amelyik tökéletesen passzolt az igen pontos, és részletes leíráshoz. Az udvaron néhány ájult ember fekszik. Mint egy csatatér. A házba belépve elfogott az undor. Hányás és alkohol szag. Fúj. A földön további ájult emberek fetrengtek, leginkább egymáson. A szememmel Erent kerestem, aki a púltnak dőlve aludt. Édes Istenem. Közelebb mentem, majd végigsimítottam kezemmel a homlokán. Felvakartam a földről, és lefektettem a hátsó ülésre. Ha nem ilyen körülmények között lennénk, most lehet rámásznék, és magamévá tenném. Olyan aranyosan alszik. Beteg vagyok. 

Tu bí kántinyú...

Öhm... Na ja... Igen... Szóval... Rész 😭
Köszönöm, hogy elolvastad, vigyázzatok magatokra, puszi🍄🍨💫✨😳🔫😘🙂

Roommates~ [Ereri/Riren] Where stories live. Discover now