Roommates~ [Ereri/Riren]

4. Ének

Kb egy olyan 10 perc múlva meg is érkeztünk Levi házához. Beinvitált a lakásba, én pedig leültem a kanapéra.

- Mr. Ackerman.. - törtem meg a csendet hirtelen - miért hozott ide...? - kérdeztem félve.

-Ma itt alszol. A vendégszoba az emeleten van, jobbra. - mondta ridegen. Hát ez fasza. Egy szobában aludtam vele kb két hétig, mégis zavarban vagyok. Talán azért, mert ez az ő háza. Ahjj.

~Levi szemszög~

Nem tudom miért hoztam ide a kölyköt. Szerencsétlent már másodjára próbálják megerőszakolni. Mondjuk megértem... Khm.

Megmutattam Erennek a vendégszobát, és adtam neki ruhát, hogy legyen mibe aludnia, majd elment fürdeni. Most biztos örül a fejének, mert a táborban mindig én tusoltam először.

Rávetettem magam a kanapéra, majd elgondolkodtam. Olyan furán érzem magam a kölyök közelében. A szívem gyorsabban ver ha rá gondolok. Mi a fasz? Nem lehetek szerelmes az egyik diákomba. Ez pedofília. Ráadásul száz százalék, hogy hetero. Gondolataimból Eren szakított ki.

-L-Levi-san... Mehet fürdeni. - lép be az ajtón. Egyem meg de aranyos. A haja kócos, arca ki van pirulva, a pólóm pedig leér egészen a combja közepéig. (Író-chan:Tudom hogy Levi sokkal alacsonyabb, nem tudom hogy történt XD)
Súlyos orvosi eset vagyok.

Elmentem én is tusolni, aztán bementem Erenhez a vendégszobába, aki már békésen aludt. ÚRISTEEEEEN DE ARANSOOOOOOOOS WÁÁHHH. Jézus ereje. Mit fanolok, dikk. Mind Hanji. Közelebb mentem hozzá, és megsimítottam az arcát. Visszacaflattam a szobámba, és hamar el is aludtam.

~Eren szemszög~

Másnap kivételesen nem a telefonom muzsikájára keltem, mivel vasárnap van. Lassan kinyitottam a szemem, és realizáltam, hogy a tegnapi nem álom volt. Lassú léptekkel haladtam lefele a konyhába, ahol Levi a teáját kortyolgatta.

-Jó reggelt! - köszönt.

-Jó reggelt. - üdvözöltem én is, egy ásítás közepette.

Leültem az asztalhoz, és elém rakott egy tányér tükörtojást, amit azonnal el is kezdtem pusztítani.

-Köszönöm! - adtam vissza neki a tányért mosolyogva, mikor végeztem.

-Öhm... Levi-san... - kezdtem bele - biztos nem zavarok? - kérdeztem kicsit félve.

-Nem. Maradj ameddig szeretnél. - hangzott a válasz.

Tú bí kántinyú...

Gomenasai, gyermekeim. Ez most nagyon rövid lett, de igyekszem a következővel, ha Tsukiko-sama meg nem öl addig ;) Egyetek kexet! Puszi 🐇 (JAHJDEVITSZESVAGYOK)