Baby || lwt ||

06

A boldogság relatív, akár csak a szépség. Mindenkinek más dolog okoz boldogságot, így nehéz kitalálni, hogy mit tegyünk, hogy a másik örüljön neki.
Én általában magamból indulok ki. Átlagos elvárásaim vannak sok dologgal kapcsolatban, ezért az esetek 99 százalékában eltalálom, hogy mi az adott ember kedvére való. Sokat segít az is, ha ismerem a személyt.

- Oké, akkor barna hajú, nálad alacsonyabb, szeresse az állatokat...volt még valami ?

- Ne legyen idősebb nálam. Bár egy Angelina Jolie-t elfogadok.

- Sajnálom, de őt még én sem tudom beszervezni. - amint azt a szülinapi bulimon megbeszéltük, kerítőnőset fogok játszani. Mivel Louis most hosszabb időre Los Angeles-ben marad, máris hozzákezdtünk a párkereséshez.

Tomlinson nem az a válogatós fajta, mint kiderült. És szerencsére azt a pár szempontot is egyszerű kipipálni. Kivéve az Angelina Jolie-s részt.

Jelenleg a város egyik kávézójában ücsörgünk. Míg én a laptopomon gépelem a különböző dolgokat, Louis mellettem teljesen nyugodtan szürcsöli a fekete italt.
Ebben a kávézóban azt szeretem, hogy csendes és nem jön oda hozzám minden második ember, mert már ez megszokott itt.

- És neked ?

- Nekem mi ? - kérdeztem vissza összezavarodva.

- Neked milyen kaliberű fiúk tetszenek ?

- Nincs igazából olyan szempont, amit keresek valakiben. Szimplán érezzem magam jól vele. - vállaimat megrántva vázoltam a válaszom. Nyilván a személyiség a legfontosabb adottsága egy embernek, de szerintem a kinézet sem elhanyagolható. Végülis az ami megfogva valaki tekintetét és érdeklődését.

- Akkor az én dolgom könnyebb lesz. - mosolyodott el.

- Már megbeszéltük, hogy te nem leszel kerítő. Még a végén hozol nekem egy Brad Pitt-et.

- Szeretnéd, mi ?

- Apa meg is ölne. Fiatalon még jó volt, de az az idő már elmúlt.

- Apádról beszélve, hol van az öreg ? - a becenéven felnevettem, hiszen irónikus volt, hogy pont ő hívja így, amikor apa fiatalabb nála.

- London-ban és rámsózott egy halom munkát.

- Biztos te vagy a legjobb munkaereje. - mondta poénkodva, mire megforgattam a szemeim - Gyere velem. Legalább pihensz egy kicsit.

- Hova ?

- El kell intéznem egy-két dolgot San Diego-ban. Ha nem olyan sürgős ez a Styles-féle papírmunka, elkísérhetnél. - vázolta az ötletét vállrántva. Rövid gondolkodás után belementem. Mégis mi baj lehetne belőle ? Már úgyis rég lógtunk együtt Louis-val, a papírmunka meg várhat.

Mivel Louis közölte velem, hogy fél óra múlva indul, rakéta sebességgel kellett hazaérnünk és elkészülnöm, ami valljuk be, egy lánynak kihívást jelent. Képtelenség egy perc alatt kitalálni, hogy mit vegyek fel, hogy utána a sminket és hajat ahhoz tudjam igazítani, ezek pedig szintén időigényesek.

Valami csoda folytán nem vittem tulzásba, hiszen egy egyszerű fehér crop topot és világos, szaggatott bő farmert kaptam magamra. A hajam csupán felkötöttem egy copfba, sminkem pedig nem állt másból, mint egy kis szempillasporálból és rúzsból. Tekintettel léve a kíséretemre nem kezdtem el ékszer után kutakodni. Felkaptam a telefonom és a kistáskám, és rohantam is ki a ház elé.

A sofőr ülésen már járó motorral ült az autóban a barna hajú férfi, és amint megérkeztem nyomta a gázpedált.

- Ha meghalok, apa téged is utánam küld. - szólaltam meg félve, a kapaszkodót fogva.