Balatoni kaland |✓|

8. Rész

- Most nézzük meg a vásárt vagy majd ha jövünk vissza felé? - nézett sóvárogva a kis boltok felé Virág.

- Majd ha jövünk vissza felé. - gondolkodott Norbi.

- Szerintem meg most. Mivel nem tudjuk, hogy mikor jövünk vissza és attól függően mikor tudunk menni a komppal is. - fejtettem ki a véleményem.

- Egyetértek Pannával. Szerintem is jobb lenne most, hiszen ki tudja, hogy mikor jövünk vissza felé. - nézett a túra útvonal irányába Krisz.

- Igazgatók van. Jobb lesz most. Akkor most vásárolunk, csak akkor cipelni kell... - változott Virág arca a mondattal.

- Mit akarsz te vásárolni, amit nem tudsz egész nap cipelni? - kérdezte kissé gúnyos hangnemben Ádi. De közben látszott rajta, hogy jól szórakozik Virágon, aki összehúzott szemekkel nézett rá.

- Ki mondta, hogy én cipekedek? Ha valami olyat veszek, neked adom, hogy cipeld te! - vágott vissza Virág vigyorogva és elindult az egyik bolt irányába. Mi jót röhögtünk ezen a jeleneten, Ádi meg hitetlenkedve indult Virág után, hogy mindenről lebeszélje, amit neki kéne cipelni.

- Lili jössz? Tudod ígértem neked egy kalapot. - kérdezte Norbi Lilit, aki pirulva nézett rá, majd elindultak.

- Én elmegyek megnézem a képeslapokat. Küldök majd egyet a mamámnak. - sétált el Krisz is. Így megint ketten maradtunk Mátéval.

- Te nem veszel semmit? - kérdeztem tőle. Mire feltolta a hajába a napszemüveget és mosolyogott.

- Nem. Voltam már itt ezerszer. Na és te? - vonta fel a szemöldökét.

- Nyolc évig itt Tapolcán nyaraltam a nagymamámnál és mindig jöttünk ide is. Nem tudnék újat venni.

- Értem. - bólintott. - Leülünk valahova? Csak addig amíg nem jönnek a többiek.

- Oké. Akkor, nézd itt van egy pad! - mutattam egy méterrel mögé.

Oda sétáltunk és leültünk egymás mellé a padra. Közben pedig körbe néztem és mindenkit megkerestem a tekintetemmel.

- Van kedved beszélgetni? - kérdezte Máté. Közben meg engem fürkészett a zöldes kék szemeivel.

- Van. És miről?

- Mesélnél magadról? Vagy úgy hogy te is mesélsz meg én is.

- Rendben. Akkor először kérdezz te!

- Oké. Van testvéred?

- Igen vannak nővéreim. Neked meg egy van igaz?

- Van, Virág. Hm... Mióta is ismered a hugomat? - gondolkodott.

- Régóta. Mi együtt voltunk általános iskolában is. Csak akkor még nem voltunk olyan jóban. És később hetedikben lettünk jóban így együtt hárman. Virág, Lili és én. És te a srácokat?

- Kilencedikben lettünk mind a négyen legjobb haverok, és azóta. És te tudod hogy miért nem találkozhattunk veletek? Mert kérdeztem a hugomat, de nem válaszolt.

- Csak annyit tudok amit Virág mondott, hogy meg akar kímélni minket a ti viselkedésetektől.

- Aha. Nekem is csak ennyit mondott.

- Miért mondhatta ezt? - néztem rá kérdő tekintettel.

- Gondolom arra gondolt, hogy sok lány volt körülöttünk, mert népszerűek vagyunk és neki így tűnt, hogy azokkal foglalkozunk.

- Ühümm, értem. Szóval annyi az egész, hogy Virág kissé előítéletes volt.

- Így van. - helyeselt. Majd még nyitotta a száját hogy kérdezzen valamit, de nem jutott el odáig mert megjelentek a többiek, hogy mehetünk. Mindketten rájuk néztünk. Krisz éppen mutogatta a három féle képeslapot, Norbi őt figyelte. Mellettük Lili ácsorgott vigyorgó arccal az új kalapjában. Virág meg Ádit kergette, hogy vegye el tőle a táskáját, amiben azok a dolgok vannak amiket vásárolt.

- Máté a húgod bepörgött? - kérdezte Krisz, mire őket nézte most már mindenki.

- Nem, most csak önmagát adja. - vigyorgott Máté. Mire mindannyian nevetni kezdtünk.

Tíz perc múlva sikerült elindulni, végre. Igaz hogy Virág egy táska mínusszal, Ádi meg egy plussz táskával. Végül is sikerült rásóznia.
Egymás mellett sétáltunk hárman lányok előttünk meg egy méterrel a négy srác menetelt.

- Te Virág, most már megkérdezem. Mi van köztetek Ádival? - kérdezett bele a közepébe Lili.

- Semmi. - vörösödött el rögtön.

- Aha semmi. - bólogattam.

- Hajh. Na jó talán tetszik, de nagyon idegesít is a viselkedésével. De szerintem egyébként ő csak szivat.

- Szerintem nem. - mondtuk teljesen egyszerre Lilivel.

- Oké, oké. Majd meglátjuk. Inkább kérdezek mást. Lili mikor lettél ilyen jóban Norbival? - nézett rá Virág.

- Hát... Öhm... Én... Sokat beszélgettünk és nagyon jó fej meg mindig meg hallgatott. - mosolygott.

- Értjük. Ezen nincs mit túl tárgyalni. - bólogattam, mire Virág is vigyorogni kezdett.

- Na jól van ám! Elég belőlem! Panna nem akarsz nekünk valamit mondani?

- Nem. Nem tudom mit szeretnétek hallani tőlem. - tereltem a témát.

- Szóval nem akarsz magyarázatot adni arra, hogy a bátyám miért van rengetegszer a közeledben? - kérdezett Virág.

- Szerintem ezt inkább a bátyádtól kellene kérdezni! Én sem tudok semmi konkrétumot.

- Hát ezzel sem mentünk sokra. - forgatta meg a szemeit. Mire mindhárman nevetni kezdtünk. Viszont a nevetésünkre felfigyeltek a fiúk és hátra néztek ránk, majd megálltak és bevártak minket.

Pár óra alatt több helyen is jártunk és több bort is kostoltak többnyire inkább a srácok. De azért mindannyian jól éreztük magunkat. Majd még felmentünk egy kilátóhoz is. Bővebben itt nem történt semmi érdekes.

Majd már a komp állomáson álltunk Virág, Lili, Krisz és én.  A másik három fiú meg elment jegyet venni.

- Csajok! Tudjátok milyen jó hogy itt vagytok? - kérdezte Krisz. Kicsit többet ivott a kelleténél. Nem rúgott be, csak kicsit túl őszinte.

- Mire gondolsz Krisz? - kérdezte Lili.

- Például nálad! Norbi múlt nap közölte hogy nálad aranyosabb lányt még nem látott! - mosolygott. Lili meg sokkos állapotban nézett rá.

- Vagy Ádi is mondott valamit! - nézett Virágra, aki érdeklődve nézett rá. - Tegnap mondta hogy mennyire bírja azt hogy te nem vagy az a tipikus lány, és beleállsz a cukkolásaiba. - fejtette ki. Mire Virág elpirult.

- Ó és aki a legérdekesebb! - mutatott rám. Mire értetlenül néztem rá. - Ha ti azt tudnátok, hogy róla mióta beszél Máté. De mindig! - mosolygott. Én meg megint értetlenül álltam a helyezet előtt.

- Szedelőzködjetek! Indulunk. - kiabált kicsit távolabbról Ádi, amivel megzavarta azt, hogy Krisz még mondjon valamit. Össze néztünk a lányokkal és mindhárman érdekes gondolatokkal sétáltunk fel a kompra.