Balatoni kaland |✓|

Epilógus

Aztán eljött a nap amikor mindenkinek haza kellett menni...

Reggel arra ébredtem fel hogy Máté egy puszit ad, aztán még egyet, és így tovább... Úgyhogy erre nyitottam ki mosolyogva a szemeimet.

- Minden nap szívesen kelnék ilyen ébresztőre! - néztem fel rá.

- Azt elhiszem! - vigyorgott. Majd kaptam még egy puszit. - Lemegyünk reggelit enni?

- Persze. Csak felveszek valami mást. - mutatok magamra.

- Pedig jól áll a pólóm. - mosolyog.

- Szerintem is. Úgyhogy nem is adom vissza. - vigyorogtam.

- Na, de na! Erről nem volt szó! - rázta a fejét röhögve. - De maradhat nálad! - ölelte át a derekamat. - Neked úgy is jobban áll! - mosolyodott el. Mire annyira elpirultam hogy szerintem össze lehetett volna keverni egy igazi érett paradicsommal. - Imádom amikor ennyire elpirulsz! - somolygott.

- Jaj már! Azt hittem ennél jobban nem tudok zavarba jönni, és mégis! - fúrtam a fejem a mellkasába. Mire még szorosabban ölelt át.

Ezután át öltöztem, majd lementünk a konyhába, ahol már majdnem mindenki jelen volt. Ádi éppen müzlit evett és Virággal azok vitatkoztak hogy először a tejet kell önteni vagy a müzlit.

- Szerintem akkor is úgy kell, hogy a müzlit beleöntöd és utána rá a tejet! - fejtette Virág a véleményét sokadszorra.

- Szerintem meg először a tejet és utána a müzlit bele! Úgy az igazi! - akadékoskodott Ádi. De közben mindketten vigyorogtak. Mi meg nevetve vagy mosolyogva figyeltük a kibontakozó jelenetet.

- Miről van szó? - ért le az emeletről Krisz kissé kómás fejjel. Majd oda sétált Beth mellé és adott neki egy diszkrét rövid szájra puszit.

- Csak az örök vita a tejet vagy a müzlit kell előbb a tányérba rakni. - válaszoltam gyorsan.

- Ja értem. Szerintem először a müzlit kell! - állt Virág oldalára.

- Igen? Most csalódtam benned! - szólalt meg angolul Beth és értetlen arccal nézte a barátját.

- Naaa Betty ne haragudj rám! - nézett kiskutya szemekkel rá.

- Tudod hogy nem haragszom. De akkor is először a tejet kell. - nézett körbe.

- Szerintem is a tejet. - bólintottam, mire Ádi és Beth arca is felderült.

- Most egyetértek veled. - ült le mellém Máté és elém is meg maga elé is tett egy melegszendvicset.

- Akkor eddig a tej áll nyerésre! - mosolyogtam.

- Milyen tej? - nézett körbe Norbi aki a kertből jött vissza Lilivel együtt.

- Tudod a nagy kérdés a tej - müzli kérdés. - fejtette ki Ádi.

- Ja értem. Először a müzlit kell! - reagált rögtön.

- Szerintem is. - helyeselt Lili.

- Hát ez nem dőlt el. Akkor marad megválaszolatlan kérdés. - röhögött Ádi.

- Istenem de fog hiányozni ez a csapat így együtt! - nézett végig rajtunk Lili.

- Nekem is. - válaszoltunk mindannyian. Majd én is végig néztem a társaságon. Tényleg nagyon fognak hiányozni! Virág és Lili ott lesz nekem minden nap, de a srácok nélkül már nem lesz ugyanaz. De azt hiszem nem lesznek olyan távol vagy messze. Máté meg főleg aki most a napokban is a lakásunkat intézte. Mondjuk Krisz és Beth messze lesznek, de már ígérték, hogy minden héten telefonálnak. Úgyhogy ezért kapcsolatban leszünk mindenkivel. De azt biztosan ki tudom jelenteni hogy még egy ilyen nyarunk nem lesz!