Az orosz karmai között

56. fejezet

Azon az éjjelen mondanom sem kell, alig aludtam valamit. Folyton az előttem elterülő Mauras arca villant fel. Izzadtan, reszketve riadtam fel álmomból. A telefonom kijelzője hajnali 5 órát mutatott. Megpróbáltam visszaaludni, de csak forgolódtam. Végül úgy döntöttem felesleges az ágyat nyomnom. Felkeltem, letusoltam, nem mintha a víz levitte volna minden gondomat a lefolyóba.
A telefonom odakint folyamatosan csörgött. Törülközőt magam köré csavartam, mezítláb totyogtam ki. Will nevét írt ki.
- Mi folyik ott? Norina, minden rendben?
Szóhoz sem hagyott jutni. Az órára pillantottam, náluk késő délután lehetett.
- Persze Will, minden rendben.
- A frászt! Magyarázatot kérek!
- Will, minden rendben van.
- Apádat lehet, hogy átvered, engem nem fogsz. Majdnem rád küldtem a követséget. Aggódok érted.
- Hálás vagyok neked igazán, de minden rendben.
A telefon megrezzent a kezemben. Will videó hívást kért.
- Will, egy szál törülközőben vagyok.
- Láttalak meztelenül is az egyetemen. Nem érdekel, addig nem nyugszom, míg nem látom, hogy egyben vagy.
- Will kérlek.
- Norina! - csattant fel- A legjobb barátom vagy, gyerünk. Vagy hívom anyádat.
Mintha újra gyerek lennék. Anyámmal fenyeget, ami hatásos, mert képes rám küldeni a terror elhárítást.
- Jó.
Eltartottam a fülemtől a telefont és bekapcsoltam a kamerát. A másik oldalon megjelent Will arca. Otthon volt.
- Mint akin átment az úthenger. - fintorgott
- Hajnali 5-kor nem tudom mit vársz. Megnyugodtál?
- Fogjuk rá. - morogta
- Minden rendben van látod.
- Nem bántottak ugye?
- Nem. - sóhajtottam
- Jó, mert addig élnek. A nyakukba akasztom az évszázad perét. Erről jut eszembe. Két nap múlva lesz a szüleid pere. Anyád felkereste Fiona-t.
- Azt az ogre nőt?
Will felnevetett, amitől én is elmosolyodtam.
- Ez miért nem nekem jutott eszembe? - kacagott
- A név kötelez.
- Igen, őt. Véresre vette a figurát.
- Mire számítasz? - ültem le az ágy szélére
- Hosszú tárgyalás lesz. Anyád a Long Island-i nyaralót akarja foggal-körömmel, a ház felét.
- De a nyaralót apa vette.
- Igen, de ez jóval összetettebb, hisz házasság után vették.
- Tuti anyám új pasija van benne.
- Nem tudom, nem mondok inkább semmit.
- Hívj, mihelyst vége van.
- Ez elhúzódhat akár hónapokig is.
- Remek. Vénségükre bolondultak meg.
- Apád jó kezekben van. Az ogrét vasvillára húzom pillanatok alatt.
Elnevettem magamat.
Az ajtóban Alekszej jelent meg. Morcos tekintettel mért végig.
- Most mennem kell Will. Majd beszélünk. A tárgyalás után hívj mindenképpen.
- Úgy lesz Nor. Vigyázz magadra. Az oroszt üdvözlöm.
- Átadom. Puszi mindenkinek.
Letettem a telefont és Alekszejre néztem.
- Így videóztál? - lökte el magát az ajtótól
- Csak Will volt.
- Nem számít. Nem helyes. Törülközőben voltál.
- Csak nem féltékeny vagy? - mosolyodtam el
- Nem, csak ami az enyém, az az enyém.
- Valóban? - húztam fel a szemöldökömet- Akkor talán elmondhatnád az igazat.-álltam fel az ágyról
- De előtte öltözz fel. Lent várlak.
Gyors ütemben felöltöztem, miután kiment az ajtón. A teraszon találtam meg. Az asztalon reggeli volt letéve, mellé két pohár kávé.
Leültem tisztes távolságban tőle. Hasonlóan öltöztünk fel. Melegítőszett, sportcipő. Elképesztően jól nézett ki. Címlapra való pasi.
- Egyél. - mutatott az ételre
- Túl korán van hozzá. Egy kávé elég most.
Elvettem a bögrét, lehúztam a cipőmet, a lábaimat felhúztam a székre és vártam.
Láttam rajta, hogy a szavakat keresi. Nehéz beszélgetés elé nézünk. Lélekben felkészültem. Alekszej is talán.
- Gyerek voltam...