Figyelj rám [ShinKami]

5.

Kaminari Denki

Lassan sétáltunk át a szomszédba anya valami sütit csinált amit gondoltam de fogalmam se volt milyet és most nem is érdekelt. Húgom mögöttünk ballagott teljesen nyugodtan. Mikor oda értünk a fehér hajú nő mosolyogva nyitotta ki az ajtót.
-Sziasztok- köszönt mosolyogva amit viszonoztunk is és be engedett. El vette anyától a sütit és a pultra rakta. Addig mi le ültünk a kanapéra ahol Shinso is ült. Köszöntünk egymásnak és ennyi volt a beszélgetés. Utána át ültünk az asztalhoz ahol rizs és valami olyan hús volt aminek nem jegyeztem meg a nevét de nagyon finom volt.

Mihoko szinte azonnal rá jött, hogy mennyire másak vagyunk apa jelenléte nélkül így most sokkal másabb kérdésekkel bombázott inkább minket de persze anya is vallatta a lila hajú fiút kevés sikerrel.
-Mond csak Denki! Lányok? Van barátnőd? - kérdezte a nő mosolyogva a legkevesebb rossz szándékkal
-Nincs- mondtam egyértelműen és röviden
-És az a Mina lány? Elég aranyos-mondta anya mosolyogva
-Neki tetszik valaki és csak barátok vagyunk- mondtam azt hittem ezzel vége de hülyeség volt ezt gondolni.
-Kirishima tetszik neki? - kérdezte anya érdeklődve. Pont most kell ezt csinálnia?
-Ő az a piros hajú igaz? - kérdezte mire anya bólintott
-Nem Kirishima mással van együtt- mondtam mire anya mosolya csak nagyobb lett, kedvelte Kirishimát valamiért. Utálom amikor ezt csinálja. Ha el mondom nekik, hogy meleg és mivel apa nincs itt nem lesz semmilyen következménye akkor jó leszek és nem lesz kínos ez az egész.
-Tényleg? Valamiért azt hittem Mina tetszik neki. Ismerem a lányt? - kérdezte anya. A két itt lakó aki alig egyszer ha látták őket is izgatottan hallgatták vagyis Mihoko izgatottan Shinso pedig csak az asztalt bámulta.
-Nem mondtam, hogy lány-mondtam mire egy pillanatra értelmetlenül néztek rám aztán pedig vissza húzták mosolyukat. A lila hajú erre már felemelte a fejét és érdeklődve hallgatta mit hozok ki ebből
-Tényleg? Soha nem említetted, hogy ő ilyen- mondta anya gondolkodva
-Nem gondoltam, hogy fontos -rántottam vállat. Persze, hogy nem mondtam el ne már...

Miután túl lendültünk ezen a dolgon ismét anya kezdte inkább zaklatni a lila hajú fiút aki semlegesen válaszolt szinte mindenre.
-A barátaiddal tartjátok a kapcsolatot? - kérdezte anya mosolyogva
-Nem -válaszolt semlegesen
-Majd találsz itt is párat-mosolygott tovább anya
-Te A-s vagy igaz? - kérdezte tőlem anyukája mire bólintottam egyet- Shinso C-s lesz.
-Elég jó osztály bár nem igazán beszélek onnan csak pár emberrel- mondtam mire mosolyogva bólintott
-Camie mond van valami fiú ügyed? - kérdezte a fehér hajú nő mire Shinso fel kapta a fejét, talán várta, hogy a húgom milyen jól hazudik. Tudtam, hogy most valami egyszerűt mond aztán ha az nem jön be sajnos egyre mélyebben fog hazudni ami soha nem ment neki valami jól.
-Nincs- mondta egyszerűen a nőre mosolyogva
-Shinsonak nincs barátnője-mondta kuncogva a nő mire ha lehetett volna ki köptem volna azt ami jelenleg számban tartózkodott de húgom hasonlóan meglepődött ezen ameddig Hitoshi semleges arccal nézett anyjára az pedig szemét forgatva húzta mosolyra ajkait.
-Jó na csak vicceltem nyugi-mondta kuncogva
-Nagyon energikusan beszéltek a szerelmi életetekről - mondta anya kuncogva. Most a mosoly őszinte volt részéről amire nem tudtam nem mosolyogva nézni. Nem tudtam, hogy Mihoko vagy apám hiánya miatt van de boldog volt. Még egy kicsit piszkáltak minket aztán haza indultunk még utoljára vissza néztem a fiúra aki szintén engem nézett és mosolyogva néztem rá, nem láttam, hogy vissza mosolyog e mert az ajtó véget vetett a pillanatnak. Lassan sétáltunk haza majd annál gyorsabban dőltem ágyamba.

Pár nap elteltével még mindig nem változott semmi. Azóta az este óta már a szüleim kétszer kaptak össze és egyik okát se tudtam de mindig ki szöktem amit Hitoshi mindig figyelmesen végignézett és semmit nem mondott. Vele se beszéltem egyszer se néha rá mosolyogtam vagy köszöntem de ennyi volt. Valamiért néha úgy éreztem, hogy idegesítőnek talál pedig semmit nem tettem, máskor meg azt éreztem, hogy érdeklődik felőlem. Vagyis mindig felénk nézelődött és amikor hallotta a szüleim kelletnél hangosabb hangját rögtön ki ment az erkélyre megnézni, hogy még otthon vagyok e.
Én is sokszor csináltam ezt de nem volt soha előjele néha csak úgy ki mentem mert éreztem, hogy valami nem oké és láttam, hogy érzelem mentes arca helyén pont sírt. Ezt mindig aggódva néztem hisz nem tudtam át menni mert mégse ismertem annyira. Ha nem ismerem akkor miért csinálom ezt? Miért érdekel, hogy mi baja van? Nem mintha bármennyire is tudnám mi van vele. Szerintem depressziós. Vagyis azok a jelek tűntek fel rajta.
A barátaimmal elég gyakran találkozok persze a szüleimről nem tudnak de soha nem is akartam, hogy tudjanak. Mindig azt tanácsolják, hogy beszéljek Hitoshival és majd ki derül mi lesz. Ezt kéne tennem. Már egy ideje tudom de nem tudom rá venni magam.

A konyhában ültünk mikor apa haza ért. Köszönt majd le ült az asztalhoz telefonját nyomkodni. Egy ideig csend volt és egyre rosszabb légkör keletkezett. Én rá néztem húgomra aki teljesen tisztában volt az egésszel és szinte egyszerre álltunk fel helyünkről és indultunk fel a szobánkba. 

_____________________________________

04.27