Figyelj rám [ShinKami]

14.

Kaminari Denki

Monoma siránkozva esett össze kezével orrát fogdosva ami biztosan fájhatott neki. Nem vagyok nagy kárörvendő de ezt már meg érdemelte persze nem csak egy beszólásról volt szó vagy arról, hogy rá mozdult Hitoshira már rég érződött. Egyébként Bakugo elégedett mosolygott, ahogy végig nézett a szenvedő fiún. Ilyenkor valahogy még ijesztőbb ha lehet ilyet mondani. Egyértelmű döntés alapján le léptünk onnan. Persze nem léphettünk le csak úgy ezért Sero szinte menekülve nyúlt le egy üveg vodkát.
Jirou teljesen el tűnt egy ideje de Mina állítása szerint látta, ahogy az egyik fenti szobába mennek a Yaoyorozuval ezért elég büszkék voltunk rá.

Az irányt a szokásos helyünkre vettük ahol csendesen le ültünk és az italt körbe adva ittunk.
Persze idővel el kezdtünk beszélgetni random dolgokról, mint hogy milyen furán néznek ki szőrös, tollas állatok a dolgaik nélkül. Undi.
-Felelsz vagy merszezünk- jelentette ki Mina mosolyogva
-Miért? - kérdezte Kirishima
-Mert az emberek őszinték ilyenkor- mondta újra a lány
-Szerintem nem jó ötlet- mondtam mire páran csak helyeseltek Mina egy borzalmasan dühös pillantás küldött rám mire csak elégedetten mosolyogtam.
A többiek el kezdtek beszélgetni valami egyébként hülyeségről de most  annyira értelmesnek tűnt. Fejem oldalra fordítottam ahol meg pillantottam a lila hajú fiút.
Valahogy végig kényszert éreztem rá, hogy közelebb mennyek vagy végre befejezem azt amit ott nem tudtuk. Gondolataimat el hessegetve dőltem hátra a fára és hallgattam, ahogy a többiek beszélgettek.

Éreztem, ahogy pilláim egyre nehezebbek lesznek és az amúgy is sötét égbolt egyre sötétebb lesz. Kisebb hangokat hallottam majd el némultak.

Nem tudom mennyi idő telhetett el de telefonom csörgésére keltem. A hang hangossága miatt fejem rögtön meg fájdult. Ahogy végig gondoltam helyzetemet a földön feküdtem fejem valami magasabbon hevert ami viszonylag kényelmesnek bizonyult ahhoz képest, hogy a földön fekszek. Az a bizonyos dolog el kezdett mozgolódni alattam de próbált nem fel kelteni ez nem valami volt hanem valaki.
Telefonom hangja hirtelen némult el, valaki vagy ki nyomta vagy fel vette.
-Helló- szólt bele rekedt hangon Shinso mire eddigi nyugodtságom teljesen megszűnt
-Shinso vagyok- mondta ismét rekedt hangon
-Ő a másik szobában alszik, nem tudom, hogy került ide a telefonja. Bakugonál aludtunk tegnap, elég hosszúra sikerült- hazudott mire ismét nyugodtabb lettem de így se igazán volt valami jó a helyzet
-Rendben, viszhall- mondta majd egy kiss hang jelezte, hogy ki nyomta a telefont.
Telefont el helyezte mellettem majd egy ideig nem mozdult.

Kezét kicsivel később hajamban éreztem meg. Éreztem, ahogy fejem vörössé változik de most nem tudott érdekelni saját reakcióm. Kezét ki vette hajamból majd oldalra fordult fejem kezdte piszkálni. Ujjait végig húzta arccsontomon majd szemem alatti részt kezdte el simogatni. Kisebb mosoly jelent meg arcomon mire azonnal el is kapta kezét. Kezemmel övé után kutattam majd mikor nem találtam ki nyitottam egyik szemem és ez által elém tárult vörös arca. Egy büszke mosolyt villantottam magamon majd kezét meg fogva tereltem vissza hajamba és bár bátortalanul újra be vezette tincseim közé
-Jó reggelt-mogyogtam viszonylag rekedt hangomon mire éreztem, hogy egy kicsit meg áll majd újra lassan kezdi mozgatni ujjait hajamban.
-Neked is- mondta halkan
-Mióta vagy fent? - kérdezte miközben bátortalanul vezette át ujjait arcomra
-A telefon csörgésére keltem-mondtam majd ki nyitottam szemem és az övéibe vezettem azt
-Anyukád hívott, gondolta, hogy le ittad magad és aggódott- mondta kisebb mosollyal arcán
-Értem - mondtam majd nehezen fel ültem helyemről ezzel meg szakítva azt az igen kellemes érzést amit az érintése okozott.

Szét néztem kiss törzs helyünkön és csak mi ketten voltunk az igen csak kellemes helyen.
-Többiek? - kérdeztem zavartan
-Már olyan négy óra körül le léptek azt mondták keltsünk fel de Mina és én nem akartunk- húzta egy száját - Aztán kizárásos alapon én kaptam meg a felügyeleti jogot nem mintha zavarna.
-Ahan, igazán fel is ébreszthettetek volna most miattam itt kellett aludnod- mondtam a földet nézegetve mintha bármennyire is érdekes lenne a természet által létrehozott fű vagy maga a föld
-Nem zavart - rántott vállat és ő maga is fel kelt.
Minden szó nélkül indultunk haza én próbáltam nem elő hozni a tegnapról meg maradt eseményeket ő pedig nem is tudom min járt az esze csak nem beszélt.
Az emlékek így is meg támadtak és akaratom ellenére jutottam el újra a fejemben a tegnap azon pontjához amikor a legközelebb voltam hozzá. Tekintete akkor és ott úgy égette aurámat, hogy tudtam ő is akarja ez egyértelmű volt. Most miért nem tehetjük meg?
Miért kell csak véletlennek lennie? Miért nem tervezhetem meg magam? Miért kell Mina segítsége, hogy meg történjen?
Egyébként fejem elég erősen próbált rá venni, hogy ma ne legyen jó napom. Hátam pedig a földön alvás miatt nagyon is fájt de próbáltam egyikkel se foglalkozni.

Néha-néha rá néztem a mellettem sétáló fiúra aki folyamatosan ujjait piszkálta és gondolataiba meredve nem vette észre, hogy nézem.
-Denki-szólalt meg ezzel meg törve a csendet de még mindig nem akart felém nézni
-Igen? - kérdeztem őt nézve
-Az a lány - gondolkodott el- Ibara ő..., tetszik neked?
-Nem, ez előtt alig párszor szóltunk egymáshoz meglepett, hogy meg keresett de nem tetszik- mondtam majd el néztem róla és a járdát kezdtem el nézegetni.
-Értem- mondta határozottan
-Miért kérdezed? - fordultam felé
-Csak úgy - mondta semleges hangon.

Mikor kapunk elé értünk egy köszönés után ő azonnal tovább is sétált. Egy ideig néztem utána majd én is be vettem az irányt otthonom ajtaján.
______________________________________
05.06.