𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

4. Rész 😒😮

Karba tett kezekkel, unott pofával állok a márkás autó előtt s főnökömet várom, ki igencsak lassú tempóban kulloghat mögöttem, ugyanis már legalább két perce állok itt.

Frusztráltan csettintek nyelvemmel, majd meg fordulok s neki dőlök a jármű oldalának, hogy lássam történik-e valami egyáltalán. Ebben a pillanatban látom meg Mr. Kim-et ki jönni az épületből s gyors léptekkel közelít felém. Minél közelebb ért hozzám, annál jobban lasított tempóján, majd körübellül két méterrel előttem teljesen meg ált s ami ez után jött arra nem szamítottam.

A fejem tetejétől egészen a cipőm orráig végig nézett rajtam. Erre a tettére kérdőn húztam fel egyik szemöldököm, ő pedig szembeimbe nézett, majd miután élesen be szívta a levegőt, hangosan eresztette ki ajkai közül s mint aki teljesen meg nyugodott, le eresztette vállait és egy halvány mosollyal arcán újra el indult felém.

El löktem magam a kocsitól, ő pedig mint egy illedelmes férfi, ki nyitotta nekem az anyós ülés felöli oldal ajtaját.

-Mi vagyok én, lány?-nézek rá kérdőn, ő pedig lemondóan sóhajt s egy szó nélkül át sétál a másik oldalra.

Miután el indította a járgányt, ki hajtottunk a parkolóházból s fel gurult az igen forgalmas útra. Mivel a belvárosban van a cég, egyáltalán nem meglepő, hogy ilyen sokan még úton vannak, vagy a munkába, vagy épp haza az éjszakai műszakból.

Az eső szerencsére már el ált, sőt még a nap is ki sütött, ezért elmerengve nézelődöm ki az ablakon. Szeretnék minél előbb haza érni és venni egy jó forró zuhanyt, s talán még sétálni is el megyek, ahogy Lea is tanácsolta.

Már vagy negyed órája megyünk, és egyikünk sem szólalt meg ez alatt az idő alatt, ami egyrészt jó, mert nincs kedvem vele beszélgetni, másrészt viszont kissé kínos is.

Még pár perc és haza érek, ezt már ki bírom így. De várjunk csak, honnan tudja hova kell vinni? Még sosem vitt haza, és miután el indultunk, nem diktáltam be a címem.

-Honnan tudja hol lakom?-kérdezek rá végül, meg törve a nagyon régóta be ált csendet, de túl kíváncsi természetű vagyok, ezért muszály ezt tudnom.

-Miért ne tudnám?-mosolyodik el halványan, de nem néz rám, továbbra is az utat kémleli.
-Tudod, attól még, hogy nem volt szükséged fuvarra ez alatt a három év alatt, attól még tudom a címed.-továbbra is mosolyog maga elé, viszont egy pillanat alatt válik ijedt tekintetűvé és kezd el magyarászkodni.
-Mármint, ne értsd félre, sok alkalmazottam címét tudom, van akinek a telefonszáma fejből is megy, vagy példáúl a szüleid nevét is tudom, de azt is csak azért mert te vagy a jobb kezem.. vagy nem is, bocsánat..-rázza meg enyhén fejét én pedig össze zavarodottan nézek rá-.. nem szereted azt a szót. Szóval te vagy a főszerkesztő és mivel benned bízom a legjobban néhány dologról meg kellet bizonyosodnom, de nem kutattam utánad!

-Oké, értem, elég lesz.-állítom le a hatalmas hadarásában. Már szinte alig bírtam követni és a fejem is el kezdett zsongani.
-Meg elégedtem volna annyival, hogy meg jegyezte a címem mióta itt dolgozom.-vetem oda neki komor hanglejtéssel s közben meg is pillantom a lakásom.

Az autó le lassít s már pattanék is ki a járműből, de ekkor Taehyung vissza ránt az ülésre. Nagy szemekkel nézek rá, de bár ne tettem volna. Mérgesnek tűnik.

-Tudod, ahhoz képest, hogy eddig "minden parancsomat teljesítetted egy csettintésre"-mutat idézőjelet ujjaival miközben ideges hangon ejti ki a szavaka- eléggé ki nyílt a szád. Meg bántottalak vagy sem, mérges vagy vagy sem, még mindig a főnököd vagyok. Tudod ebben az egy órában amik meg történtek közöttünk, minimum háromszor ki rúghattalak volna. Amiért kiabáltál, le léptél a munkából és ilyen lenézően beszélsz velem. Meg értelek és igazad is van, ezt nem így kellett volna közölnöm, de kétségbe voltam esve és azt hittem, hogy ha határozott leszek akkor bele mész, de teljesen váratlanul ért amit kaptam. Nagyon nem erre számítottam, úgyhogy teljesen meg leptél, azért se mentem egyből utánad, és át is kellet gondolnom a dolgokat, viszont még mindi úgy gondolom, hogy csak rád számíthatok ebben.

Hát ezt nem hiszem el. Még mindig bábnak akar használni. De végülis van benn igazság, kicsit túl messzire mentem a duzzogással, be vallom.

-Tudom, hogy nem akarod, és tudom, hogy mérges vagy még, de meg se engedted, hogy el magyarázzam miről van szó, el mondtad a véleményed és ott hagytál. Én..lehet, hogy ilyennek látsz, meg még sokan de...ez nem..ÉN NEM ILYEN VAGYOK!- kiabál frusztráltan s kezeit rá csapja a kormányra. Idegesen fújja ki a levegőt én pedig sokkosan nézek rá.

Ilyennek viszont soha nem láttam még. Be kell, hogy valjam, a seggfej Taehyungnál van rosszab, mégpedig a mérges Taehyung.

Nem szólok egy szót sem, meg várom míg le nyugszik, hisz én se szeretem ilyenkor ha hozzám szólnak. Óvatosan el helyezkedem az ülésben és a szélvédőn nézelődöm. Be vallom, kicsit félek. Csoda, hogy nem kiabált velem akkor mikor olyan bunkó voltam vele a parkolóban. Sőt, az igazat meg vallva, akkor még nyugodtabbnak is tünt ehhez képest.

-Kérlek, engedd meg, hogy mindent el magyarázzak holnap. Reggel el jövök érted, meg csörgetlek ha itt vagyok és az irodában meg beszéljük. Ha utánna se változik meg a döntésed akkor el fogadom és meg oldom máshogy .-néz rám reményteli szemekkel, immár sokkal lágyabb hangon, amitől egyből meg nyugszom.

Miért is?

-Rendben.-bólintok végül határozottan ő pedig hatalmas mosollyal néz rám. Wow. Még sosem láttam így mosolyogni.

Miután el köszöntünk egymástól, még gyorsan el mondtam neki, mire legyen itt reggel, aztán be ballagtam a lakásomba, hogy tényleg vegyek végre egy forró zuhanyt. Nagyon le fáradtam, pedig még csak délelött tíz óra lesz. Miután meg mosakodtam, le sétáltam a közeli parkba és az autós eseményen kezdtem agyalni.

Végülis, azt mondta, hogyha utána sem akarom, akkor békén hagy, szóval ennyit meg érdemel a viselkedésem után. Szégyellem is magam, elvégre én sem vagyok ilyen általában, és ha jobban bele gondolok, ennyire ki akadnom sem szabadott volna, nem is értem mit képzeltem.

De vajon mit értett az alatt, hogy ő nem ilyen? Kétlem, hogy egy mézes-mázos ember lenne a munkán kívül. Persze nem olyan idős, hogy egy zsémbes apónak képzeljem el, hisz csak pár év korkülömbség van közöttünk, de akkor sem tudom el képzelni, hogy annak az ellentétje legyen mint amilyennek mind látjuk a cégnél.

Kíváncsi leszek mi lesz még ebből.