𝚆𝚘𝚛𝚔 𝚕𝚘𝚟𝚎 - /𝚃𝚊𝚎𝚔𝚘𝚘𝚔/

10. Rész 👁👄👁

Bevallom, rettentően izgulok. Valóigaz, nem kell túl spiláznom a helyzetet, de mégis csak úgy leszek be mutatva a főnököm szüleinek mint a párja, és nem úgy mint egy haver.

A kezeim izzadnak, lábaimmal dobolok az idegességtől s számait is harapdálni kezdem, hogy minél inkább le tudjam vezetni ezt a hatalmas idegességet. Ha csak pár órát töltenénk itt, három nap helyett, fele annyira izgulék.

-Hé, Kook. Nyugi, nem lesz semmi baj. A szüleim nagyon aranyosak.-teszi ismét lábamra a kezét, ezzel próbálva nyugtatni, ami valjuk be, most nem igazán akar összejönni.

-Könnyű ezt mondani, nem is értem te hogy tudsz szemrebbenés nélkül és ilyen lazán bele hazudni a családod szemébe.-suttogom neki komoran, ügyelve arra, hogy Namjoon meg ne hallja.

-Méghogy hazudok.-dünnyögi, miközben az ablak felé fordul s a tájat kezdi páztázni.

Értetlen tekintettel nézek rá s már szám is nyitnám, hogy rá kérdezzek, mégis mi ez ha nem hazugság, de ebben a pillanatbal lassított le az autó s miután teljesen meg ált, Taehyung ki pattant mellőlem.

Hírtelen el is felejtettem, mit is akartam kérdezni, ugyanis újra urrá lett rajtam a paranoia. Vettem egy mély levegőt, majd én is ki száltam az autóból.

Amíg Namjoon és Taehyung ki pakoltak a csomagtartóból addig én körbe néztem.

Olyan csodálatos ez a hely.

Ha balra nézek, a hatlamas tengerpart tárul elém, rengeteg napozóágy és napernyő társaságában. Biztos, hogy nyáron tele szokott lenni a strand. Jobbra pedig egy hatalmas villa köszön le rám. Kapu nincs, teljesen nyitott a terület a háztól egészen a partig, ahonnan egy macskaköves járda vezet le a fűből végül a homokra. A pázsit gyönyörű, biztos, hogy heti rendszerességgel van gondozva. Egyedül a bejárat előtt látok betont, de ha ez még nem lenne elég, egy kisebb szökőkút is virít a terasz előtt mutatóba.

Már innen is tökéletesen látom, hogy egy irtó gazdag család házába készülök be lépni.
A gyomrom hírtelen rándul görcsbe, valószínűleg a stressz miatt, és mert a szervezetem is tudja, hogy ez így egyáltalán nem lenne helyes.

De már nincs mit tenni, bele mentem, el repültem idáig. Taehyung is meg mondta, hogy nincs semmi erőltetve. Elég ha úgy viselkedem mint egy nagyon jó barát.

-Mehetünk?-néz rám az említett bíztató mosollyal, miközben kezét nyújtja felém.

Utoljára veszek egy mély levegőt, amit aztán hangosan fújok ki orromon keresztül s meg fogom Tae kezét, amit végül össze kulcsol enyémmel.

Nagy szemekkel nézek kezeinkre, majd amint realizálom miért is tette ezt, fel néztem rá és halványan mosolyogva bólintottam.

"Elég ha úgy viselkedem mint egy nagyon jó barát."

Egy kis plusszal...

A bejárati ajtó elött meg állunk s Tae is vesz egy nagy levegőt, majd végül be csönget.

Még hogy nem izgul mi?

Nem is kellet sokáig ácsorognunk, az ajtó ki nyílt s egy középkorú, ugyanakkor elég fiatalosnak kinéző, mosolygos hölgy nézett ránk.
Az anyja.

-Kincsem.-ugrott Taehyung nyakába a nő s jól meg szorongatta a magasabbikat.

-Szia anya, én is örülök, hogy látlak.-neveti el magát a másik, miközben le hajolt, hogy anyukája kényelmesen tudja ölelgetni.

Hát igen, elég alacsony egy nő hozzá képest. Talán két fejjel lehet magasabb Tae.

-Jaj drága kisfiam, nagyon vártunk titeket.-engedi el a nő izgatottan s közben arcára simít, majd felém fordul.
-Jesszus.-kapja szája elé kezeit s nagy szemekkel néz rám, én pedig ijedten nézek vissza rá, majd Taehyungra, aki viszont idegesen rágcsálva a száját, anyját szugerálja.
-Te tényleg nagyon helyes férfi vagy. Te jóég.  Valóban nem túlzott a fiam, mikor azt mondta, hogy egy angyal kinézetű párja van.-vigyorog rám s kezei közé fogja arcom, hogy jobban meg tudjon nézni magának, amit én csendben, sokkosan tűrök, majd egy hírtelen mozdulattal ránt magához egy ölelésre.