Stop for a second (Marvel f.f) BEFEJEZETT

7. fejezet

A karján viszont így is jól látható vágások mélyültek. Anadil is a saját kezeire nézett és tudta, hogy miatta sebesült meg a férfi. Ezek szerint a kapocs még mindig élt közöttük.

A lány kitűrte szeméből a csatakos alvadtvértől összecsomósodott haját.

-Pietro... Mi folyik itt, hol van Magneto? – tisztán emlékezett a fejében lezajló furcsa álomra és az ott hozott következtetésre.

-Az apám nincs itt. Csak pár napra mentem vissza hozzá. Már nem jelent ránk veszélyt – hangja felismerhetetlen és karcos volt.

- Ezt, hogy érted?

-Azt mondta, veszélyes hatalmad van, és nem akarja, hogy bármi köze legyen hozzád. Miattad engem se akart a közelében, nem tudott bízni bennem – vont vállat hanyagul és mégelőrébb lépett a fényben.

Állkapcsa a fehér sugarakban még erősebbnek tűnt, mintha egész arca ezüst esőben fürdött volna.

- Haza jöhettél volna. Ott hagytad Wandát, egyedül! – a férfi jelenléte olyan fájó és szomorú volt szemének, hogy inkább elfordított a fejét.

- Wanda velem van. Most is – suttogta Pietro és szemében már tisztán kivehető volt az ismeretlen téboly.

Az én vérem miatt van. Miattam – emlékeztette magát a lány és lesütötte a szemét.

-Wanda a toronyban van – felelt dühösen, de még mindig nem nézett rá.

-Nem. Wanda hetek óta velem van – szépen ívelt ajkait lusta mosolyra húzta a férfi.

Anadil érezte a lüktető fájdalmat, ami bokájából egész testére kiterjedt. Teljesen átfagyott, beleremegett a fájdalomba és reszketve nézett a férfira.

Már felsem fogta mit mondott.

-Tessék? – lehelete fehér ködként maradt a levegőben.

- Te nem a húgommal beszéltél. Nem volt gyanús semmi? Az üres torony? – győzelemben csillogó szemek.

-Hol van Wanda? Ha bántottad... - a lány hangja hiába volt éles, egész teste gyenge volt, fogai szinte összekoccantak a hidegtől.

Pietro megmosolyogta a buta feltételezést és békésen nézett le a lányra. Közelebb hajolt és a hajzuhatagába suttogta.

-Gyere, állj fel a koporsódból. Derítsd ki hol van. Hová rejtettem

Anadil hátán végig futott a hideg és újra érezte az adrenalint.

Szüksége van Wandára. Most. Csak vele tudja az igazi Pietrot visszahozni.

-Állj fel! – kiáltott rá a férfi, mire rémülten összerezzent. Kíntól kábultan nézett körbe, borzasztó düh árasztotta el és hatalmas lendülettel próbált felállni. Egyik lábával kilépett, de a bokája nem tudta megtartani súlyát, és hatalmasat reccsent a csont majd koporsóstól borult a márványra. Egyenesen Pietro lábai elé.

A lány fújtatva nyögött fel, és szinte sírva kapott a lábához. Ha egyáltalán létezhetett ilyen, de sokkal jobban fájt neki. Hátára fordulva szenvedte ki magát koporsóból és jó messze rúgta. Felülve látta, hogy a testrésze szinte már felismerhetetlen állapotban volt kicsavarodva.

Pietro nyugodtan nézte végig fájdalmas zuhanását az emelvényről és csak ciccegve guggolt mellé.

-Ez nem sikerült túl mesésen – alkarját lazán térdére támasztotta.

-Hol van Wanda, és kivel beszéltem a toronyban? Ki volt az, aki a temetőbe küldött?  – kiáltott rá idegesen Anadil. Pietro szempillája se rebbent.