Stop for a second (Marvel f.f) BEFEJEZETT

19. fejezet

A hatalmas esőtárolókba minden percben szigorúan három csepp eső hullott az ereszről, tompa hangot hagyva maguk után a kiürült mólón.

Anadil a peremen sétált, szó szerint az életével játszva.

A móló kinyúló pereme alatt sötét mélység ásított. Viszont, ha az ember kicsit is jobban szemügyre vette a szakadékot halvány fényt vélt felfedezni az alján.

Anadil érezte azt a megmagyarázhatatlan statikus töltést végig száguldani az ereiben és innen tudta, hogy mér közel jár. Lenézett a mélybe, remegő ajkakkal nyelte le a könnyeit. Tudta, hogy ott van lent. Már csak az a pár méter...

Mindenre emlékezett és szentül hitt benne, hogy a férfi valahol lent van a föld alatti épületekben, biztos elrabolták, biztos a Hydra volt -hajtogatta magában egyre csak egyre.

Miután Pietro felajánlotta neki, hogy költözzenek össze, egyszerűen eltűnt a sötétségben. Anadil csak egy pillanatra elgondolkozott és mintha szem elől tévesztette volna, pedig csak ketten voltak.

A sötétségbe veszett, ő pedig követte azt a megmagyarázhatatlan energiát, ami vonzotta hozzá. Az ereje felé.

Az ég sötét volt, a móló beleveszett a ködbe, alatta tenger helyett mélység tátongott.

Anadil füle zúgott a széltől, és a gondolatai olyan hangosak voltak, hogy fájt tőle a feje. Szédült, és úgy érezte, mintha egy mondat ott motoszkálna a fejében, de nem engedné felszínre törni.

Vagy csak az igazság, amit nem akar figyelembe venni?

2 órával ezelőtt.

Anadil sötét utcákon bolyongott. Nem tudta, hogy került ide. Pietro hozta erre? Vagy magától jött?

Nem.

Biztos volt benne, hogy a férfi hozta, hogy házat nézzenek nem?

Nélküle olyan elveszettnek érezte magát.

-Pietro? – ordított bele az éjszakába. A ruhája még mindig vizes volt.

Még benne volt a mondat a fejében „Költözzünk össze"

Arra is emlékezett, hogy felajánlás után csak egy pillanatra a messzibe bámulva saját gondolataiba süppedt. Fejében abban a pillanatban vészcsengő kondult, de nem értette miért. Mi lehet a baj, ami ezt a tökéletes pillanatot megzavarja? És amíg ő kutatta saját agyát, hirtelen hűvös lett.

És amikor feleszmélt a gondolataiból Pietro eltűnt, és minden szürkébbé vált. De ez valószínűleg csak a hirtelen lement nap miatt lehetett– hajtogatta magának.

Szüntelenül sétált, csak sétált bele az éjbe. Hova tűnhetett a férfi? Minden olyan más volt nélküle, tanácstalanná vált és az a motoszkáló szurkáló érzés még mindig nem tompult elméje eldugott bugyraiban. Valami, ami előkívánt törni. Mi változott?

Ágak roppanását és halk lépteket hallott maga mögül, de nem volt energiája hátra nézni, hogy követik-e. Abban a pillanatban az sem érdekelte.

Letért a főútról és egy erdőbe rohant. Amint a barna sárba lépett hirtelen megérezte azt, amit már olyan régóta keresett. Pietro erejét.

Régen átoknak fogták fel, hogy képességük miatt a másik összes mozzanatával tisztában vannak, de most hasznosnak bizonyult.

Anadil szeme felcsillant. Valahol a föld alatt kell lennie, biztos egy titkos bázison a város alatt. A Hydra mindenhol ott van.

Zihálva toporgott az erdőben és maga körül csak feketeséget látott és a bokrokat faágak árnyait.