*Hasi szemszöge*
Nem vagyok nagyon oda az ilyen átvett 'ünnepekért', de láttam rajt, hogy lelkes így nem akartam elvenni tőle a kedvét, de el kellett mennem pár ügyet elintézni és Atival is találkoztam. Aztán elmentem egy gondolkozó sétára, hogy átgondoljam a dolgainkat, mert még mindig nem volt meg az esküvő időpontja bár ezt kettőnknek kellene eldönteni.
Sokan Valentin napon kérik meg a párjukat, de mi ezen már túl vagyunk bár a kapcsolatunk elég hullámvölgyes . Talán most már fellélegezhetünk és boldogok lehetünk anélkül, hogy valaki is közénk állna.
Lassan sétáltam hazafelé, mert ma úgy döntöttem odafelé, hogy tömegközlekedést választom viszont visszafelé nem volt hozzá kedvem így gyalog mentem. Annyira nem siettem, mert gondoltam még nincs kész a vacsora és most lehet jobb ha kicsit megváratom.
Nem volt túl jó idő és még a szél is fújt, én pedig nem öltöztem fel rendesen így kicsit fáztam is, de gondoltam nem baj majd jobban fog ízleni a meleg étel.
Már csak pár lépés volt hazáig, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom. Hirtelen úgy megijedtem pedig tiszta a lelkiismeretem, gyorsan megnéztem ki az, de nem vettem fel, mert ismeretlen számról hívtak, ismeretlenekkel meg nem ismerkedünk.
Óvatosan nyitottam volna az ajtót, de hirtelen egy kéz került a vállamra, szépen lassan megfordultam és barna hajú nő állt az ajtóban egy kisgyerekkel a kezében.
- Hasi? - szólított meg végül mire odafordultam.
- Igen, ismerjük egymást? - kérdeztem vissza meglepve.
- Dóra vagyok, nem emlékszel? Majdnem három éve ott voltunk mindketten egy bulin.
- Nem nagyon rémlik. De mit keresel itt? - érdeklődtem, mert még mindig nem értettem.
- Elég sokat sikerült innunk és ő itt a kislányunk. - jelentette ki mosollyal az arcán.
Próbáltam visszaemlékezni, de én ilyenre nem emlékeztem, ezért kissé felemeltem a hangomat:
- Kislányunk? Én nem is voltam együtt veled! És amúgy is miért most jössz ide ezzel? Millió meg egy alkalmad lett volna rá és pont most jössz ide amikor végre boldog vagyok valakivel. - dühöngtem.
Valószínű, hogy elég hangos voltam, mert lassan megjelent közöttünk Nóri kissé kómás fejjel és zavartan.
- Mi folyik itt? Kicsoda maga? - vetette oda neki a kérdést miközben oda sétált mellém.
Megfogtam a kezét, de nem jött a szó a számra mire válaszolt a lány.
- Dóra vagyok és ő itt a lányunk. - emelte meg kissé a kislányt.
Éreztem, hogy falfehér vagyok és kissé émelyegni kezdtem és még mindig nem bírtam meg .
- Ez valami vicc, ugye? - kérdezett vissza.
- Nem viccelek.
Nóri elrántotta a kezét és elindult a fogas felé és hirtelenjében megindultak a szavak:
- Hova mész? - kérdeztem idegesen és feléje lépkedtem.
- Ez nekem most túl sok, ki kell mennem levegőzni. - felelte és amilyen gyorsan csak tudta felkapta a kabátját.
Halkabban kezdtem el hozzá beszélni, hogy a másik lány ne is hallja:
- Hinned kell nekem! Nem volt közöttünk semmi, nem lehet az én lányom.
- Tudom és hiszek neked, de levegőre van szükségem és egy kis egyedüllétre... Szóval engedelmeddel kimennék egyet sétálni. - és azzal ki is ment.
Nem tudtam másra gondolni csak arra, hogy beszélnem kell vele még akkor is ha az előbb azt mondta egyedül akar lenni egy kicsit, mert én meg beszélni akarok vele.
Ezért fogtam magamat és utána lódultam ami nem tetszett a Dóra nevű hölgynek:
- Most te hova mész?
- Már ne is haragudj, de nem érek rá veled foglalkozni, mert előbb sétált ki a lakásból az az ember akit a legjobban szeretek. - feleltem, majd úgy otthagytam mint annak a rendje.
Még annyit hallottam, hogy azt kiáltotta utánam, hogy ennek még lesznek következményei és lepereli rólam még a nadrágomat is.
* Nóri szemszöge*
Nem éreztem magamat túl jól , zúgott a fejem és miután megtudtam ki az a lány még rosszabbul éreztem magamat. Úgy éreztem, hogy ha most nem megyek ki akkor megfulladok és Isten se fog megmenteni. Ezért fogtam a kabátomat és kiviharoztam.
A közelben lévő padon foglaltam helyet és az eget bámultam, annyira még nem járt későre még csak szürkült az ég. Azon gondolkodtam, hogy de jó lenne most elmenekülni és addig vissza sem jönni még már nem lenne senki aki tönkre akarná tenni az életünket.
Az elmélkedésemet Hasi zavarta meg pedig direkt mondtam neki, hogy egyedül szeretnék lenni, de végül is örültem neki, hogy kijött és otthagyta azt a lányt.
- Beszélni szeretnék veled. - jelentette ki és lassan leült mellém és átkarolt.
- Mondtam, hogy egyedüllétre van szükségem.
- Tudom és sajnálom, de én nem akarlak elveszíteni és szeretném veled megbeszélni a dolgot. - erősködött.
- Mit akarsz megbeszélni? - kérdeztem kissé ridegen.
- Az a lány nem jelent semmit.. én lassan három éve lesz, hogy utoljára láttam egy laza buliba és most azzal jött, hogy a kezében az az én lányom, de ez lehetetlen, mert nem történt semmi közöttünk. - magyarázta és a földre szegezte a tekintetét.
- Már mondtam, hogy hiszek neked. Csak nem érzem túl jól magam. - feleltem kicsit dühösen és felálltam a padról.
- Rendben, de most hova készülsz? - kérdezősködött tovább.
- Sétáljunk egyet és ne tegyél fel ennyi kérdést, mert szétmegy más a fejem. - javasoltam.
- Oké, ne haragudj, ostoba voltam. - azzal ő is felállt és kézen fogva elindultunk.
Céltalanul sétáltunk az utcán annyira még nem volt késő, mert még világos volt. A körülöttünk lévő táj szép volt, nem volt hó és nem volt annyira rossz idő sem, tökéletes sétáló idő volt magyarán.
Egy ideig csak szótlanul lépkedtünk egymás mellett és gondolkodtam, valószínűleg ő is így tett. Nem tudom mire gondolt, de az én fejem mindennel teli volt és szinte már majdnem szétrobbant az elmúlt hónapok eseményeitől.
Lassan sétáltunk, majd én még lassabbra vettem olyannyira, hogy szinte megálltam és bámulni kezdtem őt. Soha nem mértem meg, de vagy húsz centivel volt magasabb nálam, a mosolya elragadó volt bár nem akkor nem mosolygott, ezért úgy döntöttem mosolyt csalok rá és rám is rám fért egy kis mosoly.
Hirtelen megálltam és magam elé perdítettem, majd kissé lábujjhegyen állva a nyakába karolva megcsókoltam és hirtelen vissza álltam talpra. Végre előjött az a mosoly amit én annyira szeretek, de hirtelen egy kedves aranyos alak zavart meg minket.
- Sziasztok! - köszönt oda egy barna hajú lány akiről később kiderült, hogy Hasi rajongója.
- Szia. -köszöntünk neki vissza együtt.
- Tamara vagyok és nagy rajongója vagyok Hasinak. - mondta boldogan,majd hozzátette.- Téged is kedvellek amúgy. - és rám mutatott.
- Aranyos vagy. - feleltem, mert nem tudtam mit kellene most mondanom.
- Megölelhetlek titeket? - kérdezte kicsit izgulva.
- Hát persze. -válaszoltuk szinte egyszerre és amint ezt kimondtuk már ott is termett és szorosan átölelt minket.
Amikor elengedett minket ismét megszólalt:
- Képet is csinálhatok veletek?
Mindketten bólintottunk, majd mikor végeztünk Hasi a zsebében kezdett kotorászni aztán mikor megtalálta amit keresett megszólalt:
- Á meg is van. Tessék! - majd átnyújtott neki kettő jegyet a következő Mondjad, Atikám! előadásra.
A lány könnyes szemekkel állt előttünk és alig tudott megszólalni a boldogságtól.
- Ezt el sem hiszem! Tényleg nagyon jó fejek vagytok! Köszönöm, ti vagytok a legjobbak! - lelkendezett.
Én meg csak mosolyogtam, mert én is pontosan ilyen vagyok, hogy mindennek tudok örülni. Gondolom nagyon sokat jelent neki, hogy a kedvence meglepte két jeggyel egy remek előadásra ahol a főszerepet játssza és emellett nem is rosszul.
Kis ideig még hálálkodott nekünk, majd mondta, hogy sietnie kell és hogy az előadáson 'találkozunk'.
Mi pedig tovább sétáltunk és kicsit ki is ment a fejemből a sok rossz dolog most, hogy történt valami jó, aranyos és kedves dolog.
- Te egy igazi hős vagy. - szólaltam meg végül.
- Nem vagyok én hős csak egy egyszerű ember. - felelte és mosolyra húzta a száját.
- De az vagy! Te nem láttad, hogy milyen boldog volt? Azt a boldogságot ami sugárzott róla nem lehet szavakkal leírni. Jobbá tetted a napját és velem is elfeledtetted a problémáinkat. - beszéltem büszkén a tetteiről.
- Problémáink? Az egyetlen problémám, hogy még nem ettem meg a finom vacsorát amit készítettél. Azt a lányt meg nem nevezném problémának, az lenne a probléma ha emiatt összevesznénk és lenne okuk a pletykalapoknak cikkezni rólunk, de én nem akarom megadni nekik ezt az örömöt! Jobb lesz ha haza megyünk és megnyugszunk, feleslegesen nem kell magunkat stresszelni. - foglalt álláspontot.
És elindultunk hazafelé, mert már én is meguntam a sétát és amúgy se így terveztük a napunkat.
* Hasi szemszöge*
Reggel amikor felébredtem akkor még nem gondoltam, hogy ez a nap ilyen kegyetlen lesz, de a vége elég jóra sikeredett. Kicsit megenyhült amikor találkoztunk a Tamara nevű lánnyal és én megajándékoztam kettő jeggyel. Boldog voltam, hogy másnak örömöt okoztam és annak is, hogy Nóri is értékelte bár nem azért tettem, hogy jó színben tűnjek fel, hanem mert úgy gondoltam ez egy kedves gesztus és jobb helyen van nála az a két jegy.
Aztán sikerült rávennem Nórit, hogy felejtsük el ami történt és térjünk haza. Vissza felére jobban siettünk mint oda, mert az idő is lehűlt.
Mire haza értünk már nem volt ott senki és csodálatos módon betörő sem látogatott meg minket, mert ugye otthagytunk csapott-papot.
Azt akarta, hogy üljek le és majd ő kiszolgál engem, de nekem barátnőm van és nem rabszolgám így inkább segédkeztem újra melegíteni az ételt. Látszólag örült neki bár tagadta, mert tényleg azt szerette volna ha ülök a hátsómon és várom míg ő teszi a dolgát.
A vacsora istenire sikeredett, de tényleg. Ma segítőkész kedvemben voltam és a mosogatásban is kivettem a részem, majd elmentünk megfürödni ... Igen megfürödni többesszámban, mert aznap közösen tettük meg ezt. Erre szokta azt mondani, hogy tiszta After, de mi nem vagyunk olyan toxikusak mint Hardin és Tessa, legalábbis én így gondolom.
Ezután gyorsan pizsamát öltöttünk és hamar le is dőltünk pihenni mert holnap nekem munka lesz és ő is beszeretne jönni elintéztetni a táppénzt.
A szokásos mackós pózt vettük fel és hamar elaludtunk, mert hosszú és fárasztó volt ez a nap. Egy ideig jól aludhattam,de aztán rémálmom lehetett, mert mikor felébredtem a földön voltam és Nóri ijedten csókokkal próbált ébresztgetni.
- Jól vagy? Halálra aggódtam magam! - kérdezte feszülten.
- Mi történt? - kérdeztem vissza zavartan.
- Leestél az ágyról és kiabálni kezdtél, hogy nem a tiéd, én pedig megijedtem, hogy valami bajod esett. - felelte könnyes szemmel.
Gyorsan felültem és átöleltem, majd megszólaltam:
- Ne aggódj én jól vagyok csak rosszat álmodtam és annyira mocorogtam, hogy leestem mellőled. Menjünk vissza aludni, mert hamar reggel lesz. - javasoltam és így is tettünk.
Hamar reggel lett és egy gyors reggeli után útnak is indultunk a színházba, amikor összefutottunk Medveczky Balázs barátommal és egy új lánnyal aki most szerződött ide és Balázs jelenlegi barátnője is egyben.
- Helló! - köszöntünk oda egyszerre Nórival.
- Sziasztok! - köszöntek vissza.
- Gondolom Nórit nem kell neked bemutatnom, de ki ez a csodálatos lány melletted? - érdeklődtem.
- Ja igen, ő itt a barátnőm Rebeka és a mai naptól itt fog dolgozni. Ő meg én vesszük át a helyeteket egy időre a Rómeó és Júliában . Egyébként van még egy új lány kollégánk, akit Pankának hívnak ő gyakorlaton van itt. - mesélte mosollyal az arcán.
- Ez remek, örülök. - vágta rá Nóri.
- Ne keseredj el, átmenetileg vesszük át csak a szerepeket és a barátnőm remekül fog pótolni téged. - folytatta a barátnője dicsérgetését ami nem igazán tetszhetett neki, mert egy oldalba könyökléssel díjazta.
- Ne haragudjatok, néha túlzásba esik, de remélem tényleg jól fog sikerülni a darab. - szólalt meg végül a lány.
- Egész biztosan, remekül mutattok együtt. - mondta mosolyogva Nóri.
Aztán elbúcsúztunk egymástól és ment mindenki a dolgára, mi Nórival a lépcsőn tartottunk felfelé, amikor hirtelen szembe jött velünk az új lány és majdnem összeütköztek Nórival...
