Fehér Fény - Day könyve: fehérek

XIII. Vörös foszfor ösvény

Jelenlegi életkor: 6 év

Név: Zayna

Város: Pilion

Év: Neptunusz 6. w éve

A fekete hajú kislány keze remegve nyúlt a barátságtalan színezetű ruháért, amit egy idősebb, ősz hajú nő nyújtott felé. Szürke szeme piros volt, és kicsit fel is dagadt, egyértelművé téve, hogy korábban sírt. Elkeseredve nézte az öltözetet, szürke volt, jelentéktelen szürke. Aprót szipogva fordult oldalra, a hosszú, hószínű márvány asztalon fekvő kék és fehér ruhák olyan szépnek tűntek. Különlegesnek. A színceremónia már órák óta véget ért, Zayna mégsem volt képes elhinni, ami ott történt. Irigykedve nézte vidám kortársait, ahogy magukhoz veszik a ruhadarabjaikat. Zayna úgy érezte nincs tovább számára, bele fog halni a csalódottságba. Mindent tudott a szürkékről, ahogy az összes többi csoportról. Tisztában volt vele, hogy mivel jár szürkének lenni. Mutató és középső ujját kulcscsontjára szorította, még sajgott a kis pillangó, de valahogy a tudat, hogy az is szürkéllett bőrén,még égetőbben mart pici szívébe.

- Zayan! tessék haladni, így csak feltartasz mindenkit - szólt rá egy oktató a távolból. Zayna éppen megfordult volna, mikor erős lökés érte hátulról, így megtántorodva előre esett.

- Mozgás, szürke! - köpte a szavakat egy fiatal, kamasznak tűnő lovag, majd el is viharzott mellette. A lány szótlanul vette magához a Terra főépületének talaján landolt ruháját. Segítségért kutatott maga körül, de senki sem figyelt rá. Mellkasához ölelte a szürke anyagot, és egy pillanatra összezárta pilláit, így próbálva visszafojtani ismét előtörni vágyó könnyeit.

- Segítek! - hallotta meg egy fiú hangját. Zayna először csak az egyik szemét nyitotta ki. Egy nála idősebb, szintén szürke fiú nyújtott felé segítő kezet. Szőke, rövidre vágott haja volt,és húzott, mosolygós szeme. Zayna nem emlékezett rá, hogy látta volna azelőtt.

- Zayna, igaz? - beszélt tovább barátságosan mosolyogva. A lány félénken bólintott. Kezét lassan a másik ujjai közé csúsztatta.

- Calmin vagyok - bólintott, és vállát átkarolva kezdte vezetni Zaynát a gyerekek lepte folyosón.

- A feketék néha elég kellemetlenek tudnak lenni, de tudod, sok szóbeszéd járja arról, hogy milyen kegyetlen kiképzést kapnak. Kiölik belőlük az érzelmeket - beszélt Calmin, közben végig előre figyelt, még Zayna érdeklődve vizslatta arcát.

- Tudod sokáig azt kívántam, bárcsak ne lennék szürke. Még azzal is boldogabb lettem volna, ha fekete pillangót kapok, de rá kellett jönnöm valamire... - Calmin itt megtorpant. A sűrű fokokból álló mészkőlépcső előtt lenézett Zaynára.

- Ha szürke vagy senkinek gondolnak, gyávának, nem hinnék, hogy szembe mersz szállni a rendszerrel. Ez a legnagyobb fegyvere a mi csoportunknak. Ugyan ki gyanakodna egy jelentéktelen szürkére?

Calmin óvatosan előhúzott az egyik zsebéből egy vékony, fekete nyakláncot, amin vérvörös kis kő függött ragyogva.

- Ez a medál rendkívül fontos a lovagoknak - vigyorodott el a fiú büszkén az ékszert lóbálva Zayna csillogó tekintete előtt. A lépcsőn végigfolyó fénytől szinte szikrákat szórt a gyönyörű kő a sápatag gyermeki arcra.

- Mégis ki gyanakodna egy szürke fiúra? - ismételte magát Calmin, erre már Zayna is elmosolyodott.

***

Jelenlegi életkor: 19 év

Város: ...; Haren