Fehér Fény - Day könyve: fehérek

I. Láz-vörös ünnepély

A Zerus rendszer adatai

A Pn 1. x Nap 1200-as polgár adatai:

Név: Dayrise 

Nem: nő

Bőrszín: fehér

Szemszín: zöld

Hajszín: világosbarna

Született: Pilion, Nap 1. x éve, 1. Hold, 8. napon (sárga napon)

Csoport: fehér

Család: anya: fekete, apa: kék. Nincs több információ...

A Tera rendszerből kiléphet: 16 évesen

Jelenlegi életkor: 8 év

*

Város: Pilion

Év: Nap 8. x éve 

A Tera rendszere a Zerus egyik alappillére, amelynek köszönhetően ez a világ még mindig képes rendezetten működni és értelmiségi, dolgos polgárokat kinevelni, akik hajlandóak Deltát és Zerot szolgálni, emellett betartani a szabályokat. A gyerekeket szüleik helyett a Zerus neveli. Már egészen a kezdetektől. Mikor is egy gyermek betölti a negyedik életévét, a Tera intézményeiben kerül elhelyezésre, ahonnan a teljesítményéhez, valamint magatartásához mérten szabadulat tizenöt és tizennyolc éves kora között. 

Day is ennek a rendszernek a része volt már három éves kora óta, amikor szülei elhunytak.

A hófehér épület patyolat falai és oszlopai néhol aranyozottan ragyogtak fel a rózsaablakokon betörő nyári fénynek köszönhetően. A hatalmas ünnepi épület a négy csoport jelképeit is magán hordozta néhány kék, szürke, fehér vagy épp fekete falfestmény képében. Kivétel nélkül pillangókat ábrázoltak. Néhol felsejlettek az ősökről is ábrázolások, a Delta és Zero hódítóiról, nagy fekete farkasokkal küzdöttek, de az ő alakjuk más volt. Mind vörös ruhát viseltek és nem hordoztak magukon jelet, ők nem tartoztak csoportokhoz. Egy egészen sötétzöld szempár, mint mindig, most is érdeklődve figyelte a figurákat a falon. Világosbarna, hullámos haja két fonatba kötve lógott sápadt bőre mellett, még apró fehér papír pillangók is voltak tűzdelve tincsei közé, ahogy a legtöbb fehér lánynak körülötte. Day szerette a színceremóniákat olyan békések és ünnepélyesek voltak, igaz ő már túl volt sajátján, de a többiekének is ugyanúgy örült. Ilyenkor majdhogynem az egész város összegyűlt a hatalmas, arénaszerű épületben, még a feketék is itt voltak, kiket nem lehetett mindig látni Pilion utcáin. Az összes csoport megjelent, várták új tagjaikat, mivel minden évben csak egyszer történt ilyen, a hatodik Holdban. Ünnepély volt ez Pilionnak. Minden hat éves hófehér ruhában üldögélt egy külön részen, onnan hívták őket a pódiumra, ahol az egész lovagság és pár fehér várt rájuk, még maga a kormányzó is. A fiatal Redson Coer kormányzó. Pilionnak talán még sosem volt ilyen ifjú vezetője. Redson mindössze huszonhét esztendős volt akkor, komoly, jó kiállású, elég magas, barna szakállas férfi. Azt beszélték, hogy sosem mosolygott életében, bár fekete létére nem is lett volna annyira meglepő ez a tény. Ahogy lépkedett, hosszú koromfekete szövetkabátja a földet súrolta, akár egy éjkirály palástja. Ezüst sétapálcája végét egy farkas díszítette, melynek szájából hatalmas fogak villogtak a népére. Oldalán pedig ott lógott a díszes foszforkard, mint minden lovagnak. Szürke szemeivel néha végignézett a tömegen, Dayt a hideg is kirázta, ahogy a vastag vöröses szemöldökök árnyéka alól kivillantak azok az érzéstelen íriszek. Rémisztő férfi volt azt nem lehet tagadni. Gyakran időzött el a fekete lovagnövendékeken, figyelte minden mozdulatukat. Az első sorban két unokaöccse is ott várakozott. Day kíváncsian nyújtózkodott, hogy láthassa a híres vörös hercegeket - ahogy a város hívta őket -. Azonban épp csak pár, veresen kunkorodó hajtincset látott ki a sötét ruhák közül. Az egyik fejen épphogy látni lehetett a vörös árnyalatát, míg a másik testvérnek szinte vérzőn vörös tincsei lángoltak a lovagok alkotta fekete massza közt. Day mindig is kíváncsi volt, milyen ha az embernek van egy ikertestvére. Nagyon furcsa? Vagy csak, amíg kicsi az ember addig keverik össze a testvérével? Tudta, hogy a vörös hercegek nem hasonlítanak teljesen, mert nem egypetéjűek, de akkor is érdekelte ez a dolog. Legalább eljátszhatott azzal a gondolattal, hogy milyen lenne, ha volna egy testvére, ilyenkor sem érezte magát annyira magányosnak. Hitt benne, hogy valahol létezik még ebben a világban valakije és nem csak a Tera szigorú nevelői maradtak neki, meg pár kedvesebb szürke gyerek.