𝙷𝚎𝚡 | 𝙷𝚊𝚛𝚛𝚢 𝙿𝚘𝚝𝚝𝚎𝚛 𝚏𝚊𝚗𝚏𝚒𝚌𝚝𝚒𝚘𝚗 |

2. Az első nap

Másnap Hex izgatottan kelt fel, ugyanis aznap volt az első tanítási nap. Persze ennek az oka nem volt más, mint az RBF, amit az idei tanév végén fognak letenni. Oké, nem a vizsgák miatt volt izgatott, mert ha őszinte akart lenni előre rettegett tőle, de ebben az évben sokkal több és komolyabb dolgokról fognak tanulni. Bár Pansy szerint ez még így is rosszul hangzik, de nem igazán érdekelte.

Szokás szerint a legjobb barátnőjével az oldalán lépett a klubhelyiségbe, ami Hex kedvenc helye volt az egész Roxfortban. Habár mindegyik háznak más és más felépítésű volt a klubhelyisége, mégis a Mardekárét érezte a leginkább magáénak, legalábbis hallás alapján. Amiben leginkább eltért a többitől, hogy a pincében volt, a Fekete-tó alatt és nem a kastély egyik tornyában. Egy hatalmas téglalap alakú helyiség volt ez, aminek az egyik fala teljesen üveg volt és azon keresztül a Fekete-tó élővilágát lehetett megfigyelni, ami egyébként eléggé változatos volt. Ha tiszta volt az idő, akkor pedig szinte besütött a nap. Pontosan emiatt nem voltak rendes ablakok, amik a fényt szolgáltatták volna, így több kandallót helyeztek el és rengeteg sötétzöld gyertyát, aminek egy része a levegőben lebegett. Szerencsére valami bűbájnak köszönhetően itt nem volt hideg és nyirkos a levegő, mint a pince többi részén. Természetesen a zöld, az ezüst és a fekete színek domináltak, ami tökéletesen illet általában a mardekárosokhoz. Sőt Hex számára ez nagyon is otthonos volt, mert a Grove kúriában is ezek a színek domináltak és a sötétzöld volt a kedvenc színe.

A kluhelyiségben ott várt rájuk Malfoy, Crak és Monstro, illetve Blaise. Nem meglepő módon egyedül Blaise volt remek hangulatban, aki valami furcsa oknál fogva imádott korán kelni, de közben mégis későn aludt el esténként. Hexnek ötlete sem volt, hogy erre egyáltalán hogyan képes a barátja. Vele ellentétben Crak és Monstro folyamatosan az evésről beszéltek egymás között és ilyenkor senki nem szólhatott hozzájuk. Viszont közülük egyértelműen Malfoy viselte a legrosszabbul a reggeleket és a szokásosabbnál is bunkóbb volt.
- Szép jó reggelt hölgyeim! – köszöntötte őket vigyorogva Blaise és megindultak a nagyterem felé.
- Jó reggelt – köszönt vissza Hex nagyokat pislogva, hogy kiűzze az álmosságot a szeméből. Ismét Voldemorttal álmodott és ilyenkor még fáradtabb volt, mint egyébként.
- Zambini, könyörgöm, áruld el a titkodot – ásított egy nagyot Pansy. – Hogy hogy nem vagy fáradt sosem?
- Ez egy családi titok, Parkinson, amit senkinek se adhatok ki – mondta teljes komolysággal a fekete srác, mire a lány megforgatta a szemét. – Bármennyire is szép az adott leányzó – tette hozzá és kacsintott egyet, mire Pansy halványan elmosolyodott. Hex pedig összeráncolta a szemöldökét. Blaise tényleg flörtölni próbál Pansyval és ő ezt hagyja is? Bár nem kéne meglepődnie, hiszen mindketten szeretnek flörtölni, de akaratlanul is eszébe jutott Daphne tegnap esti megjegyzése a két legjobb barátjáról. Mi van, ha igaza van? Gyorsan megrázta a fejét, hogy elhesegesse a gondolatot. Pansy neki mondaná el elsőnek, ha elkezdene érzéseket táplálni Blaise iránt, így nincs oka aggódnia ilyesmik miatt.

Pont akkor érkeztek a nagyterembe, amikor a baglyok a leveleket hozták, de Hex nem kapott semmit. Persze ez nem lepte meg, mert alig egy napja találkozott utoljára a családjával, így lényegében semmi érdemleges nem történhetett otthon. Helyet foglaltak a Mardekár asztalánál és szinte rögtön odament hozzájuk Piton, a házvezető tanáruk és ledobott hat pergamenlapot az asztalra, amin az órarendük volt. Hex felvette, hogy megnézze mik várnak rá, de azonnal felszaladt a szemöldöke. Rengeteg órájuk volt, több, mint eddig valaha.
- Látjátok ti ezt? – háborgott Blaise. – Ez... rengeteg!
- Csütörtökön három óránk lesz a griffendélesekkel, egymás után! – csattant fel Malfoy.
- Az semmi, kétszer is mágiatörténettel kezdünk – meredt a pergamenre Hex. Hiába volt jó tanuló a mágiatörténet sosem volt a kedvence. Többnyire végigaludta az órákat, majd délutánonként jegyzetelt a könyvükből. Vagy legalábbis próbálkozott.
- Remélem, minél hamarabb elkészülnek a Weasley ikrek azokkal a betegséget előidéző cuccokkal, mert ezt nem fogom kibírni – mondta Pasny, miközben reggelit szedett magának, ezért Hex is így tett. A kedvencét ette, ami kalács volt megvajazva rengeteg kék áfonyával.
- Honnan tudsz te ilyeneket? – kortyolt bele Blaise a teájába.
- Az nem a te dolgod – harapott bele a piritósába a fekete hajú lány. – Egyébként van valami ötletetek, hogy mihez kezdtek suli után?
- Passzolom egyelőre ezt a kérdést – dobott a szájába egy szem áfonyát Hex. – Még van időnk eldönteni, nem?
- Valami olyat akarok csinálni, ami nem dögunalmas minisztériumi munka – felelte Blaise.
- Majd apám eldönti – vonta meg a vállát Malfoy, mire Blaise összeráncolta a szemöldökét.
- Nehogy már az öreged döntse el, hogy mihez kezdesz a jövőddel – lökte oldalba a fekete srác szórakozottan, de Malfoy arca továbbra is rezzenéstelen maradt, ezért inkább Pansyra nézett. – Te mit fogsz csinálni szépség? – vigyorodott el, mire Hex pislogás nélkül meredt rá. Mikor maradt le ennyire?
- Először is ne hívj így, Zambini – mondta hidegen az említett, de a szája sarka megrándult. – Másodszor fogalmam sincs.