Harc a szerelemért (Befejezett)

Vihar felhők

Emese:

Nagyon vidáman keltem reggel. Mivel Ben még aludt, úgy döntöttem, készítek pár szendvicset, aztán lassan úgy is kelnek a fiúk is. A munka előrehaladtával egyre nehezebb őket felkelteni időben, különösen a hetek második felében. Arra jöttem rá, ha ágyba kapják a kávét, nagyobb eséllyel sikerül kiimádkozni őket az ágyból.

Hát, ha ezen múlik, akkor minden reggel ágyba kapják a kávét.

- Mit szeretnétek vacsorázni? - kérdeztem a fiúkat, miközben az applikáció segítségével pakoltam be a szükséges dolgokat a digitális kosaramba.

- Mindegy, csak valami finom bort is vegyél hozzá - válaszolta Martin.

- Rendben - bólintottam és kikerestem az alkoholokat, ahol behúztam pár üveggel a kosárba.

- Kell venni tusfürdőt és sampont is, mert nekem elfogyott - szólt közbe Ben, mire gyorsan azokat is megkerestem.

Végül sikerült megegyezni a heti menüben, amit gyorsan fel is írtam, nehogy elfelejtsem, végül leadtam a rendelést.

- Mikor hozzák ki? -kérdezte Ben, mikor kiszálltunk a kocsiból.

- Délután ötre kértem, addigra elvileg haza érünk - mondtam.

- És ha nem?

- Akkor leteszik az ajtó elé a dobozt, és kész.

- Ezért szokott ott lenni? - kérdezte Martin értetlenül.

- Igen - bólintottam. - Mivel a kapun csak kóddal lehet bemenni, nem félek, hogy bárki elvinné, simán ott maradhat.

- Nem tudtam elképzelni, hogy kerül oda minden héten az a rengeteg doboz. Azt hittem, ez előre le van fixálva - értetlenkedett tovább.

- Bevásárolok online, kifizetem kártyával, és a futárnak megmondom a kapukódot. Leteszi a küszöbre a cuccot, és bezárja a kaput maga után.

Miután a fiúk megértették a vásárlási szokásaimat, végül elmentek a sminkeshez és a ruhatárba.

Nekem csak délután volt jelentem, ezért úgy gondoltam, nézem egy darabig a forgatást, aztán elmegyek én is a sminkeshez. Valamiért nem akart összejönni az egyik jelent, ezért mikor már huszadszorra kellett újra venni, inkább sétálni mentem.

A "játszóterünk,, hatalmas volt, így nem unatkoztam. Annyira belemerültem abba, hogy lehetőleg ne tévedjek el, és lehetőleg közben pontosan mondjam vissza a szövegemet, hogy mire észbe kaptam, már indulnom is kellett a sminkeshez. Gondoltam a ruhatár felé menet kicsit gyorsabb lesz. Épp kiléptem a hatalmas raktárból, mikor beszélgetés foszlány ütötte meg a fülem. Nem akartam hallgatózni, de mikor meghallottam a nevem, ledermedtem.

- Ugyan már! - szólt erélyesebben az egyik. - Nézted már Amy-t?! Nincs rajta semmi. Nem is értem Ben mit eszik rajta.

- Kíváncsi lennék, hogy került be a  csapatba. Sophie szerint a meghallgatáson végig rendezte az egész csapatot - válaszolt egy másik hang.

- Hogy van Sophie? Mit szólt ehhez az egészhez?

- Eléggé megviselte, hogy Ben ilyen könnyen túllépett rajta, de erős nő, nem hagyja el magát.

- Arra gondoltam, elhívom valahova, hogy eltereljem a figyelmét erről az egészről.

- Ez egy jó ötlet. Menjünk el, tartsunk egy csajok napot.

- Rendben. Ebédszünetben fel is hívom. Amúgy, visszatérve erre a csajra -halkította le a hangját a lány. - Valószínűleg nem lehetett túl közkedvelt, élt a lehetőséggel, és mikor Ben maga alatt volt, mikor civakodtak Sophie-val, gondolta él a lehetőséggel, és ha mással nem, Bennel szerez magának egy kis hírnevet, hátha így több munkája lesz.

- Igazad lehet. Se tehetsége, se egyénisége és még csak nem is szép.

- Pontosan. Ben csak vigasztalódott vele. Reméljük hamarosan észhez tér.

- Igen. Szép pár voltak Sophie-val.

Teljesen ledermedtem. Komolyan ezt gondolják rólam itt? Miért baj, hogy mi boldogok vagyunk? Robotként mentem a sminkeshez, és utána is csak rutin szerűen csináltam a dolgom.

Mindenkinek feltűnt, hogy valami nincs rendben, ezért viszonylag hamar feladták, hogy ma értelmes munkát tudunk végezni.

- Minden rendben? - kérdezte Ben, mikor haza érve Martin elment lezuhanyozni, és mi kettesben maradtunk.

- Persze - válaszoltam. - Miért?

- Mert valami történt reggel.

- Mire gondolsz? - kérdeztem.

- Nem tudom. Ezért kérdezem.

- Nem igazán értelek.

- Reggel még jó kedved volt, de kb. a délelőtt óta nem engeded hogy átöleljelek, tartod velem a távolságot. Soroljam még?

- Nincs semmi, csak elfáradtam.

- Rendben - válaszolta.

Tudtam, hogy nem hisz nekem. Sajnos túlságosan jól ismer.

Vacsora csendben telt, után Martin és Ben bevállalta a mosogatást, én pedig elmentem lefeküdni. Tényleg elfáradtam, és legszívesebben aludtam volna egy hétig.

Lezuhanyoztam, besötétítettem és lefeküdtem. Nem tudtam aludni, mert egyfolytában a lányok hangját hallottam a fülemben. Csak azon tudtam kattogni, hogy vajon igazuk van? Ben tényleg csak vigasztalódik velem?