"- Ohó, támad Miss Mungo!
- Hagyod, hogy végigmondjam, Black, vagy felszúrlak a nyársamra - vágott vissza dühösen a boszorkány, mire Sirius ellopott egy pillecukrot nyársa végéről és gúnyosan vigyorogva a szájába tömte."
Davina Meadowes gyógyító a S...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ
Késő éjjel Davina fülét mosdóba menet ismét megütötte a Sirius szobája felől jövő tompa kiáltás. A boszorkány, miközben végigtopogott a folyosón, elgondolkozott azon, hogyha a férfi minden éjszakája így zajlik, hogyan tudja a mindennapjait túlélni. Az alváshiányról tudott egyet s mást a saját tapasztalataiból, de ha nem volt benne részük, az emberek könnyen bagatellizálták a problémát.
Határozottan nyomta le a kilincset és sétált oda a varázsló ágyához. A padló felől csörömpölés hallatszott, ahogy majdnem felbukott egy üres whiskys üvegben. Lába nyomában pormacskák szálltak. Az utcalámpák halványsárga fénye beszűrődött az ablaküvegen. A férfi úgy szorította takarója szélét, mintha ki akarna tépni belőle egy darabot, arca fájdalmas grimaszba fordult, lábai múmiaként betekeredtek a huzatba. Erősen megrázta a varázslót. Az összerezzent, majd mozdulatlanná vált, mint akit felpofoztak. Sirius zavartan nyitotta ki a szemét. Pislogva fókuszált rá a lányra az ablakon bederengő holdfényben. Sötét haja a homlokára tapadt. Mellkasa hullámzott, lélegzete érdesen susogott a csendben. Davina lassan megfordult, és elindult az ajtó felé, eszében tartva a férfi múltkori kérését.
- Meadowes...? - hallatszott a varázsló bizonytalan hangja. Hangszíne olyan volt, mintha egy hete náthával küszködne.
Davina megtorpant. A férfi bizonytalan kézzel próbálta leszedni magáról a paplant. A nő lassan visszasétált az ágy széléig és szótlanul segített a varázslónak kiszabadulni a köré tekeredett, átizzadt takaróból. A varázsló ujjatlan, sötét pizsama felsőjében lassan felült és kiszállt az ágyból. Belekapaszkodott az ágy egyik faragott oszlopába, ujjain halvány remegés futott át. Óvatos léptekkel, mezítláb indult el az ablakfülke felé. A fülke kopott, selyem párnázata halványzölden sejlett és porszemcsék szálltak le róla, ahogy leült rá. Maga köré csavarta a foltos takarót, és kezébe vette az alatta lapuló kis dobozt. Davina szótlanul indult volna el ismét, de Sirius megköszörülte a torkát.
- Várj... - Davina kíváncsian nézett vissza rá. - Itt tudnál maradni kicsit?... Kérlek.
A boszorkány megborzongott a hűvös parkettán, miközben mezítláb odasétált az ablakfülkéhez. Sirius a térdei köré fonta a karját és összehúzódott az ablak előtt. Davina is beült törökülésben a kopott párnázatra és nekidőlt a fülke szélének. Lába libabőrös lett rövid pizsamanadrágjában. A férfi kifelé bámult az ablakon, de lassan felé nyújtotta a folt hátán folt, színes takarója felét, ami így nagyjából befedte a boszorkány fázós lábait. Hosszú percekig ültek csendben.
