14. Farkas és vakond

544 33 22
                                    

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

。゚☆: *

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

。゚☆: *.☽ .* :☆゚

A szürke felhők közül időnként előbukkanó nap makacsul ragaszkodott reflektorfényéhez, akkor is, ha már csak egy olyan színésznőként lehetett jelen az égen, akire pillanatokon belül leereszkedik a függöny és még csak meg sem tapsolták.

A macskaköves főutcát saroktól sarokig érték az árusstandok és az egész Abszol út valami poros, de jóleső illatba öltözött. A szélben elszabadult citromdenevérek cikáztak a lépésben araszoló tömeg felett, időnként apró sikkantásokra késztetve néhány gyümölcsöt cipelő járókelőt. Madam Malkin ciccegve állt bejárata előtt, mivel egy lampionárus pont az ő üzlete elé rendezkedett be, eltakarva így a kirakatát. Egy narancssárga turbánt viselő varázsló egymást kölyökkutyaként kergető, holdkővel díszített köpenyeket árult. Miután a szeleburdi lebernyegek felborítottak egy keserű arcú koboldot, meg felkergettek egy macskát a legközelebbi óraárusstand tetejére, engedékeny arccal megrázta feléjük az ujját, mint egy lágyszívű ingaóra mutatója.

Davina Meadowes, kihasználva a köpenyek által keltett zűrzavart, átvágott két boszorkán, akik az utolsó kis karton irányringlón vitatkoztak egy stand előtt. A fiatal nő, egyébként csinos mintás ruhájában jelenleg két lábon járó botanikus kerthez hasonlított, a háta mögött engedelmesen közlekedő három virágcserép jóvoltából. A növények időnként versenyre keltek egymással és lökdösődve próbáltak hozzá közelebb férkőzni. Az Achillea bokor még arany virágport is köpködött a mellette rohanó, kókadt Birdligrump-ra.
A litániához hamarosan csatlakozott egy összezsugorított hintaszék és egy korallkék asztali lámpa is.

A havonta megrendezett mágikus régiségvásár bizonyult Davina egyik kedvenc figyelemelterelő programjának az utóbbi időben. Bár a tömegben tülekedés nem volt a szíve csücske, az érdekes látnivalók csak úgy vonzották magukhoz. Az otthoni növényeivel már egy kisebb esőerdő is újratelepíthető lett volna, a telt arcú, mosolygós árus boszorkány mindig rá tudta beszélni valami újabb szerzeményre. A vásár emellett remek kifogásnak bizonyult arra, hogy ne kelljen a vasárnapi ebédet egy bizonyos vörös hajú egyénnel töltenie a Grimmauld téren. Persze amúgy az egészet a növényekre fogta.

Boszorkányfű ~Sirius Black ff.~Where stories live. Discover now