36.

107 5 0
                                    

Felugrottam helyemről és siettetni kezdtem Theront, hogy akkor ne szobrozzunk itt, menjünk gyorsan az istállóba. Szaladtam utána ahogyan tudtam, mert papucsban nyirkos fűben nem a legideálisabb, kétszer majdnem hasra is estem meg egyszer el is hagytam szóval nem volt éppen akadálymentes az odajutásom, de szerencsénkre nem késtünk le semmit, pont időben érkeztünk.

Minden rendben ment az ellés folyamán és mikor megszületett a csikó ritka alkalmak egyike, mikor egy újszülött csikó gyorsan lábra is kap. Egy nagyon szép sárga kanca született Royalnak, fején hosszanti csillag húzódott, jobb elsőn és mindkét hátsó lábán fehér zokni ékeskedett, aminek nagyon örültem igaz lányokkal nehezebb főleg ha még sárga az valami pusztító párosítás, de lehet hogy ez csak egy sztereótípia. Füleit előrecsapva figyelte az idegeneket, lábain még nem állt teljesen biztosan, szépen lassan elbugdácsolt anyukájához és elkezdet inni.

- Látták? - kérdezte a lovász meglepődve. - Láttak már ilyet?
- Ugyan mit? - kérdezte William és Theron egyszerre.
- Hát, hogy ilyen gyorsan fel is állt! - lelkendezett. - Erős kislány látszik, hogy lobog benne a tűz!
- Valóban az. - nem bírtam abbahagyni a mosolygást és egy kicsit el is erzékenyültem.
- Ha jól tudom a kisasszonynak ígérte a királyi család a csikajt. Tudja már, hogy milyen nevet szán neki? - fordult felém a lovász és rajta kívül a két fiú és még egy lovász.
- Van selytésem, de még meglátom. - mire bólintott, majd visszafordult és megtörülgették a kicsi teremtményt.
- Ha most nem haragszanak meg az urak én visszamennék, mert nem vagyok éppen ideális öltözékben. - Néztem végig magamon, hogy egy kis köntösben és egy szürke papucsban virítok a bokszba.
- Ahogy óhajtja. - kaptam a választ, de még mielőtt elmentem volna odasétáltam a kis csöpséghez és megsimogattam, majd Royalt is. Belesúgtam fülébe dicsérő szavakat, majd köszöntem és elindultam vissza.

Mosollyal ballagtam a kerten át a palotába, de úgy döntöttem, hogy nem megyek be az ebédlőbe, hanem kint a teraszon elfogyasztom a reggelimet. Szóltam az egyik inasnak, hogy legyen szíves és hozza ki nekem a reggelimet, mert kint óhajtom elfogyasztani. A fiú bólintott és már el is indult a konyhára, hogy előkészítsék nekem a reggelimet. Elindultam vissza a teraszra útközben találkoztam Erissel.

- Jó reggelt! - köszöntem neki vidáman, mire neki is egy hatalmas mosoly szökött arcára és jött velem a terasz fele.
- Jó reggelt, neked is! Pont most indultam a szobához, hogy felkeltselek, de úgy tűnik nem kell. Amúgy hogy-hogy ilyenkor fent vagy?
- Nem tudtam tovább aludni, így hát kimentem a kertbe, majd mentem megnézni egy ellést és most kiülök reggelizni a teraszra. Van kedved velem jönni?
- Szívesen megyek veled, még nem kaptam semmi teendőt. Csak nem Royal csikaja született ma meg?
- De igen pontosan az övé, nagyon szép lány, sárga színű, ami a kedvencem és valljuk be igen ígéretesnek tűnik, ugyan is születés után gyorsan lábra is kapott.
- Valóban, ennek örülök és ha jól tudom a tiéd a kicsike.
- Igen az enyém, nekem adta Odin egy megállapodás betartásával.
- Értem. Van már ötleted mi lesz a csikó neve?
- Van. - mosolyogtam rá.
- Oh, és meg is súgod nekem? - nézett rám csintalan mosollyal.
- Igen. - nevettem fel. - Blue Dragon nevet adnám, mivel olyan kis tüzes. - magyarázkodtam. - De lehet, hogy majd még változik a név, azért nem vagyok olyan biztos ebben.
- Nekem tetszik, de a tiéd, te döntöd el milyen nevet szánsz neki. - mire egy bólintással helyeselek.

Helyetfoglaltunk az asztalnál és nemsokkal ki is hozták az ételt az inas kissé értettlenül nézett Erisre, aki velem együtt ült az asztalnál. Mire a lány kissé kellemetlenül érezte magát.
Visszanéztem a fiúra.

- Köszönöm, majd szólok, ha végeztem. - küldtem a dolgára és egy kissé szúrósabb tekintettel ,,kedveskedtem" neki, hogy ez az én dolgom kivel töltöm el az időmet. Mire a meghajolt és távozott, szemeimmel követtem egy kicsit továbbra is szúrós tekintettel, hogyha vissza is néz lássa, hogy nem érdemes megjegyzést tennie verbálisan a lányra. - Bocsáss meg hol is tartottunk? - fordultam vissza folytatva a csevegést.
- Hogy te adsz a nevet a csikónak, hiszen a tiéd. - irányított vissza a témára.
- Való igaz. - kezdtem el szeletelni az ételt. - Remélem, hogy nem lesz bolond, mint ahogy mondani szokták, hogy sárga is kanca is az jót nem jelent. De fene tudja. - vontam vállat, majd bekaptam egy szeletet az ételből.
- Elég sokat tudsz a lovakról. - állapította meg.
- Igen. - mosolyogtam rá. - Nem eleget, de nem is keveset. De beszélgessünk másról.
- Oké....kérdezhetek valamit?
- Persze.
- De csak ha nem probléma.
- Majd, ha annak érzem szólok. Szóval mi lenne az? - abba hagytam az evést és kíváncsian figyeltem.
- Hiányzik Loki? Vagy is nincsen benned hiányérzet, hogy itt vagy egy idegen környezetben, ahová ő hozott és nincsen itt. - mikor feltette a kérdést egy kicsit nagyobbra tágultak szemeim, olyan mintha tudna az álmomról vagy a gondolataimról, de erre legjobb tudomásom szerint, csak a csínyek istene képes, legalább is remélem.....
- Te neked van valami mágikus erőd? - tettem fel a kérdést nevetve, de komolyan gondoltam.
- Nincs, vagy is legjobb tudomásom szerint nincsen. Miért? - nevetett ő is.
- Nem kertelek, pont ma éjjel álmodtam vele és mikor felébredtem, valahogy ürességet éreztem magamban, éreztem a hiányát. Erre ez a válaszom, hogy azért van bennem hiámyérzet, egy kicsi. - mutatttam kezemmel.
- Szóval üresnek érzed az életed, ha nincs itt? - mosolygott.
- Ne érts félre elvagyok, de azért egy kicsit hiányolom a jelenlétét. - mire Erisnek még szélesebb lett a mosolya. - Mi az?
- Egy kicsit!? - kérdezte szarkasztikusan, de nem sértőn. - Dhara, neked tetszik Loki, ami persze nem baj, de valljuk be ez látszódott rajtad, mikor a bálon ránéztél. - mondta mire én elpirultam.
- Úristen és, ezt mindenki látta, hogy mi van kiírva az arcomra!? - fogtam a fejemet.
- Hát....-húzta a száját.
- Ó, atyám! - temettem arcomat tenyerembe.
- Annyira nem volt feltünő! - nyúlt karomhoz vígasztalóan. - És valljuk be ő se tudta nagyon leplezni az ámulatát, mikor meglátott, pedig nagyon akarta. - nevetett fel. - Látszott rajtatok, hogy nem vagytok közömbösek egymás iránt. Igaz Loki azért szereti fenntartani, azt a rideg tekintélyét, hogy ő nagyon is határozott és nem mindenkit enged a közelébe és oldódik fel, de melletted igen is megszüntek ezek a gátlások.
- Remélem, nem csak a hiú abrándban tart engem....
- Ugyan, ha tényleg érez irántad valamit akkor, csak nem tart ilyen kétségek között.
- Arra vagyok kíváncsi, hogy vajon mikor jönnek vissza. - morogtam magam elé és idegesen ettem az ételt.
- Biztos nemsokára vissza jönnek. - nyugtatgatott, eközben meg is ettem a reggelimet és elindultunk a szobám felé, hogy felöltözzek, valami normálisabbnak mondható ruhába.

Mi vezetett hozzád?Where stories live. Discover now