Against The Law /Jikook ff./

49. rész

Jimin szemszög

Ha tudtam volna, hogy Bora ilyen jól ki fog jönni Hyorival, akkor már rég bemutattam volna egymásnak őket, nem csak Szilveszterkor. Azóta szinten minden héten minimum háromszor találkoznak, együtt kávézgatnak, egymásnál alszanak, és akárhányszor találkozok Borával, be sem áll a szája, csakis Hyoriról tud beszélni. Ami azt illeti, így jelentősen megcsappant a közösen töltött időnk, nagyjából csak az oviban találkozunk, meg néha délutánonként a játszótéren, de engem ez egyáltalán nem zavar. Nem vagyunk együtt Borával, csak barátok vagyunk, és örülök neki, hogy végre neki is lett egy barátnője, akivel tipikus csajos dolgokat tud csinálni. Néha azért hiányoznak a közös süti sütések, meg együtt alvások, de hogy őszinte legyek, ennek köszönhetően én meg Jungkookkal kezdtem el egyre jobb kapcsolatot ápolni. Sokszor jön ő Jeongsanért, hogy aztán a játszótéren, vagy a sütizőben beszélgetni tudjunk, esetleg tanuljunk meg dolgozzunk, és segítsünk egymásnak a dolgainkban. Sosincs kínos csend, mindig van miről beszélgetni, és Jungkook már annyira feloldódott mellettem, hogy poénkodni meg viccelődni is tudunk. Volt már nálunk is, így anyáéknak is bemutattam, de mint csak Bora bátyja, és nem úgy, mint az egyetemi tanárom. Persze ez egy nagy véletlen egybeesés, hogy a tanárom is, de anyáék szerintem nem repesnének az örömtől, ha kiderülne, hogy délelőtt Jungkook órát tart nekem, délután meg együtt haverkodunk a játszótéren.

- Köszönöm, hogy figyelsz rá egy órát! Próbálok majd sietni, és remélem, nem lesz semmi gond vele – mosolyogtam fel Jungkookra, miközben Yuont ölelgettem guggolva. Éppen mennem kell Sominhoz terápiára, így Jungkookra kell bíznom Yuont arra az egy órára. Bora megint nem ért rá, ezért Jungkook jött Jeongsanért, és azt mondta, hogy szívesen el lesz velük egy órát a játszótéren.

- Igazán nincs mit! Csak ellesznek ketten, ha meg nem, akkor meg fogócskázok velük – rántott vállat Jungkook mosolyogva. Ha belegondolok abba, hogy szeptemberben élve megnyúzott volna az egyetemen, és ha tehette, nem is köszönt, mikor az oviban találkoztunk, akkor nehéz elhinnem, hogy ugyanaz az ember áll itt előttem mosolyogva. Rengeteget változott Jungkook, és természetesen abszolút jó irányba. Nem is azt mondanám, hogy változott, hanem inkább megnyílt, és megbízik már bennem, ami még jobb is.

- Jó legyél, vigyázz magadra, és érezd jól magad, rendben? Sietek vissza nagyon! – mondtam Yuonnak, mire ő csak bólogatni kezdett, én meg adtam neki még egy puszit, megöleltem még egyszer, majd felálltam mellőle. – Ha valami tragédia történne, akkor hívj, és jövök – mondtam Jungkooknak.

- Nem hinném, hogy bármilyen eget rengető tragédia fog történni, de rendben – bólintott Jungkook.

- Akkor én elmentem! Majd egy óra múlva jövök – mondtam, majd intettem még egyet Yuonnak, és elindultam ki a játszótérről. Szerencsére semmi hiszti és sírás nem volt, ugyanis szerintem már hozzászokott Yuon is Jungkookhoz, mert majdnem minden nap látja. Kedveli őt, szerintem jobban is, mint Borát, amit egyébként meg tudok érteni, mert hát, Jungkook is fiúból van, és valahogy a férfiakkal jobban elhaverkodik Yuon, mint a nőkkel. Bár a legtöbb kisfiú ilyen, de ami azt illeti, Jungkook valahogy jobban tudja kezelni őt. Könnyen megnyugtatja őt, megtalálja vele a közös hangot, és még akkor is képes nyugodt maradni, amikor már engem is kihozott a sodromból Yuon. Nem tudom, hogy hogyan csinálja, de jó érzéke van a gyerekekhez. Legalábbis, az enyémhez biztosan.

Mindössze tizenöt perc alatt odaértem Somin rendelőjéhez, és nem is kellett sokat várnom, mert pont öt óra előtt pár perccel értem oda. Már tökre megszoktam, hogy hetente jövök Sominhoz, és minden egyes alkalommal kevésbé érzem magamat kellemetlenül. Persze mindig vannak témák, amik rosszul érintenek, és nehéz beszélnem róla, de Somin olyan profi, hogy hamar eltereli a negatív gondolataimat és érzelmeimet.