9.Fejezet.

4.7K 122 0
                                    

    Ijedten fordultam hátra, ösztönössen magamat takarva. Nem lépett be senki az ajtón, viszont láttam a tükörből vissza nézni rám Christant.

       - Mért zártad be az ajtót? - Vont kérdőre, amire nem is igazán tudtam reagálni, hisz egyenesen pofátlannak tartottam, hogy rám rontott. Valójában talán azért is zártam be az ajtót. A probléma meg kérdezte mi a probléma. - Igaz nem mondtam, de szerintem egyértelmű, hogy nem zárhatod be az ajtót. - Kaptam el szigorú pillantását, amit egyébbként elég ironikusnak éreztem, szerintem ez az arc kifelyezésemen is pontosan látszott.

       - Azonnal csukd be az ajtót! - dörrentem rá azonnal amit vissza nyertem józan ítélőképességem és tudtam reagálni a helyzetre.

        - Te kérted. - csukta be maga mögött az ajtót a fürdőbe lépve. Gyorsan magam köré gyűjtöttem a habfelhőket, amik még a víz tetején maradtak. Ha nem lennék anyaszült meztelen, azonnal felpofoztam volna, de most én voltam a ki szolgáltatott szerepben.

       - Úgy értettem miután kimentél! - fújtattam rá idegesen az utolsó felhőt is magam elé húzva.De mintha semmit sem mondtam volna leült a kád szélére és engem figyelt. Beletelt pár percbe még szólásra nyitotta száját.

       - Felesleges bezárkóznod. Mindenhol testőreim vannak. Dylan most teljes szolgálatban melletted van. - mondandója közben elkezdte a buborékokat nyomkodni amitől megint hihetetlenül zavarba jöttem. - Védenek ők is és én is. Nem szeretek kockáztatni, ha valami bajod esne és pont egy zárt ajtó miatt annak nem lenne jó vége. - Nézett fel rám. - Így jobban meg tudlak védeni. Tudod.. - Majd közelebb csúszott hozzám. - Sok rossz bácsi van odakinn akik bántanának engem is és ezúttal téged is. - ajkaim elnyíltak ő pedig végig simított arcomon. - Ne zárd az ajtót.

    Ezzel a végszóval meg fogta magát és kiment. A hideg futkos tőle a hátamon. Igazából nem tudom eldönteni, hogy tőle kellene jobban félnem vagy azoktól akik fejét akarják venni. Elvégre ő kevert bele ebbe az egészbe. És minnél jobban realizáltam ezt annál dühösebb lettem.

    Elrabolt azért mert neki úgy tetszett. Fogva tart mert neki úgy tetszik. És szabadulni sem szabadulhatok mert nem csak tőle, de az őt gyülölő személyektől is tartanom kell. Foglalkoztat a kérdés mi van a családommal. Már egy napja nem voltam otthon biztosan keresnek már. Fájó a felismerés de esély sincs arra, hogy meg találjonak mivel nem vagyok Christanhoz kötve. Sőtt abban is biztos vagyok, hogy már nem is a szülővárosomban tartózkodom.

    Mélyet sóhajtottam könnyeimmel küszködve és a törülközőért nyúltam. Meg törülköztem majd felvettem a ki készített ruhát. Semmi kedvem sincs ehhez az egészhez, hogy jó pofizzak miközben úgy nézek ki mint aki már hetek óta nem aludt. Erősnek kell maradnom még meg nem szököm vagy meg nem találnak és addig össze szorítom a fogam akár milyen szar is a helyzet.

    Kitártam az ajtót és elindultam a pavilon felé. Dylan egy szó nélkül követett. Ő sem szólt hozzám én sem hozzá. A kert pici lámpásokkal volt meg világítva ez tetszett itt a legjobban. Halkan csordogált a szökőkútban a víz és semmit sem lehetett hallani csak a tücskök zenéjét.A pavilon virágokkal volt díszítve, benne két székkel és egy megterített asztallal. Igazából már nagyon éhes voltam reggel óta nem ettem és akkor sem valami sokat, de valahogy még így is úgy éreztem, hogy pár falatnál több le sem menne a torkomon. Szótlanul leültem a székbe és ismét szembe voltam a kék szemű démonnal. Alaposan végig mért majd eleresztett egy félmosolyt.

       - Bort? - Emelte meg az üveget.

    Nem szóltam csak bólintottam. Nem voltam társalgós kedvemben és ezt ő is látta így a vacsora többi részét csendben töltöttük. Én a tányérom néztem ő pedig engem. Ő sem próbált meg szóra bírni, szerintem ő is tökéletesen tisztában volt vele, hogy csak azért viselem most el és csak azért ülök most itt, mert ,,kötelező''. Nem pedig azért mert kíváncsi vagyok rá, vagy a társaságára. Alig vártam, hogy vége legyen ennek, és ahogy be fejeződött egy percet sem várva keltem fel helyemről. Egy szó nélkül hagytam ott vissza indulva a házba, mikor megéreztem kezét derekamon. Éreztem ahogy testem megfeszül érintése alatt, talán még egy kicsit össze is rezzentem tőle.

       - Elkísérlek. - Nézett le rám egy pillanatra.

       - Dylan hol van? - néztem körbe kibúvót keresve felajánlása alól.

        - Biztosan már alszik ilyenkor már nekik is jut egy két szabad perc. - nyalta meg alsó ajkát.

        - Dehát úgy volt, hogy ő a testőröm, ki fog engem megvédeni akkor? - álltam értetlenül a helyzet előtt. Akkor most este nem támadhat meg senki mert biztos mindenki alszik vagy mi a pontos elképzelés?

        - Nézz rám. - Fordított maga felé. - Amég engem látsz nincs mitől tartanod. Megvédelek, ha kell az életem árán is. - Simított végig arcomon. - Tudom nem volt szép amit tettem, de nem várhattam arra, hogy talán majd egyszer adsz egy esélyt, ezért mentem elébe a dolgoknak. Már akkor is vigyáztam rád mikor te még nem is tudtad. - Nézett mélyen a szemembe, mintha szebbé szeretné feltüntetni tettét, ami valójában bűncselekmény. Bár maffia főnök lévén gondolom ez minden napos rutin, nem hiszem hogy különösebben megrázta volna a dolog.

      - Ezt meg hogy értsem? - ráncoltam össze homlokom mire sóhajtott.

      - Mond neked valamit a Mateo név? Vaaagy.. Akár Matt? - Fordított maga felé. Szemeim elkerekedtek ahogy kiejtette a neveket.

      - Mit akarsz ezzel mondani? -Hőköltem vissza.

      - Mind a ketten nekem dolgoznak, illetve Mateo már csak dolgozott. - Sóhajtott. - Egy nap azzal jött nekem, hogy ő totál beléd zúgott és ezt nem csinálja tovább. Mondanom sem kell szerintem, milyen dühös voltam rá akkor. De nem bántottam, felesleges láncszem a szerkezetben nem okozhat nekem kárt. - nézett le gyűrűjére, majd vissza rám. - Szerinted mért volt olyan védelmező? Azért mert nem tudta kik dolgozhatnak még nekem. Dylant ismerte de ellene nem tehetett semmit, nem vagyok akkora barom hogy egyedül küldjem el ha el kell intézni valamit. - Az agyam mint egy bomba úgy robbant fel. Sosem gondoltam volna hogy Mateo a maffiától akarna megvédeni. Sőt, az sem fordult meg a fejemben soha, hogy egyáltalán bármilyen köze lenne hozzá. Vagy hogy a legjobb barátnőm pasi jelöltje egy maffia tag akinek a feladata az én megfigyelésem volt.

    Mindent megtudhattak rólam hiszen Matt elég sokszor ott volt velünk és én még csak nem is sejtettem semmit.

      - Te beteg vagy. - löktem el magamtól majd futni kezdtem és a szobáig meg sem álltam.

    Nem akartam elhinni és képtelen voltam még csak feldolgozni is a hallottakat. Minden egy nagy büdös kamu.

Stockholm sindrom × Befejezett *Onde histórias criam vida. Descubra agora